Titiyo – a svédek új favoritja

A Come Along Titiyo negyedik albuma, de több szempontból is debütálóként is felfogható, mivel ez az első olyan lemeze, amelyen lélekkel teli hangját rockos környezetben próbálja ki. A lemez címadó dala máris nagy sikereket ér el otthonában, a slágerlisták dobogós helyezettje, és a rádiós játszási listák egyik legnépszerűbb száma.

A nyolcvanas évek vége felé megjelent első felvétele óra Titiyo Svédország egyik legelismertebb, legkedveltebb művésze. Korai lemezeivel megtalálta az utat a nemzetközi ismertség felé, az Arista felkarolta, és terjeszteni kezdte Nyugat Európában is. Olyan slágerek fűződnek nevéhez, mint a Man in the Moon, amely 1989-ben az egyik leggyakrabban játszott svéd felvétel volt, valamint a Never Let Me Go 1993-as változata, melynek eredeti verzióját Aretha Franklin énekelte.

Három albumával akár nyugodtan ülhetett volna trónján, melyet az R&B és soul szcénában méltán kiérdemelt, ám Titiyo égető vágyat érzett, hogy egy kicsit felforrósítsa a langyosodó stílust.

„Persze vannak eredeti alakok is, de számomra úgy tűnik, manapság kezdenek elszaporodni a dilettánsok, akik begyakorolt formulák szerint próbálják elcsavarni a közönség fejét, tehetségtelenségüket és ötlettelenségüket pedig azzal próbálják leplezni, hogy egyre több ruhájuktól szabadulnak meg.”

A kiváló előadóművész – aki mellesleg Neneh Cherry és Eagle Eye Cherry féltestvére - időközben felfedezte magának a rock gitárok hangzását, és nem félt kipróbálni egy egészen más stílust:

„A legtöbb művész tendál afelé, hogy a stílusának adott korlátai között maradjon, mert úgy érzi magát biztonságban. Ezért nekem mindig bűntudatom volt, de a barátaim megismertettek velem egy csomó olyan zenekart, mint a Soundgarden és Chris Cornell, Jeff Buckley és a Radiohead, és rögtön elfogott az érzés, hogy valami fontos dolog maradt volna ki az életemből, ha nem váltok.”

Az egyik album, amelybe beleszeretett, a svéd Paus volt, mely a The Cardigans-ból ismert Peter Svensson és a Kent frontembere, Joakim Berg munkáját dicséri.

„Annyira megszerettem azt a lemezt, hogy feltétlenül meg akartam csinálni angolul is.” – mondja Titiyo, ám Peter és Jocke más tervekkel állt elé. Hízelgőnek találták, hogy a svédek kedvenc R&B énekesnője rajong az anyagukért, ls 1999-ben elkezdtek együtt dolgozni. Az ötlet adott volt, a hölgy hangját teljesen más zenei közegbe kellett ültetni.

Az 1997-es ’svéd grammy’ díjas – melyet a legjobb női előadó kategóriában az Extended című albumért kapott – Titiyo könnyedén követhette volna a már bevált receptet, ám ő mégis úgy döntött, kipróbálja magát új területeken is.

„Olyan hangzást értünk el, amely talán egy kicsit szomorkásabb és depresszívebb, ám végül mindenképpen egy pozitív hangulatot sugároz. Helyenként mintha erős ázsiai hatás is rányomná bélyegét a melódiákra, melyeket Peter írt, furcsa volt elénekelni ezeket a dalokat, de mindenképpen jó érzés, és közben arra is rájöttem, hogy a dalszövegekben megtalálhatom a saját életemre vonatkozó részeket is.”

A lemezt a mamői Tambourine stúdióban vették fel, ugyanott, ahol a The Cardigans készíti lemezeit, valamint ugyanazzal a producerrel dolgoztak, mint a már világhírű csapat.

Titiyo dalai jó kezekbe kerültek tehát, mind a szerzőkben, mind a producerekben tökéletesen megbízott, nem hiába: a címadó dal máris a slágerlisták élén tanyázik Skandináviában.

A Come Along-gal Titiyo tényleg úgy érzi, hogy végre egy olyan albumot alkotott, amelyre büszkén tekinthet, kritikusai pedig máris áttörést emlegetnek.

Reméljük, hozzánk is nemsokára eljut.

/C/

Kapcsolódó linkek:

www.titiyo.com

2001. július 26.