Hungarian Social Club

Madarak a víz felett

Van Önök között olyan ember, aki már járt csütörtök este a Wigwam Music Club-ban? Mert ha igen, akkor kellemes meglepetést okoznak majd a Madarak házibuli zenekar (akik minden héten ugyanakkor játszanak) vezetőjének, Borhi Miklósnak a különleges gondolatai, meglátásai. Ha pedig ismeretlen, akkor talán ezután kíváncsiak lesznek erre a több, mint eredeti zenekarra… Mert rájuk érdemes figyelni. A Madarak Házibuli Zenekar vezetőjével, Borhi Miklóssal beszélgettem abból az alkalomból, hogy hamarosan 6 éves az együttes, és egy hatalmas, fenomenális és roppant tüzes bulit tartanak szeptember 15-16-án egy Dunai hajón.

Kutatkodjunk a múltban egy kicsit… Mihez köthető a Madarak születése?

A zenekar akkor született, amikor mindenki lemondott a klubokról. Mindez 1994-re tehető, amikor minden ilyen jellegű zenekar leállt. Aztán egyszer csak elkeztünk játszani, először kicsiben, éttermekben, kocsmákban, ilyen helyeken. A zenekarnak nem médiákon keresztül terjedő híre volt (és van), az embereknek a jelenlegi trendekkel szemben álló daca az, ami bennünket fölemelt.

Honnan indítható a rajongás az ilyen jellegű zenék iránt?

Ez egyszerűen bulizene, és nem rock and roll. Egyszerű táncház, ahol sváb party ugyanúgy van, mint rock and roll, vagy ha kell, akkor klezmer zenét játszunk. Nagyon széles a repertoárunk, több mint 150 szám, amelyből azért tényleg több, akár teljesen különböző műsort lehet összeállítani.

Attól függetlenül, hogy mi magyarok vagyunk, sokan egyszerűen nem fogják föl, hogy ennél a zenekarnál valóban azt jelenti a táncház, amit jelentenie kell… Hogy mindenre lehet táncolni.

Ezért is gondoltam úgy, hogy ez, amit én csak városi népzenének nevezek, tökéletes lesz a Madarak zenekar számára. Egy belterjes kis városi szubkultúra ez, ami érint 600 vagy 1000 embert, de azok aztán igazán jól érzik magukat.

A csütörtök esténként tartott Wigwam-béli bulik (életem egyik első, Budapesten eltöltött éjszakájáért tartozom nagy köszönettel a Madarak zenekarnak) igazán miről szólnak?

Nos, a csütörtök este a házibuli (rock and roll) este. Kijön ugyanez a zenekar vasárnap este Széchenyi kertbe, és akkor egy társkereső jellegű bulit tart. Ott igazán, valóban a rock and roll az üzenet, mert az a korosztály (50-től fölfelé) arra indul rá.

Ráadásul csütörtök esténként a felállás (vagyis a résztvevők) klasszikus módon néznek ki: fehér fejpánt, varkocs és mokasszin, és ők azok, akik az Ifjúsági Parkban tartott táncházakban, házibulikban nőttek föl. Mi nagyon szeretjük őket, ők a mi igazi közönségünk. Ők azok, akiket kvázi életben tartunk így. A koncert ill. buliszervezők irányába ez az egyik legjobb promóciós fogás, mert mondhatom neki, hogy ott van 800-1000 ember, és tényleg ott vannak…

Kik alkotják a zenekart?

Mivel meglehetősen sok koncert, buli van szerte az országban (a múlt héten is volt nyolc), ahova nem mindig tud elmenni az egész zenekar, ezért megosztjuk a feladatokat.

Ebben a laza „szövetségben” most 12 zenész van, és az aktuális koncerthelyszínre az megy el, aki azt a bulit legjobban meg tudja csinálni. Mi nem úgy dolgozunk, mint az Irigy Hónaljmirigy, hogy egyszerre több helyen ott vannak, vagyis abszolút hakniznak. Nálunk nem ez van, hanem mondjuk egy utcabál van Csurgón, ahol ugye a vidéki ember mulat, vagyis befizeti a belépőt, és akkor öt órán keresztül táncolnak… Nos, mivel én már 39 éves vagyok, akkor oda nyilvánvalóan nem én fogok elmenni, hanem a fiatalok. Viszont ha van egy TV-felvétel (mint most a Lottó Show), akkor szeretnék én beszélni… Ez egy nagy létszámú zenekar, amely soha nem egyszerre, soha nem egy helyen, és soha nem azon a néven játszik, mert akkor az már hitelrontás lenne.

Nézzük a zenészeket: dobokon Péntek „Sas” Tibor játszik, gitáron Zivatar, billentyűs hangszereken Meleghegyi Gábor. Basszusgitár-szaxofon-ének pozíción Peck „Senki” László helyezkedik el (komolyan ez a neve, ezt ő választotta magának), Tőke László ének és Borhi Miklós (vagyis jómagam), aki számtalan hangszeren játszom, vagyis én olyan zenei „mindenes” vagyok.

A koncerteken a vendég előadókat, zenekarokat mi alapján választjátok ki? Gondolok itt pl. a az Üllői Úti F.Á.K zenekar tagjaira, akik a Wigwam-ban játszanak veletek időközönként…

Csak ők zenélnek velünk igazán. Nincs túl sok közünk egymáshoz, az öltözőt is telefüstölik állandóan, de mégis együtt haladunk. Három-négy évente megtartjuk közösen a Madarak és Fák napját például, és véleményem szerint az egyik közös pont az outsider (outsider: kívülálló, nem a médiákon keresztül népszerűsített, ún. non-mainstream előadó – a szerk.) mivolta az együtteseknek. Az Üllői Úti F.Á.K-nak létezik saját muzsikája is (nem csak a Shadows-féle adoptáció keményebb vonala), amely egyfajta Police-szerű kellemesebb muzsika. Attól függetlenül, hogy valóban nagyon keményen játszanak (énekcuccuk nincs is), ez egy tipikus tánczene. Eleinte kellett egy kis „svindlerkedés”, ugyanis míg előzenekar voltak, addig a közönségnek túl kemény volt a muzsika. Ezért aztán rendszeresen a műsor közepén hívjuk föl őket a színpadra, mint sztárvendég, és onnantól nincs mese, az emberek táncolnak…

Elsősorban hol lép föl többet a Madarak, Budapesten, vagy vidéken?

Csak Budapesten.

Heti négy buli van, csütörtökönként a Wigwamban, vasárnap pedig a Széchenyi Főúri Sörözőben (csak társkereső jelleggel), egy másik korosztálynak, és a kettő között, pénteken-szombaton pedig nyilvánosan, ahova meghívnak bennünket, vagyis ezek a pénzkereső napok, esték. Ez ezért is jó, mert anyagilag tudjuk finanszírozni a két klubos estét, mert abból már nem lehet megélni.

Úgy néznek ki a koncertek, hogy először jönnek tornázni, vagyis azok vannak a parketten, akik a rock and roll miatt vannak ott. Utána következő blokkban már ott vannak azok is, akiknek számít a zenekar neve, a harmadik menetben pedig jönnek a diszkó-lányok, de nekik viszont már nem a rock and roll kell, hanem sokkal színesebb, sokkal változatosabb program. Az már olyan, mint egy bárzene.

A lényeg az, hogy borzasztóan érzékenynek kell lenni, és nagyon el kell találni a határokat.

Ez csináltuk az általunk írott zenéknél, számoknál is, hogy a Wigwamban megszokott táncrendet „loptuk el”, és ez alapján állítottuk össze a programot.

Milyen időközönként van a repertoárban frissítés?

Körülbelül 150 számból áll a lista, amit játszunk, de rájöttünk arra, hogy nem a számok sokasága a lényeg. Azokat a számokat kell komolyan gyűjteni, amire ott táncol az egyetemista, a gyilkos, a cégtulajdonos, és így tovább… Nem biztos, hogy az a jó, amikor leül a színpad közepén a zongorista, berakja a 10.000 számos CD-t a lejátszóba, és napokig tart a buli.

Hozzá kell tenni, hogy mi mindig élőben játszunk. Kipróbálnánk playback-ben is magunkat, de még nem kértek rá…

Mondtad korábban, hogy hawaii-gitáron is játszol? Ez azt jelenti, hogy a slide-technikát is alkalmazod?

Igen, ez tulajdonképpen slide-gitár.

Egy olyan bulin, ahol több rock-os, country-s nóta van, talán jobban feldobná egy slide-gitár a hangzást, nem ?

Ez úgy néz ki, hogy a Wigwam-ban 3-4 havonta valamilyen stimuláló program van. Valamilyen stimuláló szerek hatása alatt van a zenekar (nem feltétlenül alkohol), és mondjuk úttörő ruhába öltözünk, és eljátszunk néhány jellegzetes úttörő dalt. Van olyan is, amikor pizsamában (!) lépünk föl, az egy bolondokháza, akkor pl. mindig részegek vagyunk… Ugyanerre az analógiára építve van country-műsorunk is, és akkor kerül elő a slide-gitár, csak akkor. Különben a country muzsika a magyar ember számára elfogadhatatlan, háttérzenének és néhány vájtfülűnek bejön, de egyébként itthon nem elfogadott.

Vagyis nincsenek tisztában azzal, hogy mi is igazán a country-muzsika?

Igen, bár van egy-két zenekar, aki tudja ezt. Az igazi country-előadók ezért haragszanak pl. a 100 Folk Celsius-ra, akik „magyarították” a country-t, ami ugye már nem az eredeti, viszont abszolút jó.

A szeptemberi 15-16. jubileumi koncerten mi lesz a meglepetés?

Az egy gyűjtés. Soroksáron lakik egy Seres Rezső nevű díszpolgár, aki legalább 3000 db, a magyar ’40-es, ’50-es évekre jellemző ún. veterán-boogie-woogie-presszó-rock nótát gyűjtött össze, és játszik is. Ezekből a dalokból mi már 72 db-ot kigyűjtöttünk, olyanokat, amelyeket senki sem ismer, és stúdióban ezek felvételre kerülnek. Ebből lett aztán a Hungarian Social Club.

Mikorra várható valamilyen hanghordozó?

Manapság azért járnak a koncertjeinkre, mert nincs lemezünk, illetve ezt hangoztatjuk, hogy nincs lemezünk.

Azért nincs lemezünk, mert nincs olyan konstelláció, hogy a zenekar nem megy tönkre egy lemeztől. Jön egy multi, kiadja a lemezünket, semmibe sem szólhatunk bele, míg ők valószínűleg beleszólnak az image-be, onnantól kezdve a klubjaink meg fognak szűnni, a zenekar föloszlik az előlegek (vagy a meg nem kapott előlegek) miatt…

A második lehetőség, hogy egy most induló, pénzzel teli kiadóhoz elmegyünk, és jól levesszük őket pénzzel; ilyet bármikor szívesen, de ez kissé nehezebb.

A harmadik lehetőség egy kis kiadó, aki kihasználja azt a know-how-t, amit mi fölhalmoztunk, és akkor ismételten sehol sem vagyunk… Akkor melyik kiadót válasszuk?

www.madarak.hu

Balogh Tibor

Fülelő:

Hungarian Social Club  
Darabokra törted a szívem  
Oh Carol  
Kocsi, ház, nyaraló  

2001. szeptember 10.