Robbie Williams koncerten voltam – házi dolgozat

Vajon a generációkkal együtt változnak a szórakozási szokások is? Akkor a koncertere-járás is?…. Aszem’ igen. Akárhogy is, tegnap különösen jó volt. Utoljára a ’93-as Aerosmith koncert volt ennyire jó.hmmm… Így azonnal rá is cáfoltam magamra, hiszen ’93-ban sokkal fiatalabb voltam, mint most, mégis jó volt. Akkor sem, és most sem zavart, hogy egy vagyok a soktízezerből, valamint tekintve, hogy nem álltunk du. 3 tól a kapuknál, már azt sem remélhettem, hogy majd én leszek a kelet-európai smárpartner. De még így is jó volt!

Okosan ki volt viszont találva a küzdőtér előszobája. Ez azt jelenti, hogy aki időben érkezett, kapott külön kis karszalagot – természetesen limitált mennyiségű karszalagról beszélünk – így kényelmes szellős hangulatban kultúráltan szórakozhatott.

A Skin koncertje alatt. Mert aztán Robi antréja előtt gyorsangyorsan beeresztettek még egy komoly adag nézőt. Főként csajokat. Nyilván.

Apropó, Skin. A Skunk Anansie egykori énekesnője Grace Jones, Tracy Chapman és- bármilyen meglepően hangzik -, Annie Lennox keveréke, erőteljes maszkulin aurával. Ha érted, mire gondolok..

Fenti négy összetevő bizarr elegyének köszönhetően az első szám alatt

Stagedivingolt, a negyedik környékén aláereszkedett, majd kisvártatva a már említett küzdőtér-előszoba kordonján állva énekelt, lábait két

decens külsejű rocknagyi tartotta. Pacsizott, barátkozott, talán még egy kicsit önmagát is alulértékelve konferálta RW et.

Vagy ő is bírja a zenéjét.

Egyébként mindegy is. Tökjó volt.

Annyira, hogy megyek, és veszek egy lemezt.

Jaj igen…és akkor jött maga Robi. Egy enyhén elcseszett intró után függöny kettérebbent, üvöltés, a székekből is felálltak az emberek, nyíltak a blúzok és felcsúsztak a szoknyák. És ez az igazság.

Mindenki őszintén örült. Mert nem csak a magyar popkoncert történelem nagy pillanata volt ez, hanem egy egész generációé.Mert újra elhittük, hogy talán mégis tart ez az ország abba a bizonyos értékelhető jó irányba.

Mert ez a fiú tényleg one-of-us. Mert általa újra elhisszük, belőlünk is lehet még Valaki. Mert egy nagydarab fiú arcát ismerősnek vélte, beszélgetni kezdett vele két szám között, majd a színpadra hívta, és a srác onnan nézte végig az egészet, a végén pedig RW jobbján állva meghajolt ő is. ( Itt jegyzem meg, ha választhattam volna, hogy 40mp-es smárpartner legyek vagy hátbaveregetős cimbi, aki végig velük marad…

Kérdezd már meg melyik lennék..?Na ugye. )

Jaj, kérem, hát voltak táncoslányok is!Igaziak. Úgy értem, tudtak egyszerre mozogni! És meg sem moccant a fenekük tánc közben…

Minden szempontból minőségi produkció.

Meg volt nő basszista, meg nő gitáros. Elvörösödött turnémanager a kivetítőn, HolleAnyót megszégyenítő papírhavazás.

És beszélgetett velünk, a közönséggel. Pedig nem voltunk egy tombolda.

Nem akarom Danielle Steel-ként aláírni, de tényleg volt egy erőteljes valódisága az embernek. Hiteles volt.

Értitek már, miért volt több mint a többi?

rádiópetra

2003. november 4.