Blow Up – University of Pop

Bevallom, tele voltam előítéletekkel, amikor a Blow Up kislemez-bemutatóként beharangozott koncertjére indultam. Ugyan, mire lehet képes egy boybanda ex-énekese – aki ráadásul gitározásra adta a fejét -, meg egy félig ismeretlen – pláne szintén jóképű – énekes srác?

Láttam ugyan két videóklipjüket, nem voltak rosszak, mi több, néha azon kaptam magam, hogy portörölgetés közben azt énekelgetem, hogy „szállj fel, az ismeretlen vár…”.

Borzalmas volt, már úgy értem, igyekeztem elhallgatni, ha más is belépett a szobába.

Hát mégis, micsoda ciki, nem?

Aztán tegnap este, amikor a színpadra léptek, leesett az állam. Ezek ketten tudnak zenélni.

De most komolyan.

Szabályosan élveztem a koncertet, és ezzel nem voltam egyedül: ahogy körülnéztem, mindenki mosolyogva tapsolt, de minimum dobolt a lábával, és hosszú ideje először hallottam IGAZI POPZENÉT élőben megszólalni.

Jó, tudom, van egy csomó kiváló magyar banda, de ők valami hibrid muzsikát csinálnak, mondjuk funky és pop keverékét.

A Blow Up a tiszta, egyszerű, és – dobáljatok meg kővel, hogy ilyen szavakat használok – lélekemelő popot játszik, és erre manapság nagyon nagy szükség van. Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy rágógumit gyártanak.

A buli vendégei - a két ex-ShyGys, Irigy Mirigyék, és a United-es Barna – egy-egy dal erejéig színpadra léptek, természetesen a kísérő zenekar is kiváló muzsikusokból állt, az egyetlen negatívum csak a koncert rövidsége volt, szívesen hallgattam volna őket tovább is.

Hogy mennyire nem vagyok egyedül véleményemmel, bizonyítja, hogy az Atec Magyarország 2002-ben a Blow Up-nak ajándékozta azt az arany mikrofont, amelyet a leg-kecsegtetőbb fiatal csapatnak ítélnek oda minden évben.

És tudjátok ez mit jelent?

Hogy ezentúl nem fogom azt hazudni a haveroknak, hogy moziba megyek, amikor a klubban a Blow Up játszik.

(a képekre kattintva megnézheted őket nagyobb méretben is)

2002. február 7.