James Bond és Fülig Jimmy egy asztalnál

Számtalan különleges oldalát ismerjük a világnak, és ezek közül egy a titkosügynököké, és egy másik a légióé. Török Tamással, a Bon Bon basszusgitáros-légiósával beszélgettünk arról, hogy a titkok őrzője, és egy részeges légiós hogyan fér össze…

A titkosügynökök világa után hogyan vezetett az út a légióba?

Nagyon egyszerű dolgunk volt, mert mindkettőnknek (Petinek és nekem) nagy kedvence volt Rejtő Jenő, és az általa kitalált légiós világ, ami szerintem Magyarország nagyközönségének is kedvence. A fiatalok, ha még nem ismerik, akkor ezután minden bizonnyal érdeklődnek majd utána.

Mindenképpen egy jópofa dologra akartunk váltani a James Bond (és barátai) után, és így kezdődött a történet.

Megmondom őszintén, én nem voltam katona, ezért most volt először rajtam egyenruha, és ezt is ki akartam próbálni, és meg kell mondanom, nem egy kényelmes érzés… A fotózáson is nagyon nehezen viseltem, mert igen meleg ez a darócruha. Már előre félek, mert nemsokára lesz a klipforgatás, és két teljes napig ebben a hacukában fogunk mozogni. Hadd említsem meg, hogy ezen a két napon a segítségünkre lesz az irigy Hónaljmirigy társasága, Stohl András és Jáksó László.

Attól függetlenül, hogy a lemez (és a hozzá tartozó kampány) címe az Irány a légió!, a lemezen tulajdonképpen egy (és két mix) dal szól erről. Ez hogyan alakult így?

A James Bond-os dallal is így volt, tehát ott is az az egy dal volt ilyen, a többi (Gengszterdal, stb…). Egyébként ez egy elég erős karakter ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberek rá. Természetesen lesz más fajta „álöltözet” is, mert a Rabod vagyok című darabnál (ez lesz a következő kiemelt szám a lemezről) rabruhába bújunk majd, valamint női börtönőrökkel fogunk vívódni…

A nagylemezen az Alphaville-feldolgozás kinek volt az ötlete?

Kettőnk közös ötleteként került a lemezre, mert mind a ketten nagyon szeretjük a dalt. Volt vele ey kis problémánk, mert túlságosan szintetikus (elektromos) a zene, és mi jóval humánusabban, élő hangszerekkel akartuk feldolgozni (ami sikerült is).

Ehhez a magyar szöveget ki írta ?

Én. A szövegek úgy alakultak a lemezen, hogy ötöt írtam én, és ötöt Duba Gábor. Kicsit több múzsa járt felém, és több csókot is kaptam tőlük…

A lemezbemutató koncerteken jelen van, és zenél veletek Madarász Gábor és Sipeki Zoltán (az album session zenészei) ?

Ők csak a stúdióban dolgoztak velünk, nekik annyi ilyen jellegű session-munkájuk van, hogy nem tudnak minden fellépésen, bulin jelen lenni. Iszonyú egyeztetési problémák lennének ebből, ezért aztán egy másik nagyon tehetséges gitáros zenél velünk, ő Vámos Zsolt.

Megfelel az elvárásoknak?

Igen, abszolút megfelel.

Volt-e már lemezbemutató koncert?

Nem volt még. Augusztus 3-án szeretnénk Budapesten egy nagyobb koncertet tartani, de talán még ez is korai lesz kissé. Mi ezt úgy szoktuk, hogy a lemez megjelenése után legalább hat hónappal visszük ki a színpadra a produkciót, hogy az emberek már ne idegenként fogadják a dalokat, hanem énekeljék végig velünk a bulit. Eddig nagyon szépen fogy az album, úgyhogy gondolom, sokan ott lesznek a koncerten, és énekelik majd velünk a dalokat.

Amikor folyamatosan, több helyen fogjátok bemutatni az albumot, melyik fajta megszólalás kap nagyobb hangsúlyt? A fél-playback, vagy az élő?

Ez egy gazdasági történet. Legszívesebben mindig élőben játsszanánk…

Ez a történet elsősorban a pénzről szól?

Egyrészt igen, másrészt van egy csomó olyan hely (klub, színpad, koncertterem) ahol nem képesek megfizetni az élő Bon-Bon produkciót.

Majdnem mindig az van, hogy megkérdezik, mennyibe kerülne az élő fellépés, majd amikor kiderül, hogy az sok, akkor jön az a kérdés, hogy „mennyibe kerülne, ha csak ketten jönnének”…

Mostanában voltunk sok középiskolás, főiskolai-egyetemi buliban, és az köztudott, hogy ott nincs sok pénz. Azt pedig nem lehet megcsinálni, hogy nem vállalom el a fellépést….

Balogh Tibor

2001. július 11.