N’sync – Celebrity

Biztosan lesznek, akik a fejükhöz kapnak, mit keres a hét lemezei között az N’sync, egy jóképű fiatalemberekből álló csapat új albuma, de nem számít, mert ez az anyag akkor is jó és megér egy misét. Csak egy rövidet, mert ez a fajta zene önmagáért beszél, vagy megmozgat valamit bennünk, vagy nem, szóval fölösleges is sokat dumálni róla, hallgatni kell és kész.

Hogy az eddigi lemezeik mennyire voltak korszakalkotók? Hát egyáltalán nem, legalábbis nem valószínű, hogy nagyon emlegetni fogják őket 100 év múlva, amikor az iskolákban már Lennon-McCartney-t fognak tanítani, és a House of the Rising Sun kötelező anyagként fog szerepelni a középiskolai énekórák anyagában.

Ez a muzsika a mának szól, esetleg a holnapnak, de semmiféleképpen nem a holnaputánnak.

A popzene köré ma már több millió dolláros üzletág épült (na nem nálunk, Magyarországon), megvannak az épp aktuális trendek, favoritok, és az orlandói N’sync is egy ilyen nyerő választás.

A Celebrityvel óriási terveik voltak, arra készültek, hogy megdöntik saját, No Strings Attached című lemezükkel beállított hihetetlen eladási rekordokat. Mint az már kiderült, nem sikerült, de ugyan ki a fenét érdekli.

A zenészeknek két választásuk van: vagy biztosítják, hogy dőljön a lé, eladják a lelküket is a vagyonért, vagy önmegvalósításba kezdenek, ami ugyebár eléggé rizikós. Megy a vita, hogy Justine-ék vajon melyik kategóriába tartoznak, hisz a lemez dalaiból jó párat ők maguk komponáltak, persze ott volt segítségnek a már jól bevált Richard Marx-ot helyettesítő Brian McKnight producer, dolgoztak együtt Rodney Jerkins-szel, a svéd popkirály, Max Martin is szállított két dalt, az album első kislemezét, a Pop-ot pedig az underground club hős, Brian „BT” Transeau-val közösen készítették.

Benne van tehát rengeteg munkájuk, azt eldönteni, hogy mennyire szemfényvesztés a dolog, nem hiszem, hogy a mi posztunk lenne. Engem, a mezei zene-kedvelőt minden esetre megfogtak, folyton azon kapom magam, hogy a Pop egyik sorát dúdolgatom:

„Now, why you wanna try to classify the type of thing we do

Cause were just fine doin what we like, can we say the same for you…”

Ahelyett, hogy bepunnyadtak volna, és elmerültek volna a csöpögős balladák világába, inkább összehoztak egy pörgős, húzós pop lemezt, amellyel újra feljebb helyezték a lécet.

Kíváncsian várjuk, hogy a nagy rivális Backstreet Boys át tudja-e majd ugrani.

/C/


Kapcsolódó linkek:

Fórum: N'sync - a pop hercegei?


Fülelő:

Pop  
Just the two of us  

2001. szeptember 3.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster