Jazz Nap a Bakáts téren

David Yengibarjan 1976-ban született Jerevánban (Örményország). A jereváni zeneiskolában kezdte harmonika tanulmányait, majd 1995-től Magyarországon képezte tovább magát. Zenei tudását és előadói képességét azóta is folyamatosan csiszolja. Fellépett több színházi produkcióban. Muzsikált Lukáts Andor Portugál című filmjében, Joye Sergent Bűn és bűnhődésében és a Holstein Lovers című filmben - melynek zenéjét Snétberger Ferenc szerezte - együtt játszott Snétberger Ferenccel és Barcza Horváth Józseffel. Itt alapozta meg azóta is tartó mély emberi és szakmai barátságát a kitűnő nagybőgőssel, Barcza Horváth Józseffel. Zeneszerzője volt Farkas György: Vérvonal, Fésüs András: Street, Heart, Beat, Szőke András: Három című filmjeinek. Monori Andrással közösen szerezték a Magyar Éva által rendezett A nagy hű ha című színdarab zenéjét.

Több külföldi meghívásnak tett eleget. Hallhatta a közönség többek között Párizsban, Londonban, Amszterdamban, a Terschelling-szigeten, Bécsben, az Edinrurgh-i Színházi és Zenei Fesztiválon. Fellépésein részben saját szerzeményeit játssza, ami az örmény népzene, az argentin tangó, illetve Astor Piazzolla zenei világának ötvözésére tesz kísérletet. De játszott számos jazz és folk formációban.

A Trio Yengibarjan 1999-ben alakult, arra törekedve, hogy ötvözze az argentín tangó, az azt megújító Astor Piazzolla és a különféle népzenék világát. Első lemezük, a Tango Passion (BMC CD 051) megjelenését a Bakáts téri lemezbemutató koncert napjára időzítették. A trió (David Yengibarjan - harmonika, Barcza Horváth József - bőgő, Juhász Gábor - gitár) saját szerzemények mellett játszik Astor Piazzolla darabokat, vagy éppen örmény népdalfeldolgozást is. "Hogy melyik melyik, nem biztos, hogy kitűnik a hallgatónak, de ez éppen így van jól. Azonos hőfokon, azonos érzékenységgel nyílik meg a 'tangó szenvedélye', amely David szavaival úgy fest, 'akár a női kiabálás, vagy mint amikor összetörik egy pohár, vagy átgyalogolsz egyedül egy híd alatt'. S amelynek úgy a tangó, mint David számára, Piazzolla volt a forrása." idézi David szavait a Tango Passion kísérőfüzetében Marton László Távolodó.

Kaltenecker Zsolt & Dés András duó - World Music és Jazz ütőhangszereken és zongorán

A két fiatal zenész 2000. márciusában kezdett kísérletezni ezzel a nem éppen tradicionális hangszer-összeállítással, újszerű hangzásvilágot, szokatlan megoldásokat keresve. A duó nemcsak emiatt kuriózum a magyar zenei életben, azzá teszik Kaltenecker Zsolt egyedi szerzeményei, virtuóz és érett zongorajátéka, és Dés András Magyarországon kevéssé ismert, illetve a jazzben ritkán használt közel-keleti, indiai és cigány eredetű ütőhangszerei. Első CD-lemezük 2000. decemberében jelent meg In The Beginning There Was The Rhythm címmel.

Koncertjük különlegessége lesz a vendégszólistaként fellépő Dés László szaxofonjátéka. Dés napjaink egyik legnépszerűbb zeneszerzője és egyik legkeresettebb szólistája, így az igen elfoglalt művész nagy nyilvánosság előtti, élő jazzprodukcióban való részvétele régen várt eseményt jelent a hazai jazzrajongók számára.

A norvég Terje Rypdal sajátos stílusa olyan elemeket ötvöz, melyek gyakrabban lelhetők fel a new age-ben és a rockban, mint a jazzben. A kiváló improvizációs készséggel rendelkező művész határozott ízlésről tanúskodó játéka szokatlan módon elegyíti a levegős és az olykor igen sűrű hangzást.

Terje Rypdal Oslóban, zenész családban született, 1947. augusztus 23-án. 5-12 éves kora között klasszikus zongora, 8 éves korától ezen felül trombitaképzésben is részesült, gitározni mégis javarészt autodidakta módon tanult meg - főként Jimi Hendrix zenéjének hatására. Az oslói egyetemen Finn Mortensen, majd később George Russell a líd kromatikus elmélet megalkotója tanították zeneszerzésre, ez utóbbival Jan Garbarek társaságában később egy ideig együtt is muzsikált. Ugyanakkor hatvanas évek végi zenei útkeresésére jellemző, hogy 1967-69 között működő zenekara, a lemezt is megjelentetett Dream a fehér soul és a Hendrix stílusú pszichedelikus hangzás sajátos elegye volt, 1970-ben pedig a Hair c. musical norvég változatának színpadra állításakor ő volt a zenekar vezetője. Saját nevén megjelentetett első lemeze - az egyetlen, amely még nem az ECM-nél látott napvilágot - izgalmas sokszínűségben jelenítette meg a legkülönbözőbb stílusokat (jazz, pop, kortárs kompozíciók, ráadásként pedig egy csipetnyi bossa-nova!), amelyekből későbbi karrierje során is folyamatosan tudott meríteni.

1972-től kezdődött a mai napig tartó sikeres együttműködése a legendás ECM kiadóval, ahol rendszeresen adja ki lemezeit - olyan zenészek közreműködésével, mint a szaxofonos Jan Garbarek, a zongorista Bobo Stenson, a zseniális trombitás Palle Mikkelborg, a bőgős Miroslav Vitous, a dobos Jack DeJohnette, vagy a csellista David Darling. Norvégia e jelentős gitárosa és zeneszerzője az Egyesült Államokban is jó ideje kultikus státuszt vívott ki magának.

Az 1952-es születésű Ketil Bjřrnstad klasszikus zongorát tanult Oslóban, Londonban és Párizsban, 1969-ben az Oslói Filharmonikusok szólistájaként adott koncerteket. Miles Davis In A Silent Way című albumát meghallván azonban úgy döntött, hogy karriert változtat és a jazz felé fordul. Kvartettjével 1973-ban készítette első felvételét a Philips kiadónál, melyet még számos másik követett. Noha magától értetődőnek tűnhetett volna, hogy jellegzetes, egyszerre jegesen hideg és belső tűzzel teli levegős zongorajátéka az ECM-nél lásson napvilágot, mégis csak két évtizeddel később, 1993-ban debütált Terje Rypdal-lal közös kvartettjével ennél a kiadónál. Az ezt megelőző időszakban harminc különböző felvételen játszott; "mellesleg" pedig 18 könyvet - ebből 14 regényt - is megjelentetett Norvégiában.

Terje Rypdal és Ketil Bjřrnstad együttműködése 1992-ben kezdődött, amikor Bjőrnstad nagy lélegzetű szvitet komponált Rypdal számára, melyet Norvégiában egy fesztiválon mutatott be. Azóta számos formációban is együttműködtek és időközben már jó barátokként a zongora-gitár duó felállással is elkezdtek kísérletezni, saját kompozícióikat játszva. Első ilyen koncertjüket 1999 februárjában az oslói Belleville jazz klubban adták, zajos sikert aratva. Norvégia legnagyobb reggeli lapja az Aftenposten így számolt be a koncertről: "A jövő kiemelkedő duója. Zenéjük belső feszültsége folytonos borzongásban tart, sohasem válik közömbössé. Lenyűgöző!"

A Koppenhágában 1941. március 6-án született remek dán trombitás Palle Mikkelborg neve sokak számára Miles Davis Aura c. lemezén való közreműködése révén vált ismertté. Pedig Mikkelborg - aki autodidakta módon tanult meg trombitálni! - 1960-tól játszik hivatásosan. 1963-ban csatlakozott Európa egyik kiemelkedő bigbandjéhez, a Danish Radio Band-hez, melyet 1967-72 között ő vezetett. 1968-ban kvintetttjével fellépett a Newport Jazz Fesztiválon, s az évek során olyan zenészekkel működött együtt, mint Thomas Clausen, Niels-Henning Orsted Pedersen, Terje Rypdal, Abdullah Ibrahim, Jan Garbarek, George Russell, Dexter Gordon, Gil Evans, Karin Krog és a George Gruntz's Concert Jazz Band. Zenekarvezetőként a Debut, Metronome, Sonet, Storyville és ECM kiadóknál jelentetett meg lemezeket.

Felesége Helen Davies hárfán játszik, akinek ír népzenei indíttatása révén Mikkelborg ebben a zenei világban is otthonosan mozog. Zenészként, sőt hangszerelőként is közreműködött több kelta zenei világú lemezen. A hárfa egyébként fontos szerepet játszik a trombitás számos különleges kompozíciójában is, így például a Ben Johnson, William Blake, Rilke, és Assisi Szt. Ferenc szövegei felhasználásával megírt, az emberi hangnak is nagy szerepet juttató 1999-es különleges lemezén, mely az A Noon of Night címet viseli. A számos díjjal kitüntetett művész legutóbbi albuma a svéd Sony gondozásában jelent meg tavaly áprilisában Song... Tread Lightly címmel.

"Soha nem voltak zenei ambícióim, kizárólag spirituálisak. A zene varázslatos világában egész életemen át tartó utazásomnak mindig is egyetlen célja volt: megtalálni lelkem békéjét" mondta egy interjúban.

A négy északi muzsikus a legkülönfélébb összeállításokban játszott már együtt. Így lesz ez június 22-én a Bakáts téren is, ahol a koncertjeiken már nagy sikert aratott duó és trió formációkban mutatkoznak be. A koncert zárórészében ők négyen igazi zenei csemegét ígérnek, mivel terveik szerint kvartettként adnak ráadást. Ez egyúttal ennek a formációnak világpremierjét is jelenti, hiszen így együtt korábban még sehol nem mutatkoztak be.

2001. június 6.