László Attila Band - Smart Kid

- BMC Records-
László Attila - gitár
Oláh Kálmán - zongora
Lattmann Béla - bőgő, basszusgitár
Horváth Kornél - percussion
Szendőfi Péter - dob

Közreműködik:
Lantos Zoltán - hegedű
Fekete Kovács Kornél, Magyar Ferenc - trombita
Csepregi Gyula, Elek István - szaxofon
Schreck Ferenc - trombon
Kunovics Katalin, Szolnoki Péter - vokál

Tíz lemez közül kellett választanom, amikről írhattam. László Attila lemezére esett a választásom. Döntésemet két tényező befolyásolta. Első az igényes borító, második a lemezen közreműködő zenészek. Mielőtt a lejátszóba helyeztem a korongot, tudtam, hogy igényes ZENÉT fogok hallani. Arra viszont kíváncsi voltam, hogy a jazz-en belül milyen stílust képvisel a lemez.

László Attil a hűséges maradt a jazz-rock műfajhoz, melyet már több mint két évtizede képvisel.

A produkció mind hangzását tekintve, mind zeneileg kiemelkedő, nyugati szintű produkciókhoz hasonlítható.

A zenekar első osztályú muzsikusait érzésem szerint nem kell bemutatnom az olvasóknak. A tagokról csupán annyit említenék meg, hogy a nevezetes kvintetten kívül még nyolc „vendégzenész” is közreműködik. A számokat László Attila komponálta, kivételt képez a „The Way Home” , melyet közösen szereztek Horváth Kornéllal. Pr o ducerként Gőz László segédkezett a lemez elkészítésénél. A felvételek a Tom-Tom stúdióban készültek. Már ezek a nevek is sokat sejtetnek.

Az első nóta (Bridal Dance) 6/8-ban íródott, tele izgalmas ritmusokkal, uniszólókkal. Annak ellenére, hogy a hegedűt egy kicsit halknak tartom, nagyon jól szól együtt a gitárral. A számok túlnyomó többségében zongora illetve gitár improvizációk hallhatók. Persze egy-egy dal erejéig basszusgitár, dob, percussion, hegedűszólók is helyet kapnak. Hiányolom viszont a fúvós szekció kiállásait, szólóit.

A második tétel a címadó dal (Smart Kid). A fődallam fülbemászó néhol Pat Methenyre emlékeztet, finom latinos alapokkal.

A „Doctor Q” big bandes íze még színesebbé teszi a lemezt. Kiemelném a fúvósok teljesítményét, elképe sztőek néha a ritmizálások.

A negyedik dalt (Sounds Of My Heart) röviden úgy jellemezném, hogy „gépies alapra” finom, gitárcentrikus témák épülnek, néhol Metheny-t, Benson-t felidézve. Brian Bromberg lemezein hallhatók hasonló vokálok, mint ebben a nyug odt hangvételű számban.

Visszatérnek a latinos alapok és rengeteg percussion, gitár, zongora, basszusgitár, dob - kiállás hallható a lemez közepén. A hatodik nóta (Dr q) a harmadik rövidített változata, Lattmann Béla funky-ízű slap-szólójával díszítve.

Véleményem szerint a legjobb szám a hetedik (Native). A whamp-et hegedű - basszus uniszóló követi. Szintén bővelkedik kiállásokban, szólókban. A hegedű improvizációk indiai dallamvilágot idéznek.

A nyolcadik kompozícióban (Tale From The Waltz) előkerül az akusztikus basszusgitár is. Sajnos a borítón elírták a szám időtartamát: 5’87”.

A legintenzívebb dal a kilencedik (Jezzy). Kiemelkedő a gitártéma. A latinos alap átcsap standardba, majd újra vissza latinba.

Mint már említettem a „The Way Home” szerzésében nagy szerepet vállalt Horváth Kornél. Az elején hallható, hogy a hangsúly a percussionon van, hiszen megszólal egy nem mindennapi hangszer, az udu-drum is.

A befejező nóta (Five In One) szintén latinos alapokra épül kisebb-nagyobb improvizációkkal fűszerezve.

A sok pozitívum mellett negatívumként említeném meg, hogy szerintem a borító - annak ellenére, hogy gyönyörű - nem tartalmaz elegendő információt, és csak angol nyelvű. Ez még érthető is lenne, hiszen a BMC külföldön is terjeszti kiadványait, de ha egy külföldi kezébe veszi eme gyönyörű kiadványt, meghallgatja, és hasonló ódákat zeng a lemezről, akkor sem tudja elmondani senkinek, hogy honnan származik.

Mindenesetre nálam maximális pontot ér a lemez, és biztos vagyok benne, hogy még sokszor kerül a lejátszómba.

10 pont

Temesi Bertalan

Kapcsolódó linkek:

http://www.bmcrecords.hu

2001. február 23.