Mikor lesz végre világsztárunk?

Végtelenített szappanopera

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat élére kinevezett "illetékes elvtársak" l978-ban azt igérték a popszakmának és a közönségnek,hogy "három éven belül világsztárunk lesz!"A bátor pártbürokraták szeme előtt a svéd Abba és a nyugatnémet Boney M példája, valamint a Bosnyák-téri nagybani piac modellje /őstermelőként próbálták meg kelet-európai készterméküket valamelyik nyugati nagykereskedőnek eladni/ lebegett,amikor ugy gondolták,hogy a pártállami módszerekkel is lehetséges a kapitalista siker elérése.A hazai sztárcsinálók buzgalmának kiszemeltjei azonban kb. úgy viszonyultak a piaci siker tekintetében a nemzetközi popélet sztárjaihoz,mint a korabeli hazai üditőitalmárkák a Coca Colához.

Homokot a Szaharába!

A cannes-i MIDEM fesztiválon ennek ellenére évről-évre népes küldöttség kellette magát a nemzetközi popbörzén. Alig akadt élvonalbeli magyar popsztár /LGT,Pa-Dö-Dö,R-go,East,Fonográf, stb/,akit ne árultak volna a standon, de a nemzetközi popvilág kereskedői inkább csak udvarias érdeklődést mutattak a vasfüggönyön túli portéka iránt. A homokot a Szaharába akció törvényszerűen balul végződött, s bár egyes előadókkal készültek külföldön is lemezek, pop világsztárunk azóta sincs, s egyelőre a rendszerváltás utáni sztárcsinálóknak sem sikerült érdemi eredményeket felmutatniuk.

György Péter a magyar előadók külföldi kiadásával is foglalkozó EMI Publishing ügyvezető igazgatója szerint az előző évtizedekben alapvetően elhibázott elképzelésekkel próbáltak világsztárokat faragni a magyar sztárokból ."Az akkori menedzsment nem értette meg a sztárcsinálás lényegét. Külföldön nem lehet sztárként belépni a strukturába. Mindent lentről, az elejéről kell kezdeni, s ezért a kiadónak, az előadóknak is gyakran évekig tartó áldozatot kell vállalnia. A magyar sztárok erre nem voltak hajlandóak, s ezért nem is érhettek el sikert." György szerint annak, aki külföldön - például az angolszász poppiacon - akar érvényesülni, az ottani feltételekhez maximálisan tudnia kell alkalmazkodnia. A legfontosabb szempont: a piacra szánt projectet egy csomagként kell eladni. "Legelőszőr is a külföldi normák szerint el kell készíteni a lemezfelvételt, s hozzá egy olyan videoklipet, amelynek a minősége lehetővé teszi, hogy az anyag a kinti média /kereskedelmi rádiók,MTV/ műsoraiba is"beférjen". A lemez megjelentetését azonban rendszerint így is csak akkor vállalja fel egy kiadó, ha az előadó turnézik, tehát személyesen is ott van a piacon. Ezzel egyidőben még mozgásba kell hozni a médiát is, hogy a sajtó, a rádió, a televizió időben és kellő hatékonysággal tájékoztasson az ujdonságról."

A legigéretesebb próbálkozás: Neo

Ez a hármas alapkövetelmény ma már elengedhetetlen feltétele, de korántsem garanciája a sikernek. Erre jó példa egy új, feltörekvő együttes,a Neo története. A hazai sikereket követően a zenekar elkészített egy nemzetközi igényeket is kielégítő hangzó anyagot /a Rózsaszín párduc filmdalának feldolgozását/, amelyet a kiajánlás után az EMI anyacége Nagy-Britanniában maxi bakelit lemezen -tesztelésre, kérdőívvel - megküldött 7oo diszkósnak. A megkérdezettek 7o %-a jóra illetve kitűnőre minősítette a lemezt, de a dalt mégsem tartották sokáig a saját sikerlistáikon, ezért a kiadó nem vállalta fel, hogy kereskedelmi forgalomban is megjelentessen egy Neo-kislemezt. A dalt viszont rátették arra a válogatásra - a Spice Girls, Robbie Williams és más világsztárok társaságában -,amely Japánban, Törökországban, az Egyesült Arab Emirátusban, Mexikóban és még számos országban megjelent, s több, mint 5oooo példány kelt el. A visszajelzések szerint azóta több országból - köztük Oroszországból - is érdeklődtek egy Neo-nagylemez iránt, tehát az együttesnek ujabb áldozatokat hozva érdemes tovább próbálkoznia. György szerint "ők már betették a lábukat a résbe,de az ajtót még nem tudták kinyitni".

Hasonló módon "nyomult" Ausztráliában a Warner Records égisze alatt a Fresh Fabrik is,amelynek a Warner helyi kiadója megjelentette a lemezét, s a zenekar egy olyan menedzsmentet is talált, amely a koncerteket szervezett. A Fresh Fabrik most a következő lépésként megpróbálja a médiában is felkelteni az érdeklődést maga iránt.

Az újabb magyar zenekarok közül siker-várományos az Anima Sound System is, amely viszont az USA-ban került fel egy válogatásra. De a maga módján nemzetközi karriert mondhat magáénak a szombathelyi Sear Bliss zenekar is,amelynek nagylemezét egy kisebb holland kiadó vette át európai terjesztésre. A popzenében is érvényesülő globalizációnak köszönhetően ez a lényegében Magyarországon is"no name" zenekar, trash metal zenéjével így több országban jelen van a piacon, s kb. 5ooo lemezt adott el, ami figyelemreméltó sikernek számít.

Hiányzó sztárcsinálók

Azonban ezek a viszonylag kis sikerek is óriási áldozatokat igényelnek az előadóktól, és rendkivül nagy üzleti kockázatot jelentenek a menedzsmentjük számára. A külföldi piacra szánt hangfelvételeknek és a videoklipeknek ugyanis meg kell felelnie a nemzetközi piac elvárásainak. Ezért a stúdiómunkához és a klipforgatáshoz "jegyzett" külföldi producert, élvonalbeli rendezőt kell szerződtetni, az elkészült anyag utómunkálatait /mastering/ külföldi stúdiókban ajánlatos elvégeztetni. Itthon eközben az előadókat ki kell találni, fel kell öltöztetni, fazonra kell igazitani.

Utána velük, és a kész anyaggal ki kell utazni külföldre, ott folyamatosan nyüzsögni, szerepelni kell. Mozgatni a médiát, keresni a döntéshozókat, biztosítani a promociót. Ehhez kapcsolatokkal rendelkező helyi menedzser, popügyekben jártas ügyvéd, ismerős ujságirók kellenek.

Egy kezdő zenekarnak ugyanis előbb fel kell tünnie, meg kell mutatnia magát, jelen kell lennie a piacon - saját erőből, hogy meggyőzhessék a kiadókat, érdemes nagyobb összeget "beruházniuk" az együttesbe. György szerint hibázási lehetőségre nincs mód. Ha ugyanis nem "működik" hatékonyan ez a gépezet, akkor általában nincs második esély! Illetve egy ujabb próbálkozás már olyan sokba kerülne, hogy nem éri meg az áldozatot.

Jelen pillanatban ezért nincs pop világsztárunk. A "nagy öregek"már nem piacképesek, az új tehetségeknek pedig még nagyon sokat kell tanulniuk, s óriási konkurenciával kell versenyezniük a nemzetközi porondon. Nagyon jónak, nagyon egyéninek, nagyon szerencsésnek és nagyon tőkeerősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki beléphessen a siker kapuján. S akkor onnan még mindig nagyon messze vannak a reflektorfények! György szerint az sem elhanyagolható tényező, hogy nálunk az elmúlt tíz évben hazai sztárcsinálókból is kevés akadt.

Hiányuk nemcsak a popzenében, de a sportban, a szinházi életben,a filmiparban is megmutatkozik. Pedig ezek az üzletemberek a milliárdos nagyságrendű szórakoztatóiparban világszerte óriási szerepet játszanak, s az üzleti életben ma már éppúgy jegyzik őket, mint például a bankszektor vagy a számítástechnika új gurujait. Magyarországon azonban a tömegkultura átalakulásával párhuzamosan nem bukkantak fel a nálunk is milliárdos iparággá fejlődő szórakoztatóipar társadalmilag is elismert új szakemberei.

Helyettük ügyeskedők,érdemeikre hivatkozó nagy öregek,múltbeli kapcsolataikat kamatoztató haverok "kavarnak" a maradék húsosfazekak körül, s bábjátékosként még mindig mozgatják a láthatatlan szálakat.Többek között ezért is tart ott a magyar foci, a magyar szinház, a magyar film, ahol tart.S ezért egyre betegebb a magyar popműfaj is!

-sebján-

2000. augusztus 22.