Zalatnay Sarolta popénekesnő

„Igyekeztek vallásosan nevelni, és ha nem is lettem állandó templomba járó, a hit megmaradt bennem" - jelzi a magát ki tudja hányadszor lenullázó, mégis népszerű 53 éves popdíva, hogy nemcsak az apai ágon örökölt szepességi német vérvonal okán származik jobb családból. A Cini becenevet az egércincogásból levezető énekesnő ma úgy emlékszik, „már kislány koromban kívülről fújtam az Opera teljes repertoárját".

Ám közbejött egy mandulaműtét, minek nyomán „szép mezzó hangom rekedtes furcsasággá változott". Próbálkozott a zongorával, „de ahhoz meg rövid köröm kellett", ráadásul el is sodorta a pophullám. Azután, amikor a Toldy-gimis lány a hazai pophőskorban nem ritkaságszámba menő bátorsággal egy szám erejéig az iskolabulin tánczenét szolgáltató Scampolo zenekar elé kéredzkedik, nem csak az erre külön felkért osztálytársak üdvrivalganak - ami máris sok mindent eldönt. E generációból az elsők között lesz hivatásos, és míg idoltársa, Koncz Zsuzsa az Illéssel, ő a Metróval fut be. Jön a kor kultúrpolitikájának egyik leleménye, a táncdalfesztivál és az országos hírnév - sőt egy nyeremény: két év kinttartózkodási lehetőség az akkor popfőváros Londonban. Ott járkál a nagyok körül, némelyek meg ő körülötte, ám a készülődő világhírrel mit sem törődve visszajön a tuti hazai sikerre. Az itthon 16 nagylemezig jutó énekesnő legjobb korszakának a Presser Gábor szerzőségével fémjelzett nagylemezt mondják. A generáció hosszú visszaszorulása némi pályamódosításra kényszeríti, de Nem vagyok én apáca című könyvében a legendák is tupírozta szerelmi ügyeinek pertraktálásával ismét képes figyelmet kelteni. Aztán a magántévézésben lát és láttat másokkal is fantáziát - minek nyomán most milliókat perelnek rajta. Rajongói nemrég asszonyos fedetlenségét is láthatták a Playboy magyar verziójában.

„Négy kutyám, egy cicám, egy tengerimalacom és három papagájom van, de minden bajba jutott állatot fölszedek az utcán" - tudjuk meg, hogy attitűdje teljes mértékben azsúrban van a Természetbarát Szövetség elnöki tisztségével. A két házasságot is felmutatni tudó énekesnő ma 11 éves Niki lányával él egy bérelt zuglói családi házban. „Mindenemet elvitte a tévé" - kapunk végül drámai vagyonnyilatkozatot.

- Rögtön olyan igazi sztáros volt, amikor kijelentette, fotózásról szó sem lehet...

- Egyszerű. Nem volt nyitva a fodrász az ünnepek alatt, és négy koncertet is végigizzadtam. Nem így kell kinézni, ahogy most festek.

- Ezzel némileg erősíteni látszik Gábor S. Pál táncdalszerző és pszichiáter kijelentését, miszerint ön erős gátlásosságát igyekszik harsányan kompenzálni. Ilyen lenne a mostani, igencsak merész - állítólag Guinness-korrekord - Playboy-megjelenés is?

- Támogatót kerestem a könyvemhez, és úgy éreztem, akár a világkiadásánál is segíthetnek. Kedvesen fogadtak, majd előjöttek azzal, hogy volna egy másik elképzelésük.

- És persze melyik leány képes ellenállni egy fotósnak!? Ezt még csak értjük, de miért nem akarta-tudta annak idején megmutatni magát a világnak, miért jött haza a popparadicsom Londonból? Rosszakarói szerint az ottani zűrjei miatt. Mi az ön verziója?

- Egyszerűen féltem, hogy itthon elfelejtenek. Pedig ha férjhez mentem volna a Bee Gees zenészéhez, brit állampolgár lehettem volna, Rolls Royce-on jártam volna, minden évben megkaptam volna egy Bee Gees-dal jogdíját, amiből fényesen megéltem volna. A sors vagy a jóisten most azért büntet, mert nem voltam elég okos. Mit mondjak, megvoltam a magam háromezer forintos gázsijával. Meg, hogy itthon ismét megnyertem a táncdalfesztivált.

- Például Koncz Zsuzsa vagy Kovács Kati ellenében. Tanult tőlük? Vagy ők öntől?

- Ugyan. Mindhármunknak megvolt a maga világa, a maga egyénisége. Maximum azt figyeltük, ki hogyan öltözködik. Ebben a műfajban egyébként szerintem három út képzelhető el...

- Ha szabad ilyen teoretikus dolgokról is beszélni, elmondaná, hogy az öné melyik?

- Valaki őszintén felvállalja magát és annak minden rizikóját. Ezt csinálom én. Vagy kialakít egy imázst, és azt tűzön-vízen át végigviszi egy életen át. Ez Zsuzsa. Vagy van a Kati, aki véleményem szerint nem tud jól öltözni, nem követi a világot, mégis őstehetség...

- Kétségtelen, ön sem mindig hibázott rá, mikor mi áll igazán jól. Írónőként viszont ugyancsak volt közönsége. S bár nem kétséges, hogy legutóbbi könyve, a Vörös ágyasok egyes passzusait olvasva a történészek olykor a fejükhöz kapnak majd, érdekes az ön eddig publikálatlan románcféléje Ceausescu elnökkel. Talán csak a már szóba hozott gátlásossága akadályozta meg, hogy engedjen az önnel állítólag kikezdő pártfőnöknek?

- Ugyan. Csak hát távol állt tőlem, hogy bármilyen politikussal is kikezdjek. Miért? Egy Clinton komolyan vette Monica Lewinskyt? Könnyű prédák voltunk. Az udvarlás meg abból állt, hogy azt mondta, feküdjek le vele, akkor felülhetek a különrepülőgépére, és elmehetek a feleségével ruhákat venni Franciaországba. Mondanom sem kell ugye, hogy kiröhögtem.

- Honnan ez az írói véna?

- Egy komoly asztrológus hölgy egyszer Torontóban azt mondta nekem, hamarosan sokkal több pénzt fogok keresni, mint addig az énekléssel. Amikor hazajöttem, volt pár egészségügyi problémám, műtét, miegymás, műhiba... Szóval le kellett mennem a pokol fenekére... De a végén megszületett a könyv, a Nem vagyok én apáca.

- S ha már nem: készített-e listát, hány férfivel hozta össze a sors eddigi élete során?

- Nincs katalógus, ugyanis sajnos nem volt olyan sok, hogy ne tudnám valamennyit fejben tartani.

- És ha azt kérdeznénk: hányan tudták igazán boldoggá tenni?

- Ez már nehezebb. A boldogság ugyanis lehet egy pillanat, de lehet egy évből a teljes esztendő is. Szóval nem mindig a szex tett egyértelműen boldoggá.

- Diszkrét válaszai megkönnyítik az anyag közzétételét. Pedig egy időben még a pornódíva, Cicciolina magyarországi helytartóságát is felvállalta. Most meg mindenfélével vádolják is. Elfogadja-e majd ezek után e bölcsességeket kislánya, a 11 éves Niki?

- Ő szerencsére viccesre vesz mindent: anya, itt azt írják, hogy 150 millió, ott meg hogy 40, mi az igazság? Megjegyzem, nem engem, hanem a céget perlik, amely a pénzügyeket csinálta.

- Hagyjuk is. Inkább az érdekelne, kiálltak-e ön mellett legalább a régi nagy szerelmek?

- A zenészvilágból egyre többen, a privát életemből viszont nagy megdöbbenésemre nem. Elvártam volna egy Frenreisz Károlytól vagy egy Csapó Gábortól, hogy fölemelje a telefont, és megkérdezze, figyelj, nincs valamire szükséged? De talán megszokták, velem sosem volt gondjuk.

- És az ifjú barát, Márton Csaba? Úgy mondják, amerikai útját is önnek köszönheti...

- Én őt januárban kvázi elengedtem. A jó barátság még megvan, fel is ajánlotta, hogy hazajön. De én nem akarom. Persze ő dönt, hogy visszajön-e... Megteheti. De én nem beszélem rá.

- Egy életében is csinált annyit, mint más hatban - ráadásul hisz a lélekvándorlásban...

- Utánanézettem, és azt mondták, azért vagyok annyira anglomán, mert valamikor a polgárháborúk idején ott éltem. És azért imádom a Napot, mert voltam egyiptomi fáraóleány is, de pap és fiú ugyancsak. A dolog egyébként nem azért foglalkoztat, mert félek a haláltól, hanem mert nem tudom elhinni, hogy zseniális agyak csak úgy elmúljanak a világból.

- Tényleg kár lenne. Azon is törte már a fejét, mi szeretne lenni?

- Egy biztos: nagyon gazdag szeretnék lenni. Azért, mert szeretek adni. És legyek egészséges, és sok hajam legyen. És göndör.

Lindner András; Horváth Zoltán

2001. november 5.