Modjo

Egy nemrég született becslés szerint a Föld valamennyi civilizált lakója átlagban kilencszer hallotta már a Modjo „Lady” című átütő sikerű számát, valójában azonban mégsem tudja senki, kik is ők, és egyébként milyen zenét játszanak.

Ok, franciák, ketten vannak, ok, ők azok, akik azt a spéci szűrőt alkalmazzák funky house felvételeiken, ehhez képest a mostani bemutatkozásuk teljesen más, mint a megszokott: felöleli a rhytm and blues, a soul világát, tiszta, felemelő popzenét csakúgy, mint a húzús funky diszkó és house zenéket.

Romain Tranchart a Modjo zömökebb és biznisz-orientáltabb fele. Ő az, aki eladási számokat emleget, megnyert díjakat és rádióadásokat, diszkót, táncot és Daft Punkot. A Párizs mellett 1976 június 9-én született Romain első zeni élménye a zongoralecke volt.

„Anyám kívánsága volt, ez egy olyan magától értetődő dolog, ha polgári családba születsz Franciaországban.” – mondja mosolyogva. 10 éves korában diplomata édesapja családjával együtt Mexikóba költözött egy évre, aztán Algériába két évre, végül Brazíliában töltöttek három évet. A fiatal Romain abszolút elemében volt.

„Brazília volt a kedvencem, bírtam az emberek lazaságát. Határozottan tetszik, hogy gazdaságilag és szociálisan nyakig benne vannak a szarban, mégis táncolnak, zenélnek az utcán és élvezik az életet.”

Romain sokat tanult Brazíliában, és nem csak szappanoperákkal és kemény rockkal kapcsolatos dolgokat. A délelőttre korlátozott iskolaidő szintén sokat segített, így kellő ideje maradt a Metallica, a Megadeth és a gitár iránti vonzalmának elmélyítésére. Könnyedén váltott kemény rockról rockzenére, rockról bluesba, bluesból pedig bossába és jazzbe, megmártózva a világ zenei stílusaiban.

Sajnálatos módon mindez a tudás nem vált hasznára túlságosan, amikor visszatért Franciaországba, ahol felfedezte, hogy már nem tud valami jól franciául. Azt is fel kellett dolgoznia, hogy egy olyan iskolából, ahol a diákok a délutánt „mindenféle vackok égetésével töltötték”, átkerült Párizs elit-iskoláinak egyikébe.

17 éves korában Romain megpróbálkozott gazdaságtannal, aztán joggal. Kereskedelmi iskolába is járt, még Edinborough-ban is eltöltött egy kis időt, főleg a biliárdasztal fölé görnyedve, aztán egyszer csak visszatért Párizsba, beiratkozott az American School of Modern Music-ba.

Itt találkozott össze a Yann nevű vékony fiatal sráccal.

Yann Destagnol Párizstól északra született 1978-ban. Mint Romain, ő is sokat költözött gyerekkorában. Szülei ötéves korában elváltak, ezután nagynénjéhez költözött egy évre, ahol mindennél jobban elkezdte érdekelni a fuvola.

„Egyszerűen imádtam! – meséli – A nénikém hatalmas házában a lépcsőháznak eszméletlen akusztikája volt.”

Gyermekként a zenetanulást olyan intenzív odaadással élte meg, hogy szülei már attól tartottak, autista.

„Csak álmodoztam” – mondja.

Fiatalkorában Yann egy csomót írt is, de a történet minden írásában ugyanaz volt: kicsi, védtelen állat, egy kutyus vagy egy halacska; a család elköltözik, őt meg ottfelejtik a házban. Freud ettől ugyan még nem kezdene aggódni, de azért eléggé árulkodó…

Yann orvos apjánál állandóan szólt a zene, az első szám, aminek a teljes szövegét is megtanulta, a Kinks együttes Dandy-je volt. Bár Franciaországban nőtt fel, ettől még gyerekkorát Bowie, a Police, a Pink Floyd és a Queen lemezeinek társaságában töltötte.

Négy évet tanulta a fuvolajáték művészetének elsajátításával, majd klarinétozni is megtanult, de zongorázni, dobolni és gitározni is tud.

„Lehet, hogy nem vagyok nagyon profi, de le tudom játszani, amit kell. Nem sokat törődöm a technikával."

A két srác tehát barátok segítségével összefutott, és a kezdeti nehézségek után duóként indult el igazi karrierjük. Romain ritmusai, ráérzései és hangmintái, Yann miniszimfóniái és szívhez szóló szövegei alkotják a Modjo alapjait. Yann-t nem érdeklik az elektronikus hangszerek, társa viszont beleszeretett a samplerek világába, ketten két különböző világból hozzák mindazt, ami a lemezre egy egységes és jól megkülönböztethető egésszé áll össze.

Hogy mennyire sikeresen, arra jó bizonyíték, hogy a Modjo az első francia együttes, amely valaha az angol slágerlisták élére került, és tavaly nyáron Európa legjobban fogyó és legtöbbet játszott kislemezét produkálta.

Új albumuk energikus, egyedi, itt-ott kísérletezgető, a dalok között pedig minden hangulathoz találhatunk megfelelőt. Ígérik, hogy a közeljövőben koncertezni is fognak, méghozzá élőben.

„Yann éltető eleme az élő koncert, nekem pedig a stúdió.” – mondja Romain.

„Hosszú utat kell még megtennünk, egy csomó mindenben fejlődnünk kell, nem ülhetünk a babérjainkon. Én mindig is bizakodó voltam. A szülők általában aggódnak, de az enyémek mindig tudták, én sosem fogok a zenén kívül mást csinálni, ez a végzetem.” – teszi hozzá Yann.

Kapcsolódó linkek:

www.modjo.com

2001. szeptember 27.