Madonna pitéje

Madonna slágere, az American Pie egy csaknem harminc éves popklasszikus újrafeldolgozása. Az énekesnő sikere súlyos dal szerzőjét, Don McLeant is.

Egy producer, aki világsztárokkal dolgozik, jobb, ha felkészül az éjszakai telefonhívásokra. William Orbitot néhány hónapja egyik legprominensebb kliense, Madonna csörgette fel álmából, hogy közölje vele, el akarja énekelni a legendás folkslágert, az American Pie-t.

A producerben csak akkor tudatosodott, hogy nem álmodta az egészet, amikor másnap reggel a művésznő ismét jelentkezett. A dal óriási siker lett, ami nem csoda, hiszen Madonna huszonnyolc éve készül eléneklésére.

Az American Pie eredeti, Don McLean-féle verziója 1972-ben hódította meg a sikerlistákat, és Ciccione kisasszony már akkor kívülről fújta a szövegét.

A dal újrafeldolgozásában állítólag a brit színésznek, Rupert Everettnek is nagy szerepe volt, akinek sikerült kikönyörögnie, hogy Madonnával forgatott közös filmjük, a The Next Best Thing apropóján ő is beleénekelhessen a dalba. Amint a feldolgozás terve nyilvánosságra jutott, felbőszült Madonna-rajongók és az eredeti dal kedvelői egymással versengve kezdtek hőbörögni az interneten. Egyedül a szerző, McLean őrízte meg a nyugalmát.

"Mindig is tudtam, hogy szeretnek az istenek, de még sohasem kaptam ajándékot egy istennőtől" - nyilatkozta. Amikor először szembesült a nyolcperces dal felére kurtított, technopop-alapokra énekelt változatával, csak annyit mondott: "Egy igazi sláger sok mindent kibír, ha a hiányzó részeket akarom meghallgatni, felteszem a régi lemezemet".

Érthető, hogy az ötvennégy éves mester lazán fogadta dédelgetett slágere kiherélését. A New York-i születésű dalszerzőt annak idején tucatnyi lemezkiadó rúgta ki, mire végre akadt egy, amely fantáziát látott a zenéjében. Utána viszont minden simán ment. Egyedül az American Pie húszmillió dollárt hozott a konyhára, és a akkor még nem is beszéltünk olyan slágereiről, mint a Vincent. Madonna játszadozása pedig csak tovább vastagítja amúgy sem soványka bankszámláját. Bárki, aki az American Pie szókapcsolatot akarja használni, jobban teszi, ha alaposan átgondolja a költségeit. McLean ugyanis 1991-ben levédette a dal címét, csakúgy, mint a legendássá vált "Bye-bye, Miss American Pie" vagy a "The day the music died" sorokat.

Az Amerikai pite című tinivígjáték producereinek így keményen tejelniük kellett, akárcsak a texasi American Pie Design nevű cég tulajdonosainak. A dal szűnni nem akaró népszerűségének okát sokan a sejtelmes, homályos utalásokkal teletűzdelt szövegben látják, amely legalább akkora fejtörést okoz, mint egy keresztrejtvény.

A "the day the music died", vagyis "a nap, amikor a zene meghalt" sor például 1959. február 3-ára, a Rock'n'Roll úttörőinek repülőgép-szerencsétlenségére utal. Ekkor vesztette életét Ritchie Walens, Big Bopper és Buddy Holly.

De John F. Kennedy meggyilkolása és némi világvége-jövendölés is kiolvasható McLean szerzeményéből. A talányos utalások miatt a dal az ártatlanságát vesztett hatvannyolcas generáció himnuszává vált. Tökéletesen illett a Vietnammal, Charles Mansonnal, hippivirágokkal küszködő hetvenes évekbe. A zavaros múlt és a bizonytalan jövő között nagyszerű vigaszt nyújtott McLean nyolcperces szerzeménye.

A millennium környékén ismét aktuálissá vált ez a megzenésített Twin Peaks, amelyről az alkotó egyébként nincs valami nagy véleménnyel. "Ha megkérdeznek, mit jelent az American Pie, mindig azt válaszolom: számomra azt jelenti, hogy soha többé nem kell már dolgoznom" - nyilatkozta.

2000. június 29.