Dave Gahan - Just can't get enough

Várva várt új albumuk, az Exciter meglehetősen megosztja a rajongótábort: van, aki zsenialitásukat emlegeti, és van, aki kiábrándítóan szikrátlannak tartja, ám közelgő budapesti koncertjükre így is rohamosan fogynak a jegyek. A magyar mode-osok mindig is a legfanatikusabbak voltak, a legenda szerint ők voltak azok, akik kiharcolták a szeptemberi vizitet. A Kisstadionban eddig még sohasem látott, 20 méter széles színpadot kell majd Dave Gahannak uralnia, bár show elemekkel sem fukarkodnak, óriási fény- és hangtechnikával készülnek, mi meg majd táthatjuk a szánkat.

Valahol azt nyilatkoztad, fizikailag is többet tudtál nyújtani az Exciter felvételeinél.

Úgy érzem, jó irányba halad az életem, a feleségem is sokat bíztatott. Egészséges és kiegyensúlyozottabb vagyok, korán reggel kelek, futok, és rengeteg zenét hallgatok. Csak azért, mert pihenőt tartottunk, nem jelentette azt, hogy vissza kellett volna fognom a kreativitásomat: Martinnal jóval a stúdiózás előtt összeültünk és írogattunk. Ma már sokkal magabiztosabban éneklek. Nagyon szerettem volna valami egészen gyönyörű dolgot csempészni ezekbe a dalokba. Amikor az ember egy dalt énekel, akkor úgy érzi, belebújik, feloldódik benne. Azt hiszem, ez a legpontosabb jellemzése annak, ami ilyenkor zajlik. Nos, velem pontosan ez történt. Valami egészen földöntúli élmény ez, és én minden egyes dallal át akartam élni ezt az érzést. Az Ultra készítésekor erre még nem voltam képes, mert fizikailag nem tudtam ennyire átadni magamat az éneklésnek. Most úgy érzem, minden porcikámmal a feladatra tudok koncentrálni.

Hogyan jellemeznéd ezt az albumot?

Azt mondják, nincsen rajta egy újabb I Feel You vagy Personal Jesus, de sokkal több gitárral találkozhatsz, valahogy így alakult. Olyan, mint a karma, spirituális. Elért egy olyan mélységet, amit eddig sohasem tudtunk elérni, legalábbis nem tartósan. Igazán jó volt felvenni, sokszor emlékeztetett a Black Celebration-re. Az album dalai akár a Depeche Mode történetének különböző korszakaiból is származhatnának. Afféle eddig kiadatlan Greatest Hits válogatásnak is nevezhetnénk ezt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindegyikük hatalmas siker lesz, csak azt, hogy úgy érzem, jó esély van rá. Számomra Martin dalszövegeinek sok különböző dimenziója van. Szeretem a grafikus kifejezőerejüket és azt, hogy tág érzelmi skálán mozognak: elvesztett szerelem, kivetettség, uralkodás, visszautasítás, odaadás, érzéki vágy... csupa olyan dolog, amit szinte mindenki megtapasztal. A jelek szerint Martin képes ezeket az érzelmeket hihetően tolmácsolni. Ez az, amit én a saját tapasztalataimból és érzelmeimből is merítve vokálisan a magamévá teszek.

Állítólag az utóbbi időben sokkal jobb lett a viszonyotok, mint azelőtt volt. Igaz ez?

Igen, voltak nehéz időszakok a csapat életében, de túltettük magunkat rajta. Én sem ültem, analizálgatva a helyzetet, egyszerűen jött minden magától, és jól éreztük magunkat együtt. Igaz, a legutóbbi turnénk után nem voltam biztos abban, hogy mi is fog következni. Nagyon élveztem a régebbi dalokat, valahogy hozzám nőttek. Úgy éreztem, hogy ha ezzel vége lenne, akkor a magam részéről nem bánnám. Úgyhogy bevallom őszintén, számomra is nagy meglepetés volt, hogy mégis hozzáláttunk egy új lemez elkészítéséhez.

Milyen zenét hallgatsz mostanában?

Az új Nick Cave albumot (No More Shall We Part), ami csodálatos, és szerintem az eddigi legjobb műve. PJ Harvey, Goldfrapp, és időnként beleszaladok a Jane's Addiction-be is. Igazán inspirálóan hatnak rám John Coltrane és Miles Davis anyagai is.

Melyik lemezt választanád minden idők legjobbjának?

Talán a What's Going On-t, Marvin Gaye-től. A fickó kib-tul belerakja az egész lelkét, mégis könnyedén, lazán hangzik. Tele van lélekkel. Vagy John Lennon Imagine-jét, ami magában hordozza a düht és a gyengédséget is, csupa csupa ellentétes érzelmeket. Érzed rajta, hogy boldog volt és nem félt kimondani dolgokat. Bármi is játszódott le benne, az mind ott van a lemezen.

Mi volt az első lemez, amit megvettél, és hol jutottál hozzá?

Valószínűleg Slade, tagja voltam a fan-clubnak is. Emlékszem, tíz éves koromban a basildoni piacon a Take Me Bak'Ome után kutattam, 65 penny körül volt az ára.

Ki az a muzsikus, akinek a bőrébe szerettél volna belebújni?

Az biztos, hogy nem egy énekesébe! Egy elfuserált gitáros lakik bennem, úgyhogy talán Mick Jones. A The Clash nélkül ma nem lennék itt.

Mit énekelsz a zuhanyzóban?

Bármit, ami éppen megy. Szeretem gyorsan elintézni a dolgot.

Melyik a kedvenc szombat esti lemezed?

Az én szombat estéim mára egészen másképp alakulnak. Nem hallgathatok hangos zenét, mert a kölykök alszanak. Inkább hívunk egy baby sittert és elmegyünk moziba vagy vacsorázni, de nemrég elmentünk megnézni a U2-t, fantasztikus volt. Eszembe juttatta, miért is csinálom még mindig

És a vasárnap reggeli?

Szeretek jazz-t hallgatni, mondjuk Billie Holiday, Ella Fitzgerald, Miles Davis, John Coltrane. Vagy bluest: Howlin' Wolf, John Lee Hooker, esetleg Robert Johnson.

DEPECHE MODE DISZKOGRÁFIA

Speak & Spell 1981 október
A Broken Frame 1982 szeptember
Construction Time Again 1983 augusztus
Some Great Reward 1984 szeptember
The Singles 81-85 1985 október (1998 októberében újra kiadták)
Black Celebration 1986 március
Music For The Masses 1987 szeptember
101 1989 március
Violator 1990 március
Songs of Faith and Devotion 1993 március
Songs of Faith and Devotion Live 1993 december
Ultra 1997 április
The Singles 86-98 1998 szeptember
Exciter 2000 május

Kapcsolódó linkek:

A zenekar hivatalos oldala
Itt rendelhettek jegyet a budapesti koncertre

2001. június 20.