HOBO

Forgatom a "10 éves a NEOPRIMITÍV" szerénykedő pofátlan facsimile kiadványt és megpróbálok visszagondolni, mit is csináltak?

Egyszer láttam őket a KÖZGÁZ-on és egyszer a Budai Parkban, ám a zenéből semmi nem maradt meg bennem. úgyhogy megnyugszom, miután vállaltan mások zenéjére írtak szöveget.

Értelmiségi zenekar volt, ez általában rosszat jelent, magamat is beleértve. Névrokonom S. Péter is mozgatta magát közöttük, Jobbágyra pedig az első diákmozgalmi balhék miatt emlékszem.

Mi az, ami tetszett és így, utólag olvasva is tetszik? Hogy komolyan vették, hogy nem komolyak. A Bizottságnak is az lett a veszte, amikor 10 perces hangszerszólókat kezdtek játszani és hangszeres fejlődésükkel próbáltak betörni, hová is?

Tanulságos ennyi év távlatából végigfutni a kortársak listáján, mi lett a parodizáltakból, vagy a követendő példákból? Tragikomikus lenne és sok-sok pénzt megérne, ha az akkor ellenzékinek tűnő Schuster vagy a valóban ellenzéki Nagy Feró fellépne a NEOPRIMITÍV REUNION koncerten.

Leginkább a "SZÉP NYÁRI NAP" tetszik és benne a brigádverseny. Miért? Valahogy humorra tudták venni a zenét, a szöveget, a műsort, saját magukat, a közönséget, az országot. Nem dühöngtek, nem rokkantak bele, nem vonultak vissza négyszer, hanem leléptek, ahogy jöttek, vidáman és könnyedén.

Tisztelettel

1996. 11.22.