"Vesztett csatát vívunk"

Bátor embernek kell annak lennie, aki megpróbálja megállítani a tiltott MP3 kereskedést. Jollyon Benn, a BPI (British Phonographic Industry) munkatársa elmagyarázza a lemezcégek küldetését...

Jollyon Benn a BPI Anti Kalóz egységének műszaki vezetője, annak a cégnek az alkalmazottja, amelyik az Egyesült Királyság legtöbb lemezcégét képviseli. Beleegyezett abba, hogy feltárja a BPI hozzáállását és tevékenységét a kalóz zenékkel szemben.

Mi az Ön szerepe?

A munkám, hogy kezeljem a lemezcégek, a közönség és néhány IFPI (International Federation of Phonographic Industries - nemzetközi lemezcégek egyesülése) panaszait a világ minden táján. Ezek a panaszok olyan weboldalakra vagy ftp oldalakra vonatkoznak, amelyeken MP3 file-okat tárolnak. Az a feladatom, hogy megnézzem ezeket az oldalakat, letöltsek róluk bármilyen bizonyítékot, amire szükségem van és jelentést tegyek az ISP-nek (Internet Service Provider -- Internetszolgáltató), hogy szerzőijog sértés történt.

Ez általában a szokásos cselekedet -- hogy inkább az ISP-nek írnak, mint a jogvédelem megsértőjének?

Igen. Mi ki szeretnénk iktatni ezeket az oldalakat és erre az ISP a megfelelő szerv.

Nagy a tájékozatlanság a szerzői jogvédelem terén a felhasználók körében?

Sok oldal létezik, amelyen megtalálható valamiféle figyelmeztetés: " Ezek az MP3 file-ok csak bemutató jellegűek " vagy " Törölje le ezeket az MP3 file-okat 24 óra elteltével ". Ezek a figyelmeztetések persze nem érnek semmit, de érdekes, hogy az emberek nyilvánvalóan tudatában vannak a törvénynek, de mégis meg akarják kerülni.

Az amerikai peres ügyekben, amelyeket az illegális MP3 kereskedéssel szemben folytatnak, a kár mértékét több milliárd dollárként emlegetik. Mekkora pénzügyi kárt okozott az MP3 az Egyesült Királyságban ?

Vonakodok attól, hogy csak úgy a semmiből számadatokat közöljek, de ez a fajta zeneterjesztés, ami pl a Napsteren keresztül folyik létrehozott egy kultúrát, amelyben az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy ingyen szerezzék meg a zenéket. A lemezipar nagyon nehéz helyzetben van -- meg kell próbálniuk rábeszélni az embereket, hogy fizessenek olyasvalamiért, amit eddig ingyen szereztek be.

A RIAA (Lemezipari Társaság) kimutatta, hogy az Egyesült Államokban az ipari kereskedelem 1998-ban 13,7 milliárd dollárról 14,6 milliárdra nőtt a tavalyi évben. Ez nem egészen egyezik a több milliárdos veszteség elméletével...

Viszont ha el kell bocsátanunk embereket ahhoz, hogy megmutassuk, mennyire káros hatással van, akkor ez már sokkoló. A RIAA-nak lehet néhány kimutatása a növekedésről, de Európában az a helyzet, hogy a CD-k iránti kereslet hanyatlik. Kaptam egy különös üzenetet a stanfordi egyetem hallgatóitól, amely a BBC-n is szerepelt. Így szólt: " Azt akarja, hogy fizessünk a zenéért? Biztosan csak viccel! " Ez egy hihetetlenül egészségtelen hozzáállás. Ezek az emberek a lemezcégek célpontjai. Ha ez a hozzáállás elterjed, elmondhatatlan károkat okoz a lemezcégeknek.

Azok ellen az emberek ellen, akik CD-ket vagy lemezeket másolnak kazettára, eddig tudomásunk szerint nem emeltek vádat, bár ez még mindig illegális Britanniában. Nem furcsa akkor, hogy az illegális MP3 kereskedelem elleni vádemelés csak a dolgok egy része, és nem az abszolút jó vagy rossz?

Az emberek azt mondják, hogy az " Otthoni zenemásolás megöli a zenét " nevű kampány nem működött, és az otthoni másolás nem is okozott károkat az iparnak. Nem lehet összehasonlítani a két dolgot. Az, hogy valaki átmásolja a bakelitlemezt saját használatra vagy a barátjának nem ugyanaz, mint amikor behelyezed a CD-t és már küldöd is fel az MP3-makat a weboldalra.

Az SDMI (Secure Digital Music Initiative -- Biztonságos Digitális Zene Kezdményezés) tagjai már jó néhány éve beszélnek az ügyről, de eddig nagyon keveset tettek érte és nem jutottak megegyezésre.

Hihetetlenül nehéz meggyőzni a hardver és a szoftver gyártókat, valamint a szerzői jogvédelemmel rendelkezőket a közös megegyezésre. Úgy gondolom azonban, hogy az SDMI fontos szerepet fog játszani -- különösen akkor, amikor a Phase II megjelenik, és ezeket a hordozható szerkezeteket csak olyan emberek fogják majd használni, akik megvesznek egy CD-t, átírják és beleteszik a hordozható lejátszójukba. Ezzel nincsen semmi baj -- ez ugyanolyan, mintha kazettára másolná át. Mi meg akarjuk előzni, hogy az emberek milliószámra töltsék le az MP3 zeneszámokat az internetről, a gépükön tárolják azokat és aztán betegyék a lejátszójukba. Azért van némi különbség.

Amit most elmondott, visszautal arra, hogy mi is az abszolút jó vagy rossz, valamint megalkotja a " tisztességes felhasználás " fogalmát. Pillanatnyilag a brit törvények nem említenek ehhez hasonlót.

Ez igaz. Hamarosan életbe fog lépni egy jogvédelmi utasítás az EU országaiban és úgy gondolom, ez tisztázni fogja a " tisztességes felhasználás " fogalmát. Törvénybe fogja iktatni, hogy mindenkinek joga van bizonyos zenei másolatok készítésére, amely egy másik formátumban van.

Mit gondol, megnyerik a háborút az MP3 kalózok ellen?

Harcolunk. Dave Powell (a Copyright Control Services-ből -- Szerzőijog Ellenőrző Szolgálat) nem rég azt nyilatkozta, ha beszüntetünk egyetlen egy MP3 oldalt, másik öt virágzik fel. Elvesztett csatát vívunk. De nem szüntethetünk meg oldalakat, mert ez csak olaj a tűzre. Meg kell próbálnunk felvilágosítani az embereket, hogyan használják a zenét és hogyan fizetik ki a zenészeket. Én nem olyanokról beszélek, mint Paul McCartney, hanem olyan művészekről, akiket eddig nem jegyeztek. Meg kell őket győzni, hogy nyugodtan feladhatják mindennapos munkahelyüket, csak a művészetüknek éljenek és ne aggódjanak.

Meg lehet győzni a művészeket, hogy a lemezcégek majd gondoskodnak róluk? Mindenki tisztában van azzal, hogy a művészek elég kis részt kapnak a CD eladásból, és sokan azt gondolják, hogy a zene eladásának legnagyobb haszonélvezői a lemezcégek és a kereskedők ...

Ez egy hatalmi harc. A lemezcégek alkalmazkodni fognak és úgy gondolom, meg fogják találni a módját annak, hogyan szállítsák a zenét az emberek elvárásainak megfelelően. Az a felfogás, miszerint a zenének ingyenesnek kellene lennie, nonszensz -- semmi más árucikkel nem tennénk ezt, akkor miért lenne ez másként a zenével. A lemezcégek ezt nem fogják engedni.

De számos fogyasztó gondolja úgy, hogy a lemezcégek csak a marketingért felelősek és semmi másért ...

És a tőkéért, amit a lemezfelvételbe fektetnek, stb. A minap olvastam a BMG-ről, ami a Girl Thing nevű csapatot támogatja (Spice Girls hasonmáscsapat - a ford), hogy 1,5 millió fontot költ a marketingolásukra.Ki fog ugyanennyi pénzt elkölteni egy internetes együttesre? Senki. Olyanok, mint Courtney Love talán azt mondanák: " Igen, egymagam fogom csinálni a dolgaimat ", és valószínűleg úgy is tesz majd. De ez azért van így, mert az emberek tudják, ki ő. Ugyanez vonatkozik a Public Enemyre és Alanis Morissette-re. De az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a média az üzenet, ahogy ezt valaha Marshall McLuhan fogalmazta meg. Nem, nem az! Az emberek ugyanúgy fognak továbbra is zenét készíteni. Nincsen posztmodern terv. Vitathatatlanul nincsen következő nagy dobás. Az internet fogja elhozni a következő forradalmat? Szerintem nem.

Nem is olyan régen a vezető kiadók bejelentették, hogy árusítani fognak zenét letölthető formátumban -- kb 2 fontért a zeneszámok darabját. Nem gondolja, hogy ez az összeg csak tovább élteti az illegális MP3 kereskedelmet?

Az emberek még mindig járnak színházba, galériákba és moziba. Nem hoznak el ezekről a helyekről semmit, csak " fogyasztják " a művészetet. Meghökkent, amikor az emberek azt gondolják, hogy az egyik művészetet, a zenét annak megfelelően kellene árazni, ahogyan ők " helyesnek " gondolják - tehát majdnem ingyen. A zene egy hihetetlenül értékes kultúrális jelenség, és én személy szerint nem habozok fizetni érte.

De a Sony úgy tervezi, hogy egy 4 számos CD-nek megfelelő digitális csomag kb 6 fontba fog kerülni, amit a vásárlók vissza fognak utasítani. És a kalózkodás valószínűleg folytatódni fog.

A BPI tagok saját maguk döntik el az árszabásukat. Személy szerint úgy gondolom, hogy az embereket agymosásnak vetik alá, amikor a CD-k magas áráról beszélnek. Azt olvasták, hogy túl sokba kerülnek, tudják, hogy a kormány is foglalkozott az üggyel, de ha összevetjük egy doboz cigaretta, élelmiszer, ital vagy bármi árával, akkor megfelelő az ára.Pillanatnyilag nagyon sok megoldás létezik. Az az elképzelés, hogy az emberek azért fognak zenét vásárolni, mert csak 33 pennibe kerül -- ahogy ezt Anthony Wilson modellje kívánja megvalósítani --, hülyeség. Az emberek azért vesznek meg egy zenét, mert szeretik.

Az egyik megoldás, ami tetszik a lemezcégeknek, az időkorlátozott letöltés, vagy a fizetéses megoldás. Ez bizonyára növeli a lemezcégek ellenőrzését a hallgatók felett, akik talán kapnak ajánlatokat olyan letöltésekre, amiket azután ismétlődően " kölcsönözhetnek ".

Ez nagyszerű lenne, mindannyian nagyon gazdagok lehetnénk.

Hát igen, a BPI tagok azok lennének ...

De az az ötlet, hogy valakinek el tudsz adni valamit, és aztán megint eladod, az meglepő.

Tényleg? Ez már megtörtént azelőtt a bakelittel és a CD-vel is. Ugyanez történik meg a moziban és a videokölcsönzőben.

Talán megtörténhet a zenével is, de ezt a legnehezebb eladni. A legvalószínűbb megoldás, hogy zenei előfizetői szolgálatok jönnek létre, majdnem olyanok, mint egy könyvklub.

Az AOL gondolja úgy, hogy ebbe a modellbe érdemes befektetni. Nem ez az oka, hogy egyesülni akarnak a Warner Music-kal és az EMI-jal?

Sajnálom. Erről nem tudok nyilatkozni.

2000. november 11.