Bugge Wesseltoft's New Conception Of jazz - Sharing

Szerethető, melankólikus északi trip-hop, dzsesszel nyakonöntve. Hála istennek, hogy ilyen is van. Ugyanis míg nálunk dzsessz ügyben az ortodoxia fut versenyt a filmdalocskákkal, addig a Bugge Wesseltoft nagyjából tesz a múltra, az ezredvégről beszél a billentyűknek, a szöveget úgy mondja rá, mint Michael Franti vagy Chuck D.

Profizmus, szentimentalizmus, filozófia, mindez a Massive Attackot hangszerelő Craig Armstrong modorában, ahol a DJ nem a szokásos divathullámmal bucskázott a stúdióba, hanem a megfontoltság, a DJ Shadow-i bakelitmánia és a Brian Eno-féle ambient neszezés jegyében. Szeretem az ilyen zenéket, gyógyítanak, inspirálnak, ugyanakkor nem avatkoznak az életembe, elvannak mellettem, nem taszigálnak. Wesseltoft zenéje tud a háttérbe húzódni, aztán néha, amikor már elfelejteném, váratlanul megsimogat. Ott van, akár a víz a medencében, ott lötyög és bugyborékol és kavar körülötted, míg te egy könyvben bújkálsz, vagy a monitor előtt ülve Wordben nyúlkálsz.

Dzsesszmánia és medencefíling, zongorazanza és költészet. Ja, és egy újabb finom adalék a DJ-klutúra szavatosságához. Külön szép, hogy mindezt egy dzsesszzongorista szolgáltatja. Az utóbbi egy év legszerethetőbb lemeze. Illusztráció egy Caspar David Friedrich-képhez.

Prieger Zsolt
(Anima Sound System)

2000. augusztus 27.