 |
Depeche Mode - Exciter
A Depeche Mode-nak mostanra teljesen ki kellett volna égnie, annyi mindenen keresztülmentek, hogy az már nem is igaz.
Először - ugye - az 1981-es debütáló albumuk után lelépett az egyik dalszerző, Vince Clark.
Alan Wilder, aki sokáig meghatározó személyiségként volt jelen, a nyolcadik lemezig bírta, aztán dobbantott. 95-ben Dave Gahan heroinista lett, és nem sokon múlott, hogy az örök vadászmezőkre távozzon.
Bármilyen furcsa is, ez a három angol legalább azóta van jelen a popzenében, mint az R.E.M., a U2 vagy a Duran Duran, és talán ők azok, akik sohasem jelentettek meg cikis albumot (az élő felvételeket is beleértve), és sohasem lettek annyira beképzeltek a sikertől, hogy kihasználták volna a rajongótábor ragaszkodását.
Még a 80-as évek végén sem, amikor szinte minden tini pop újság lázasan pipiskedett azért, hogy a Mode-dal a címoldalán adhassa el a lapot.
A legnagyobb szupercsapatoknak is vannak hullámvölgyei, a Depeche Mode azonban - ki kell, hogy ábrándítsam ellendrukkereiket - a tizedik nagylemezzel is csodálatosat alkotott. Megpróbálhatjuk fejtegetni a titkukat, de szerintem felesleges. A tagok egyénisége egy olyan elegyet alkot, amely még mindig egyéni és üde színfolt a popzene klónokkal teli világában.
A Björk albumokról már jól ismert Mark Bell bábáskodott az Exciter körül is, amely lágyabb, ambientbe hajló hangzásával és leginkább a korai Kraftwerket idéző minimális ütemeivel biztosan mégnagyobb rajongótábort fog toborozni a zenekarnak. Gahan szívét-lelkét beleadja a dalokba, hangján, amely most nem rejtőzik kórusok mögé, szinte magunk előtt láthatjuk, amint száját a mikrofonhoz tapasztva, lehunyt szemmel, teljes beleéléssel énekel.
Hogy miben különbözik ez az album az előzőektől? Valószínűleg meg fognak oszlani a vélemények, és lesz, aki megfáradtnak, kiégettnek fogja hinni, és lesznek, akik zseniálisnak tartják.
Egy biztos: a Depeche Mode most sem ült fel az aktuális divathullám tetejére, nem váltottak drasztikusan, csak magukat adták.
És ez éppen elég.
Kapcsolódó linkek:
http://www.depechemode.com/
2001. május 17.
|  |