Vendégünk volt: Pink

Budapest Sportaréna, 2004.04.05.

Rózsaszín tincses tinédzserek, csoportban flangáló Megasztár döntősök, néhány Mahasz Top 40 kompetens, valamint komplett családok. Nagyjából így nézett ki a Budapest Arénát félig megtöltő nagyérdemű azon a hűvös áprilisi estén, amikor is Pink hazánkba látogatott, jól.

A „jólértesültek” által kiszivárogtatott infók szerint drága Aliciánknak ( mert így hívják bizonyJ nem sok kedve volt a bulihoz, mivel interjút nem adott, tv-k kizárva( VIVA is!!!). Sebaj.

Ettől függetlenül abszolúte pozitívan álltunk a koncerthez, ami hajszálpontosan este 9 kor el is kezdődött. Ami Robbie Williamsnél az elején elmaradt, azt most megkaptuk, a művésznő egy masszív kalitkában száll alá népéhez, táncosnői közé, rikító rózsaszín - lehetne más? - ultrairokéz parókában.

A kísérőzenekar felállása is kísértetiesen hasonlít R.W. csapatára, de a hangzás és a zenélni tudás annyira már nem. Ennek ellenére profin begyakorolt showt kapunk, és negyed tízre már itt is az este első slágere a Lady Marmalade.

A hiányzó kolleginákat (gyk. Aquilera, Lil’ Kim, Mya) felextrázott sexbábúkkal helyettesítő táncosnők olyat alakítanak a gumicsajokkal, hogy simán kirakhatnánk a kivetítő ernyőre a 18–as korhatárkarikát.

Innentől számítva kapjuk a slágereket rendesen, a szemmel láthatóan fáradt Pink hangja tökéletes, szépen és élvezhetően énekel, és egyre több nyolcéves kéredzkedik föl apu nyakába. Többszöri ruha illetve parókaváltásaival összhangban vannak táncos lányai is, a plázakurva egyenruha ugyanúgy felbukkan a repertoárban, mint az USA zászlóból varrt lajbi (lépné ezt meg valaki itthon a magyar lobogóval…) A buli közepére alábbhagy a paróka-bemutató, és végre saját frizkójában tündököl a drága, és mintha magára is találna (ínyencek kedvéért barna hátranyalt a séró).

A csaj nagyon jó, de valami mégis zavar. Talán a klisék ( rajongó srác „spontán” felrángatása a színpadra, dobszóló párbaj – nekem ez kissé Anettkás attitűdnek tűnik), talán az, hogy a színpadi produkció nagy részét már láttuk valahol.

A buli csúcspontja az unplugged Janis Joplin blokk, amelyben olyat énekel, de olyat, hogy még a szülőmegőrzőben trécselő anyukákban is rég elásott sebeket tép fel.

A Guns klasszikus Welcome to the Jungle-t a vokalista hölggyel kezdik el, eközben Pinkünk kvázi cyber méhkirálynőnek öltözve szalad végig a kordonon, lepacsizva az első sorral, majd beszáll a dalba bizonyítva az itthoni popszokásjog ellenkezőjét, miszerint a vokalisták százszor jobbak annál, aki elől áll.

Záróakkordként kapunk egy olyan fejjel lefelé - hibátlan!!! - éneklést egy rózsaszín drapériára tekeredve másfél emelet magasból, amire áltis tesiórán csillagosötöst kapna még Oláh Ibolya is.

Azután stáblista, majd kalap/kabát. Másodpercre pontosan fél 11- kor.

A tömeg áll, reménykedik, hogy még hátha, legalább egy Trouble, ha már torzítós gitárt is hoztak, de nem. Kifelé menet felfedezem, hogy 2004-ben még van, aki poszterrel a hóna alatt tér haza egy koncertről, aztán azon gondolkodom, milyen érzés 8 éves kissrácok mellett sorban állni.

Sörért.

T. LoVe

2004. április 7.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster