A szív tisztulása, avagy milyen a fűszerezetlen pop-chip

Krisz Rudi maxi

Krisz Rudi nem akar megszökni, mert véleménye szerint már ehhez késő. A lakodalmas-hakni hátszelével bőven ellátott Rudi az elmúlt évben három különböző platformon is az év legjobbja lett (Legjobb Férfi Előadó, Legjobb Magyar Énekes, Legsikeresebb Magyar Előadó), és ez a tény dalaiban egyértelműen átérezhető, mondhatni olyan nyilvánvaló, mint a Blaha Lujza téren az átható vizeletszag.

A lassan megvásárolható nagylemezről kimásolt három, a Soltész Rezsővel kevert N’Sync-re apelláló darab éppen eléggé szörnyű egy, a kommersz és a „mainstream” szélére sodort fülpárnak, amely tulajdonosának ráadásul az a feladata, hogy bemutassa (és valamilyen kicsavart módon) kedvet csináljon ehhez a maxihoz.

A Megszökni késő (amelyet a menedzserként közreműködő Hamza Zoltán és a „kisBerkes” írt) lendületes funky-rock, ami erősen emlékeztet egy Savage Garden és némi Jamiroquai „levesre”, amelyhez a bors nem más, mint Bon Jovi…

A lányok nem hiába visítanak, és ájuldoznak a színpad előtt, mert Rudi vérprofin csinálja azt, amiből a legnagyobb pénzt lehet „kivenni”: kőkeményen disco-hakni, profi hangszereléssel és fülbemászóan dallamos orgánummal, az oktáv alatti nazális vokálokkal (nem is hiányzik más, mint három lengén öltözött, a csipőjét ritmikusan rázogató vokálozó csinibaba, akik szája előtt érdekes módon nincs bedugva a mikrofon)…

Ehhez kapcsoklódik az Ezüst Hold, mert miért ne. A popzene sajátos vonása, hogy minden belefér, és akárhogyan is gyúrja, alakítgatja az ember, mit sem ér, mert egyszerűen ötlettelen, gyakori séma-ismételgetés jellemzi. Nos, eme nagyszerű darab is ilyen („szép szemeid szivárvány; csak rám néztél, és elég volt, ahogyan mosolyod hozzám ért”), lüktető ritmusok övezte szintipop, amiben az egyetlen pozitív dolog az (vigyázat, viccelek!), hogy eladható.

Mert Krisz Rudi eladható. Nem más Ő, mint a fogyasztói társadalom reggelije, a kulturális igények torkán lenyomott ízetlen, fűszerezetlen pop-chip, ami ráadásul még drága is.

Krisz Rudi nem rossz zenész, és nem rossz előadó. Lakodalmas-muzsikus múltja nyilvánvalóan hatással van mostani produkcióira, és rányomja bélyegét a dalaira, az előadás módjára.

Ebben az országban Krisz Rudi sztár.

De hol a hiba?

Krisz Rudolf maxi

Kiadja a BMG-Ariola.

Balogh Tibor

2001. július 16.