Westel Jazz

2001.június 1., 19 óra

Budai vár - Oroszlános udvar

Balázs Elemér Quintet, Larry Coryell, Candy Dulfer

BALÁZS ELEMÉR QUINTET - Mindig az a perc a legszebb

Honi jazzmuzsikusaink eddig meglehetősen ritkán nyúltak a magyar könnyűzene régi slágereihez, ám az öt zenész ezúttal kizárólag egykori dalszerző nagyságaink, Szenes Iván, Fényes Szabolcs, Mihály István, Horváth Jenő, Bágya András stb. 'standardjeit' választotta előadása alapjául; ékes bizonyítékául annak, hogy a magyar szerzők hasonló értékeket teremtettek, mint világhírűvé vált amerikai kortársaik. Az album kuriózumaként említhetjük a hazai jazzélet kiemelkedő előadó-egyéniségének, Dresch Mihálynak a szaxofonjátékát

A Gramofon magazin kritikusainak szavazatai alapján a kétezredik év magyar jazz-lemeze Balázs Elemér kvintettjének Always That Moment című albuma lett. 

Larry Coryell, mint a jazz-rock úttörőinek egyike, különleges helyet érdemel a jazz történetében. A 60-as évek elektromos jazzgitár-játékában szokatlan, sarkos, éles hangzása, frazírozása és hangfűzése legalább annyira merített a bluesból, a rockból, sőt a countryból, mint amennyire a kötődik a korábbi, lágyabb bopos hatásokhoz . De mint brilliáns technikával felfegyverkezett igazi eklektikus, szinte minden stílusban otthonosan mozog: a súlyos decibelekkel és torzításokkal teli elektromos művektől a kifinomult, nyugodt, ugyanakkor bonyolult akusztikus kompozíciókig. Sajnos 60-as és 70-es évekbeli munkáinak nagy részéhez még mindig nem lehet hozzáférni CD-n. 1943 április 2-án született, Galvestonban (Texas állam). Saját bevallása szerint a jazz már négyévesen felkeltette a figyelmét és miután három évvel később családja Galvestonból Washington államba költözött, Tal Farlow, Barney Kessel és Johnny Smith lemezeit tanulmányozva elkezdett gitározni tanulni. Tinédzserként Mike Mandel zongorista zenekarában játszott, 1965 körül pedig felhagyott a washingtoni egyetemen folytatott újságírói tanulmányaival, hogy zenészként próbáljon szerencsét New Yorkban. Hamarosan nagy figyelmet keltett a Greenwich Village-ben, amikor az akkor éppen első saját zenekarát megalapító és első lemezét kiadó Szabó Gábort váltotta fel Chico Hamilton zenekarában. Már első lemezbemutatkozásán - Hamilton 1966-os The Dealer c. albumán - előtérbe kerültek blues és rock indíttatású zenei ötletei. Ugyanebben az évben Jim Pepper tenorszaxofonossal együtt létrehozta a Free Spirits elnevezésű "ős-jazzrock" bandát. Coryell neve még ismertebbé vált 1967-68-ban, amikor együtt játszott Gary Burton együttesével, majd az egyik legprominensebb szólistaként közreműködött Herbie Mann igen népszerű Memphis Underground című albumán. Saját korai lemezein olyanok segítették, mint Elvin Jones és Jimmy Garrison, vagy John McLaughlin és Billy Cobham. Corryell, Mandel és Steve Marcus 1969-ben megalapított Foreplay nevű zenekara képezte a későbbi - 1973-ban létrejött - Eleventh House elnevezésű jazzrock zenekarának magját.

1975-ben egy időre kihúzta a kábelt az erősítőből és az akusztikus gitárra kezdett koncentrálni. Számos duó és trió felvételen vett részt olyanokkal, mint Philip Catherine, Emily Remler, John Scofield, Joe Beck, Steve Khan és John McLaughlin. A 80-as években együtt turnézott McLaughlin-nal és Paco DeLucia-val, 1986-ban a Jazzvison sorozat számára résztvett egy öt gitárost felvonultató supersession-ön régi pédaképe Tal Farlow, valamint John Scofield, Larry Carlton és John Abercrombie társaságában.

Számos stílusban csillogtatta meg kifinomult játékát és különleges technikáját a Sztravinszkij-, illetve Rimszkij-Korszakov-átiratoktól kezdve a mainstream jazz-en keresztül egészen a szintén 1943-as születésű, brazil zenét játszó Dori Caymmi-val való együttműködésig. Tavalyi nagy sikere a fiaival rögzített, jó kritikai fogadtatást kapott Coryells című albuma volt.

Candy Dulfer

Aligha esünk túlzásba, ha a fiatal holland altszaxofonos karrierjét a "lenyűgöző" jelzővel illetjük. Dulfer - aki jónevű jazz tenorszaxofonos apjától, Hans Dulfertól sajátította el hangszeréhez az alapvető ismereteket - hétévesen lépett fel először, tizennégy évesen már saját együttese volt és alig érte el húszas éveit, amikor bemutatkozó albuma, a milliós eladási példányszámot produkáló Saxuality Grammy-nevezést kapott. Tehetsége nem maradt észrevétlenül a pop, jazz és a funk nagyságai előtt sem. Az évek során olyan legendákkal működött együtt - mind stúdióban, mind színpadon - , mint Dave Stewart (The Eurythmics) Prince, Van Morrison, Pink Floyd, David Sanborn, Maceo Parker, Aretha Franklin, Larry Graham, Blondie, Angie Stone, Tower of Power, The Time, Alan Parsons, Fred Wesley, Pee Wee Ellis, Jonathan Butler és még sokan mások. Első együttműködése Dave Stewarttal, a megkapó szépségű Lily was here azonnal első lett egész Európában. Néhány évvel később ismét együtt dolgoztak a Robert Altman Cookie's Fortune című filmjéhez (a magyar mozik Cuki hagyatéka címmel játszották) készített filmzenén. Candy kimagaslóan szerepelt Prince Partymanjéhez készült videóján (itt hangzik el híres ajánlása is: "ha szaxofonosra van szükségem, hívom Candy-t"), közreműködött filmzenealbumán, a Graffiti Bridge-en és vendégszerepelt 1998-as amerikai és európai turnéján is. A mai napig rendszeresen csatlakozik Van Morrison európai koncertjeihez. Az említett magas színvonalú zenei együttműködések ellenére is elsősorban mindig saját zenei karrierjére és tehetségének kibontakoztatására összpontosított. Bemutatkozó albuma, az 1990-es Saxuality több, mint egymillió példányban fogyott el és Grammy-díjra jelölték, 1997-es negyedik lemeze, a For the love of you pedig negyven (!) hétig volt a Billboard listáján. Eddig több, mint két és fél millió albumot adott el világszerte. Igen keresett vendége volt a vezető japán - egyik legnagyobb piaca - és USA-beli TV show-knak. Számos ismert show-ban tűnt fel, mint például Jay Leno Tonight Show-jában, a Good Morning America-ban, a CNN Showbiz Today-ében és az Arsenio Hall Show-ban. Tizennégy éves kora óta lép fel saját együttesével, a Funky Stuff-al. Végigturnézták az egész világot: a napos kaliforniai Newport Bridge Jazz Festival-tól a híres tokiói Blue Note jazz klubig; a new yorki Broadway Beacon Theatre-jétől valamennyi nagy európai jazz fesztiválig, beleértve a montreaux-i jazz fesztivált és évenkénti megjelenésüket a világhírű hágai North Sea jazz fesztiválon is. Pazar előadóként szerzett kimagasló hírneve alighanem tovább emelkedik régvárt koncertalbumának közeljövőbeni kiadásra kerülésével, melyen különleges vendégként Dave Stewart, Angie Stone és Hans Dulfer működnek közre. Természetesen az olyan Candy klasszikusok, mint a Lily was here, a Sax-a-go-go, vagy a Pick up the pieces nem hiányoznak majd, de a 2001 tavaszán megjelenő album számos vadonatúj szerzeményt is tartalmaz majd.

Kapcsolódó linkek:

http://www.bmcrecords.hu/

2001. június 7.