MACHÉ!

A MACHÉ! hosszas, mintegy két éven keresztül tartó előkészítő munka után érdekes színfoltot jelent a magyar poppalettán.

A MAloveczky Miklós (Mao) és CSÉplő Tamás (Tomi) alkotta duó nem titkoltan a nem olyan távoli múltban nagy sikereket elért AD Stúdió zenei jogfolytonosságát hivatott biztosítani, bár igazán koncepciózus elképzelések csak a szövegvilágot (mondanivalót) határozzák meg.

Az AD Stúdió volt frontembere, Goodwill György a Zene.Net-nek elmondta, hogy bár az érzelmes dallamokat, és az igényes hangzásvilágot a MACHÉ! saját maga készíti, nem tagadta meg tőlük (a teljeskörű management mellett) a szakmai segítséget sem, és a karakteres szövegigényesség az ő keze munkáját (is) dícséri.

A duó fellépései folyamatosak, bár egyelőre a hangszeres (élő) zenélés helyett inkább a talán egyszerűbb, de "tanulóidőnek" jóval hatékonyabb playback prezentációt használják.

A Most és Mindörökké című maxi és album már kapható, és néhány hónapon belül az élő fellépések és turné is lehetővé válik. A fiatalos lendülettel és vidámsággal megáldott két fiú érzelemvilága és gondolkodása hamar elárulja, hogy ez a dolog nem csak a pénzről szól, és - bár az AD Stúdióra sokan apellálnak majd - hanem hitelesen adja át azokat az emóciókat, amelyek a Goodwill György és Földes Jimkó által átszármaztatott zenei örökséget hivatott egyedileg folytatni, átalakítani.

Mao és Tomi zenei műveltsége, iskolázottsága rányomja bélyegét muzsikájukra, amely leginkább a dallamos, érzelmekkel telített, jól fogyasztható pop kategóriájába tartozik.

Eddig bárhol játszottak, a közönség (amely vagy a szívébe fogad, vagy örökre letaszít a világot jelentő deszkákról) jól fogadta őket, függetlenül attól, hogy a már jól ismert AD Stúdió slágereit (pl. a Páratlan Párost) szólaltatták meg saját orgánumuk szerint, vagy pedig a friss lemezük dalait.

A management oldaláról ez az önzetlen segítség, amely leginkább egyfajta képzeletbeli "stafétabot átadásról" szól, megtette a hatását, és a MACHÉ! elindult a világhír felé.

Milyen indíttatásból kezdtetek el zenélni ? Volt valamilyen misztifikáló oka ?

Mao: Igazán kettőnk közül nálam alakult ki már gyerekkorban az, hogy én zenész leszek. Készült erről anno egy fotó is, melyen kb. nyolc évesen egy hatalmas Videoton fejhallgatóval ülök kezemben az István, a király lemezzel. Köszönhetően Szörényiék igényes, és odaadó munkájának, ez után a lemez után már szinte tudtam, hogy én mit is szeretnék majd csinálni, hogy mennyire szeretnék a zenében maradni.

Mióta ismeritek egymást?

Mao: 6-7 éve.

Ez középiskolában szövődött barátság ?

Mao: Bár nem egy középiskolába jártunk, de abban a korban haverkodtunk össze. Összebarátkoztunk, majd amikor kiderült, hogy én tudok gitározni, akkor elkezdtünk együtt dalokat írni és játszani.

Utcán zenéltetek ?

Mao: Nem, azt nem mertük. Elszeparált, csöndes helyeken, de főleg otthon, a szoba magányos nyugalmában zenéltünk, zömében magunknak.

Voltak olyan előadók, akik inspiráltak benneteket, hatottak rátok ?

Tomi: Igen, a nyolcvanas évek végén volt népszerű a No Mercy. Akkoriban nagyon tetszett nekünk az a zene, olyasmit akartunk csinálni.

Mao: Attól függetlenül, hogy ilyen gyökerekből táplálkoztunk, be kell vallanom azt, hogy nem vagyunk - még - teljesen profi zenészek. Aki benne van valamennyire a show business-ben, és zenél (dalokat ír, színpadon szerepel), az tudja, hogy az elején csak alapfokon tud benne lenni a dologban. A mi lemezünknél is ez volt a helyzet, mert ismervén a "szakmát", és azt, hogy ez nehéz dolog, segítségül hívtük néhány zenész ismerősünket. Pár évvel ezelőtt összeismerkedtünk Goodwill Gyurival (AD Stúdió), és nemsokára már nem volt kérdéses az, hogy együtt fogunk dolgozni (ő írta a dalokat a lemezen).

Ez az első albumunk, és mindenképpen szeretnénk a későbbiekben önállósodni. Úgy gondolom, hogy az első alkalommal az ember valamennyire félrerakja a saját inspirációit. Természetesen volt a lemez készítése során nekünk is számos ötletünk, mert a nevünk is megvolt már régebben, és a manapság olyannyira divatos kettes felállás is a mi ötletünk volt. Mondhatjuk úgy is, hogy mindenki beledobta ebbe a produkcióba azt, amije volt. Olyan emberek dolgoztak ezen a lemezen, akiket már régóta ismerünk, sok időt töltöttünk el együtt, és ezért szólnak úgy ezek a dalok, hogy túlzás nélkül állíthatom, ezek a mi dalaink.

Az ősz folyamán várható lesz az, hogy a playback hosszú hónapjai után élőben vállaltok fellépéseket. Milyen kísérőzenekar fog mögöttetek zenélni?

Goodwill György: Az R-Go második korszakának zenészeivel szeretnénk összeállítani egy kísérőzenekart. Olyan emberekről van szó, akik már az AD stúdió mellett is ott voltak. Ugyanígy szeretnénk Csejtey Tomit (Back II Black) is meghívni. Egyébként már a stúdióban is egy nagyon profi csapat jött össze, és megvalósulni látszik az, amit elhatároztam: biztos háttér ahhoz, hogy ezek a fiúk csaponghassanak saját ötleteik, terveik alapján. Örülök neki, hogy majd a Maché! is hozzájárulhat ahhoz, hogy az élő zenén keresztül ismét a zenészeké, a hangszereké, és az igazi zenéé lesz a főszerep.

Mindkettőtök játszik valamilyen hangszeren ?

Mao: Igen, én gitározom és dobolok, Tomi pedig szintén gitáron gyakorol, egyre komolyabb fejlődést produkálva.

Hallgatván a maxit, úgy érzem, hogy a világban egyre inkább trendként mutatkozó latin zene egyértelmű behatással volt a dalaitokra.Ez így van ?

Mao: Igen, mivel már szó volt róla, hogy a No Mercy által képviselt oldal nagyon hatott ránk. Abban az időben ők csináltak egyedül ilyen zenét, igaz, mára el is tűntek. De a zenei és érzelmi világ itt maradt, és mi ezt (vagy ehhez hasonlót) szeretnénk átadni a hallgatóknak.

A fellépéselken nem csak saját dalaitokat, hanem az AD Stúdió slágereit is szerepeltetitek. Nem okoz zavart, nehézséget a volt példakép interpretálása?

Mao: Amikor gyerek voltam, az Ad Stúdió dalai, slágerei voltak a kedvenceim. Ma, amikor már én is a színpadon állok, egyrészt megtiszteltetés ezeket az örökérvényű mondanivalóval rendelkező dalokat előadni, másrészt nekem nagyon kedves gyermekkori emlékeket hoz elő, és néha ez megindítóan jó érzés, és így őszintébbé teszi az egész produkciót.

Milyen érzés a színpadon állni ? Felelősségteljes dolognak tartod, vagy inkább félelemmel kevert kihívásnak?

Valahol egyszerre mind a kettő. Természetesen felelősségteljes dolog ez, hiszen az emberek hallgatnak, figyelnek rád, és ez hatással van rájuk. A félelem az viszont érdekes dolog, én nem ezt érzem, inkább egy kis izgalmat, és talán megilletődöttséget érzek, de ez csak fokozza az igényes produkcióra való törekvés vágyát bennem.

Kik azok az előadók, akikkel nagyon szívesen fellépnétek, és játszanátok egymás dalait?

Goodwill György: Azt hiszem, megfordítom a kérdést, és úgy válaszolok. Úgy érzem, hogy az a legfontosabb, hogy azokkal nem játszanak a fiúk, akik a zenéjükkel agressziót, és embertelen durvaságot sugallnak.

Mao: Tulajdonképpen a magyar könnyűzene (pop paletta) bármelyik előadójával szívesen kiállunk a színpadra, és eljáttszuk egymás dalait, bár én személy szerint nagyon szívesen zenélnék a Back II Black zenekarral.

Balogh Tibor

2001. május 15.