N’SYNC - Hosszú út áll mögöttük

„A következő néhány évben a pop minden bizonnyal elveszti azt a nagyságot, amit most birtokol. Az összes új pop előadó sorra tűnik el a süllyesztőben. Amit ők csinálnak, az már rég lejárt lemez, mi viszont két lépéssel előrébb vagyunk.” – állítják az N’sync tagjai.

Hogy mennyire van okuk az önbizalomra, majd az idő eldönti, minden esetre ők nagyon készülnek megdönteni azt a rekordot, amelyet az előző, No Strings Attached című albumukkal állítottak be, amikor egy hét alatt 2,4 millió példányt adtak el belőle.

Jelenleg a 2001 Popodyssey turnén utazgató társaság a legnagyobb színpadi show-t nyújtja a világon, valószínűleg könnyedén körözik le Madonna és a U2 látványvilágát, de még Michael Jackson egykori gigantomán színpadképe is kismiska az övékéhez képest.

Az ember elgondolkodik, vajon vannak-e idétlen kéréseik a helyi rendezők felé (mint ahogy Iggy Popnak a napokban kerti törpéket kellett biztosítani valahol…), kérnek-e tiszta alsóneműt külön előírások szerint előmelegítve.

„Neeem! – mondja Lance Bass – Mi szeretjük a veszélyes dolgokat” – nevet. Szerencsére, mert bár a fiúk valójában nem is, de a rajongóik biztosan a világ legelfogultabbjai, a csapat testi épségének biztosítása komoly feladat.

1995 óta, amikor a floridai Orlandóban megalapították az N’sync-et, több mint 25 milliót adtak el három nagylemezből, és olyan slágerekkel jutottak fel a slágerlisták élére, mint az I Want U Back, a God Must Have Spent A Little More Time On You, a Tearin’ Up My Heart, hogy a 2000-ben megjelent No Strings Attached-en található Bye Bye Bye-ról és az It’s Gonna Be Me-ről ne is beszéljünk.

A pop ennek ellenére sem biztonságos üzlet, egyszer te vagy a Backstreet Boys, a király, máskor meg cikinek kiáltanak ki a tinilapok, ám Justin Timberlake, Chris Kirkpatrick, Joey Fatone, J.C. Chasez és Lance Bass tisztában vannak azzal, hogy semmi sem garantált.

„A pop biztosan nem lesz akkora dobás a következő években, mint eddig volt, úgy értem eddig óriási volt, de a pop csapatok kezdenek eltűnni a ködben, és mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy jó időben érkeztünk és még most is talpon vagyunk. Mindig arra koncentrálunk, hogy mi a teendőnk és azon törjük a fejünket, hogy hogyan tudnánk fejlődni, szemben a többiekkel, akik azt lesik, hogy mások mivel rukkolnak elő, és mire követni tudnák, már elavult lesz és az eredetibb zenekarok már lépésekkel előrébb járnak.”

Bass szerint a Celebrity a legjobb irányba lendíti a bandát, a tagok minden eddiginél nagyobb szerepet játszottak az album 13 dalának elkészítésekor, és ezt a már elég gyakran hallható első kislemez, a Pop is tükrözi.

„A Pop minden, csak nem rádióbarát. – állítja – Nem hasonlít azokra a dalokra, amelyek a kereskedelmi csatornák kedvencei, nem egy formula szerint íródott, nem akarunk mégegy Bye Bye Bye-t vagy God Must Have Spent-et írni csak azért, mert az már bejött. Félelmetes is megjelentetni. – folytatja – Ki akartuk próbálni, hogy hogyan boldogulnánk egy ilyen kislemezzel, és eddig úgy tűnik, szeretik az emberek, első hallásra megtetszik mindenkinek. Talán egy kicsit furcsa a legelején, de minél többet hallgatod, annál jobban belemászik a füledbe és nem bírod kiverni a fejedből.”

A Celebrity többi dala is távol esik a csiszolt pop és r&b keveréktől, amelyeket az N’sync korábbi albumain már megszokhattunk. „Minden lemezzel megpróbálunk valami újat adni, egy újabb szintre kerülni és a Celebrity mintha a gyermekünk lenne, körülbelül a 90%-át mi írtuk és jóval energikusabbra is sikerült, mint az előzőek. Táncolhatóbb is lett, sok hatás ért bennünket az elektro-ból és a hiphop-ból is, de még sorolhatnám tovább is, mindez hallható lesz az albumon.”

Azért a nagy, balladákat sem hagyták le: „Természetesen lesznek olyan dalok is, amelyeket majd ’esküvői zene’-ként lehet emlegetni, de a nagy része akkor is a bulizáshoz és a tánchoz íródott.”

A nagy two-step láz sem hagyta érintetlenül a fiúk ízlését, ahogy az angol Craig David kezd karriert csinálni Amerikában is, az N’sync is rásegít egy kicsit és lendít a stílus szekerén. „Craig az egyik kedvenc énekesünk, és amikor először meghallottuk a zenéjét, arra gondoltunk, ’Istenem, ezt meg kell mutatni Amerikának!’, úgyhogy három vagy négy dal is született, például a The Two Of Us, amit a koncerteken már játszunk és a rajongók megőrülnek érte.”

A Celebrity-n nem kisebb nevekkel dolgoztak együtt, mint Rodney Jerkins producer, valamint a régi barát Max Martin és Kristian Lunden, az r&b egyik nagy egyénisége, Brian McKnight volt a producere az egyik dalnak, de Stevie Wonder is beszállt harmonikázni az egyik Timberlake dalba.

„Nagyon álomszerű volt.” – mondja Lance, aki a kevés pihenőidejében társ-producerként és színészként is dolgozott Joey-val együtt a nemsokára bemutatásra kerülő On The Line című filmben. „Ott állt Justin a keverőnél és teljesen pánikhangulatban volt, mert félt Stevie-nek utasításokat adni. Nem merte megmondani neki, hogy ’hát itt egy hang elég lapos lett’, merthát ő mégiscsak Stevie Wonder. Persze minden nagyon jól ment, Stevie hihetetlen jó fej volt és tökéletesen lehetett vele együtt dolgozni.”

Bár a lemez csak a napokban kerül a boltok polcaira, a fiúk nem féltek tesztelni a friss dalokat, nyolc-kilenc számot már a koncert programba is beépítettek, hogy tesztelhessék a közönség reakcióját.

„Tök jó, amikor új dolgot kezdünk játszani, érezni lehet, hogy jobban odafigyelnek ránk, olyankor elcsendesül egy kicsit a nézőtér, mert annyira akarják hallani, aztán a végén mindig tapsvihar van.”

Mostanra már nem marad más, mint reménykedni, hogy a Celebrity-vel valóban sikerül megdönteni saját rekordjukat, bár Bass szerint az elmúlt év sikerei után nyugodtabban tudnak a jövő elé nézni.

„Szétdolgoztuk magunkat, hogy idáig eljussunk, és nagyszerű érzés, hogy most azt csinálhatunk, amit csak akarunk és olyan irányba eresztjük el a kreativitásunkat, amilyenbe csak kedvünk tartja. Olyan rajongótáborunk van, ami ki fog tartani mellettünk, és tisztelni fogja a döntéseinket. Biztosan hosszú út áll még előttünk, de az is biztos, hogy nagyon sokat tettünk azért, hogy itt lehessünk.”

/C/

Kapcsolódó linkek:

www.nsync.com

2001. július 26.