Vendégünk lesz: Pink

Végre itt egy igazi kemény csaj, aki komolyan gondolja azt amit csinál, a fékezhetetlen és botrányos Alicia Moore! Becenevét onnan kapta, hogy gyermekkorában nagyon gyakran elpirult, s így a társai "Pink"-nek nevezték el. Azóta Alicia ebből már megalkotta a saját védjegyét - legalábbis tavaly óta biztosan, mikor barátnőivel, Christina Aguilerával, Lil' Kimmel és Mya-val előadták a "Lady Marmalade" című régi siker feldolgozását.

A LaFace Records üdvöskéje, Pink így vall önmagáról:

„Extrém személyiség vagyok kezdtem gördeszkásként, belekóstoltam a hipp-hopp-ba, rave-be, voltam rockzenész és volt úgy is, hogy mindezt egyszerre csináltam.”

Pink-ről mindenkinek megvan a véleménye egy pimasz lázadó csajszi, aki rózsaszínre festett

hajával sokkolja a közönséget. Keresi a helyét a világban és nem egy egyszerű eset. Már 15 éves korában elhatározta, hogy nem akar középszerűvé lenni, de olyan sem, aki nem gondolja komolyan azt, amit csinál. Kiskorában édesapja rengeteg Dylan és McLean számot énekelt neki, és Pink még nem is tudott igazán beszélni, amikor apjával már együtt énekelte ezeket a dalokat.

„Csak szaladgáltam a házban és felépítettem a magam kis fantázivilágát.”

-gondol vissza Pink a gyermekkorára.

Rengeteg időt töltött a philadelphiai klubok táncparkettjein iskola helyett, míg végül színpadra került, legelőször egy Schools of Thought hip-hop banda háttérénekeseként.

Ő viszont azoknak a pillanatoknak tudott a legjobban örülni, amikor a Club Fever-ben a DJ átadta neki a mikrofont, és saját dalait énekelhette.

„Ez volt az a hely, ahol igazán csúcsformában érezhettem magamat, imádtam a színpadot.

Az éneklés olyan volt nekem, mint betegnek az orvosság.”

14 éves korában szerezte az első számát, amin még érezhető Mary, Janis Joplin, Shirley Murdock, Donny Hathaway és Madonna hatása. Pink-et végül egy péntek estén az MCA tehetségkutatója fedezte fel és megkérdezték, hogy lenne-e kedve a Basic Instinct nevű R&B zenekarban énkelni. Az együttes ugyan nagyon hamar felbomlott, Pink egyvalamit azért kapott tőlük: ismertséget.

A Basic Instinct feloszlása után ismét megkeresték őt, ezúttal a három énekesnőből álló Choice-tól. Tíz centet költöttek egy demokazettára és a LaFace azonnal szerződtette őket.

A csapat sajnos - vagy éppen szerencsére - nagyon hamar feloszlott, mindenki másfelé tekintgetett.

Pink a LaFace-nél maradt, ahol Darryl megkérte, hogy a ’Just to be loving you’-hoz írjon meg egy részt, és végül ezzel indult be igazán a karrierje.

Pink így emlékeszik vissza:

„Tök jó dolognak tartottam , hiszen eddig senki sem kérdezte meg tőlem, hogy írok-e. Csak lehunytam a szemem és már jöttek is a dalok nem érdekelt, hogy hangzik csak énekeltem, ami épp eszembe jutott.”

Ez a szituáció azonban segytett Pinknek abban, hogy megtalálja saját hangját, a számára legmegfelelőbb hangfekvést és stílust. Megkereste L.A. Reid-et, aki teljesen odavolt attól amit hallott.

Pink:

„Mutogattam a dalaimat és mindig kérdezgettem tetszenek-e neki… Reid rögtön tudta melyikből lesz az első kislemez.”

Pink lemezszerződést kapott és elkezdhette a felvételeket. Az első albumára a "’Can't Take Me Home’-ra, hat saját dala került fel, azok, amiket saját élményei, kapcsolatai ihlettek, a többi számot olyan sztárokkal hozta össze, mint She'kspeare, Babyface, 112. A lemez az Egyesült Államokban kétszeres platinaalbum lett, és két száma is megjárta a slágerlisták élmezőnyét.

2002-ben a 22 éves kisasszony egy kis stílusbeli irányváltással jelentkezett. Vadonatúj lemezén a "Missundaztood"-on minden olyan zenei irányzatot egyesített, melyek jelenleg a kedvencei közé tartoznak. A korong így a stílusok roppant széles skáláját vonultatja fel: a 14 felvétel között találunk rockos, countrys és soulos felvételeket is, de még sok minden mást… Rögtön az első dal, a groove-os, rockos "Get The Party Started", amit Alicia legjobb barátnője, Linda Perry (4 Non Blondes) írt.

A "Missundaztood" elkészítéséhez Pink más slágergyárosokkal is szövetkezett: Scott Storch (The Roots, Dr. Dre), Dallas Austin (TLC, Madonna) és Damon Elliott (Bone Thugs 'N Harmony) tevékenyen segítettek a feltörekvő sztár albumának munkálataiban.

Pink: „Elhatároztam, hogy ezen a lemezen megmutatom, igazából ki vagyok én. Mindent beleírtam, amit fontosnak tartottam elmondani magamról, még akkor is, ha cikis dologról volt szó.”

A "Missundaztood"-on sokat mutat magából és az életéből: A "Family Portrait" és a "My Vietnam" című számok teljesen egyértelműen életrajzi ihletésűek. Olyan pillanatok ezek múltjából, melyek a jövőjét is meghatározták:

„A szüleim állandóan veszekedtek. Ez volt az életem folyamatos sötét árnyéka. Magamat hibáztattam miatta és ezzel az érzéssel nőttem fel” - mondja Pink.

A ”Misery" című számát, az Aerosmith-szes Steven Tylerrel énekeli együtt. Hab a tortán az, hogy Richie Sambora, a Bon Jovi világhírű gitárosa ragaszkodott ahhoz, hogy ehhez a dalhoz ő játszhassa fel a gitárhangokat.

Az idén ősszel jelent meg a Try This című album, melynek kislemeze a rockos hangzású "Trouble", de emellett a nagylemezen hallhatók még lassú, lírai dalok is.

Hogy igazából milyen is Pink, nem tudjuk, de egy biztos: a világ elfogatta olyannak amilyen!

Pink 2004 április 5-én a Budapest Sportarénában személyesen avatja be a közönséget ars poeticájának lényegébe: "We're all pink on the inside!"

DISZKOGRÁFIA

Try This

Missundaztood

Can't Take Me Home

2004. január 21.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster