Along For the Ride

Egy nap, egy este, egy koncert

John Mayall a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán.

A brit (és áttételesen a fehér) blues apja az új lemezének bemutató turnéjával járt hazánkban már hatodjára (valószínűleg szereti Magyarországot).

Nagy érdeklődéssel vártam ezt a koncertet, mert az ember nem jut mindennap John Mayall fellépéshez, másrészt az ilyen idős (68 éves) sztárokból már nem sok van.

A kezdés előtt fél órával besétáltam a szabadtéri színpad bejáratánál, és a földbe gyökerezett a lábam: az Öreg ott ült a bejárat mellett egy asztalnál, és csöndes mosollyal dedikálta a jegyeket, lemezeket, posztereket. Tisztességes sor állt előtte, de mindenkihez volt egy pár szava, egy mosoly. Ezt kérem így kell csinálni.

Nyolc óra után pár perccel besétált a színpadra a jelenlegi Bluesbreakers (John Mayall kísérőzenekara), és belevágtak az év egyik legizgalmasabb koncertjébe.

A zenekar összeállítása a következőképpen nézett ki: gitáron Buddy Whittington zenélt, aki a mostani lemezt megelőző három albumon muzsikált (Coco Montoya után) a Bluesbreakers-ben. Játéka tökéletesen kiegészíti az Öreget, a hamisítatlanul tiszta Fender-megszólalás pedig hátborzongatóan kellemes. Ez a kissé kövérkés, keveset mosolygó ürge úgy nyúl a rövid, tömzsi ujjaival a gitárhoz, hogy azt tanítani lehetne. Bár kissé benne volt a dologban a virga, attól függetlenül a hosszabb hangszeres szólói is ízesek, dögösek és mindazonáltal nagyon színvonalasak voltak. Kissé talán emlékeztet a játéka Albert Collins-éra, de ez egyáltalán nem baj, mert a John Mayall által prezentál chicago (és nagyvárosi) blues-hoz abszolút illik.

Basszusgitáron Hank Van Sickle turnézik a zenekarral, aki tavaly csatlakozott az együtteshez, és azóta állandó taggá vált. Basszusjátéka biztos és megbízható, és bár nem egy közönségpárti muzsikus (végig egy helyben állva nyomta le a bulit, időközönként pedig úgy tűnt, állva alszik játék közben), de ettől függetlenül biztos alapot adott a billentyűk-gitár (vagy néha a fordítottjának) megszólalásnak.

Dobokon Joe Yuele kísért, őt azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek. Több Mayall-albumon közreműködött már, és sok neves blues muzsikussal zenélt együtt.

A turné meglepetése volt, hogy a billentyűs fronton még egy szereplő színpadra került. Tom Canning, amellett hogy az idei turné programját állította össze, az Along For The Ride albumon is szerzőként közreműködött (bár ezt megtette a Wake Up Call lemezen is.). Ez az úr egyébként (köztudottan zseniális billentyűs, és ezt Budapesten be is mutatta) 2000 nyarán Johnny Hallyday-el az Eiffel-toronynál zenélt 750.000 embernek.

Eme kis kitérő után nézzük végre a koncertet.

A Bluesbreakers bevezető rhythm&blues-a után (amit a hangfalak mögött ülve hallgatott végig az Öreg) a színpadra szólítoták John Mayall-t, aki minden sztárallűrt nélkülözve a mikrofonhoz állt, és nyomta megállás nélkül az új lemez dalait. Sorba jöttek a jobbnál jobb bluesok, boogie-woogie-k (ebből volt kevesebb), időközönként egy shuffle-lel megspékelve (Testify, That's Why I Love You So, Put It Right Back, World Of Hurt, World War Blues, Early In The Morning, stb..).

Mr. Mayall egyébként szemmel láthatólag kitűnő egészségnek örved, a fáradtság legkisebb jele nélkül játszott végig majdnem két órát. 68 évesen szép teljesítmény.

Persze régebbi darabok sem maradhattak ki, így aztán időközönként "beszúrtak" egy All Your Love-ot, vagy Have You Heard-öt is.

Az Along For The Ride már nem teljesen (mondhatnánk, hogy nem teljesen koncepciózusan) blues album. Mivel volt egy csomó közreműködő zenész (lásd www.zene.net/jazz/mayall.htm) az albumon, meglepően érdekesre sikeredett a lemez profilja.

A tipikusan dúros bluestémák oldott környezetbe kerültek, és annak ellenére, hogy zömében blues muzsikusok játsszanak, leginkább a rock-blues kategóriához közelíthető az anyag. Persze a fiatalabb nemzedék (Johnny Lang, Jeff Healey) keményebb, húzósabb, emocionálisan és morálisan jóval karakteresebb, hangsúlyosabb játéka rányomta a bélyegét John Mayall lemezére, ami ettől függetlenül ez a Mester egyik gyöngyszeme, újabb nagyszerű alkotása lett.

Ha tehetik vegyék meg ezt az albumot (és menjenek el egy John Mayall koncertre)!

John Mayall

Along For The Ride lemezbemutató turné

Budapest, Petőfi Csarnok

2001. június 26.

Utóirat

A koncerten eme cikk írója kiküldött tudósítóként vett részt. A Universal Multimédia szervezésében zajló koncertre a Zene.Net szeretett volna egy fotóst is akkreditálni, amire több igéret is elhangzott az ügynökség részéről. Amikor azonban "élessé vált" a dolog, a sajtó képviselői felé kapcsolatot tartó szervező munkatárstól azt az információt kaptuk, hogy már nem áll módjában több sajtófotósnak pass-t biztosítani.Ilyentén módon a tudósítás mellett sajnos fotókkal nem szolgálhatunk.A közönség soraiban felfedezett mintegy hat fényképész biztosan olyan mennyiség volt, amely megijesztette a szervező ügynökség munkatársát.
Ez Magyarország.

Balogh Tibor

2001. június 27.