Silent Way - This Time

A Silent Way-t öt fiatal, jó hírű, magyar jazz-zenész alkotja. Név szerint Czvikovszky Gábor ( szoprán szaxofon ), Farkas Mihály ( billentyűs hangszerek ), Glaser Péter ( acustic bass ), Gyenge Lajos ( dob és percussion ), Dés András ( percussion ).

Nagyon jó érzés volt kezembe venni az igényes, három oldalas, finom tapintású, művészi képekkel tarkított, digipack borítóban védett lemezt. Kevés információt olvashatunk az előadókról a hátoldalon, de egy hallgatót - szerintem - illene tájékoztatni különböző dolgokról. Sajnos ezt nem tette meg a designer cég, hiszen csak minimális információkat közöl a hátoldalon. Lehetséges, hogy ez koncepció? Nem tudni. Mindenesetre a lemez eltér a hazai hagyományoktól, mondhatni "ECM-es".

A kellemes, szinte külföldi minőségű zene árulkodik magáról. A névválasztás sem véletlen - véleményem szerint. A jazz lemezek között keresgélve - akarva-akaratlanul - rábukkan az ember a "silent way" kifejezésre. Vegyük például Miles Davis "In A Silent Way" című, 1969-ben kiadott lemezét.

A zenészek profin, ízlésesen adják át - magas szintű tudásukból kipréselt - örömzenét. Kellemes, érzéki, lírai, ballada jellegű nótákban bővelkedő, mondhatni "mollos-lemez". Ez a muzsika újításnak nem igazán nevezhető, viszont, ahogy előadják, tálalják az nagyon profi.

Minden zenész játéka kiemelkedő. A lemezen nagy szerepet kap a zongora - nem csoda, hiszen minden dalt Farkas Mihály komponált. Sajnos Dés Andris játéka kevésbé hallható, ugyanis nagyon halkra lett keverve a stúdióban. A lemez hangulata - ahogy hat a hallgatóra - hasonlít Pat Metheny "A Map Of The World" című filmzenéjéhez. Nem bővelkedik fordulatokban, inkább a nyugodt, letisztult, igényes muzsikát prezentál a kvartet. Megemlítésre méltó a hangmérnök munkája is. A lemez minősége - mind külsőleg, mind zeneileg - simán eléri a külföldi lemezek szintjét.

9 pont

Temesi Bertalan

2001. április 25.