Enrique Iglesias – nem menekül

Ha a helyzet miatt nem hangzana ennyire durván, elmondhatnánk, hogy Enrique Iglesias nagyon szerencsés ember. Még a szeptember 11-i terrorista támadások előtt megjelentette új, Hero (hős) című kislemezét, mely a következő nagylemezét hivatott beharangozni. Az események fényében a dal egész új értelmet nyert, és a remény himnuszaként játsszák a rádiók. A latin szívtipró azt mondja, nem bánja, hogy az eredeti mondanivaló elsikkad, ha ezzel segíthet erőt adni az Amerikaiaknak.

Az America: A Tribute to Heroes –on élőben is előadtad a Hero-t. Milyen élmény volt?

Nagyon izgatott voltam. Kitüntetés, hogy egyáltalán ott lehettem, de az igazán nagy élmény az volt, ahogy sétálgattam, és legendákkal találkoztam. Csak arra tudtam gondolni, hogy Istenem, csak el ne felejtsem a szöveget.

Szerelmes szám, mégis sokan másképpen értelmezik. Rendben van ez így, vagy félsz, hogy mostmár örökké úgy fognak rá emlékezni, mint a World Trade Center – emlékdalra?

Nem igazán. Ha egyszer meghallgatod a szöveget és megnézed a videót, vissza fog terelni az eredeti mondanivalóhoz. Szerintem azért jön be ennyire a közönségnek, mert egy romantikus dal. Hallottam, hogy az egyik rádióállomás a háttérben játszotta, miközben Bush elnök beszélt, furcsa érzés, mert nem ezért írtam, de ha az embereknek segít, és pozitív töltést ad, akkor örülök.

Kié volt a videóklip ötlete?

A rendezőé, Joseph Kahn-é. Felhívott és azt mondta, egy mini-filmet akar csinálni, egy teljes történetet szeretne a dal mögé építeni. Aggódtam, hiszen csak négy perc állt a rendelkezésre, hogy az egész sztorit belezsúfoljuk, lehetett volna szemetet is csinálni belőle, de hittem Joseph-ben. Olyan színészeket nyertünk meg, mint Mickey Rourke és Jennifer Love Hewitt, ettől mégjobb lett.

Gondolod, hogy ezek a támadások megváltoztatják a zenét, hatással vannak arra, hogy az emberek mit szeretnének hallani?

Amikor a tribute koncerten énekeltem tudod, mit éreztem? Nem azért, mert az én zenémnek mindig sokatmondónak kell lennie, de ahogy néztem Bruce Springsteen-t és Billy Joel-t, elgondolkodtam, mi teszi őket legendává: hogy olyan dalokat szereztek, amelyek tele vannak mondanivalóval. Ilyen számokat akarok én is. Nem kell, hogy az összes ilyen legyen, de azt akarom, hogy ezek határozzák meg a karrieremet. A Hero-t tudom, hogy tíz év múlva is szívesen fogom játszani, és biztos, hogy akkor is lesznek, akik azért jönnek el a koncertemre, hogy hallják azt a dalt.

Az új albumon melyik szám vagy igazán te?

Ez csak egy őrültebb, vidámabb, sokkal agresszívebb lemez. Olyan sokféle emberrel dolgoztam, akik mind különböző stílusokból jöttek, ezért nem tudnék egy dalt sem kiemelni, mert annyira sokszínű az egész.

Amikor a felvételek készültek nem aggódtál amiatt, hogy elvesztesz rajongókat azért, mert túlságosan újszerűek a dalok?

Ez engem nem érdekel, elmondom miért. Amikor lemezt csinálok, nem szeretek arra gondolni, hogy vajon a rajongóim szeretni fogják-e. Nem szeretem ezt csinálni, mert ebbe bele lehet őrülni, és egyébként sem lesz valódi a dolog. Olyan korongot akarok csinálni, amit én magam is szeretek, mert ha nekem jó, az másoknak is jó lesz.

Nagyon sok ritmusváltással fűszerezted meg a számokat, időnként nem is lehet megmondani, hogy mikor mi következik. Tudatosan írtad ilyenre őket?

Igen, ezért is adtam az Escape (menekülés) címet az albumnak. Ismered azt az érzést, amikor ülsz az autóban, és elfelejtesz minden bajt, csak kikapcsolsz? Ezt akartam csinálni ezzel a lemezzel. Azt szeretném, ha az emberek nem ugrálnának át számokat, hanem végighallgatnák, és bele-menekülhetnének.

Pár évvel ezelőtt a média behozta a köztudatba a „latin robbanás”-t, mint fogalmat. Téged is belepasszíroztak ebbe a skatulyába. Hogyan birkóztál meg a kategorizálással?

Úgy érzem, továbbléptem, de mindig latin maradok. Büszke vagyok arra, aki vagyok, és ahonnan jöttem. Az egyetlen, ami nem tetszik a kifejezésben az a „robbanás”, mert a robbanások mindig hirtelen jönnek és gyorsan leülepszenek.

Most fejeződtek be az új Robert Rodriguez film, a Once Upon a Time in Mexico forgatását, melyben te is szerepeltél.

Kicsi szerepem van, és még az is lehet, hogy a végleges verzióba bele sem kerülök, csak valahol a háttérben fogok látszódni, de jó buli volt. Akkor fejeztem be az albumot, és azt gondoltam, miért is ne? Szeretem Robert filmjeit, bár nem vagyok színész, ő pedig csak bíztatott, hogy nem kell színészkednem, meg tudom csinálni anélkül is. Elmentem hát Mexikóba, és körülbelül 25 napon át forgattunk. Antonio Banderas, Johnny Depp, William Dafoe és Mickey Rourke: parádés szereposztás, nem? Nagyon élveztem.

Nem voltál zavarban, hogy ezekkel a hatalmas színész-sztárokkal kellett dolgoznod?

Egy kicsit, de tudod mit? Olyan volt, mintha egy végtelen videót forgatnánk, azzal a kivétellel, hogy vége lett és rám még sok minden vár.

2001. október 17.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster