Tom Jones

Aki ezuttal a brit rajongóknak nyilatkozott őszintén a "piszkos" gondolatairól. De - többek között - azt is elárulja, hogy miért ilyen lobbanékony, ha Elvis kerül szóba?

Bár a 10 ezer férőhelyes London Arena a legjobb indulattal sem otthonosabb, mint egy óriási, üres rakodócsarnok; de Tom Jonesnak legalább megfelelő akusztikát biztosít a koncertjén. A 60 éves sztár telt basszusát először a színfalak mögül halljuk, majd kisvártatva már a színpadon áll Wales "aranytüdejű" termékenységistene előttünk jókedvűen és talpig feketében. A mélybarna, cserzett arcbőr, a kis ezüst kereszt és a vagány szurokfekete séró bizony mind együtt van. Jones immár több mint három hónapja turnézik, azonban fáradtságnak, kimerültségnek még a leghalványabb jelét sem mutatja. A mindennapokban azonban lehet, hogy nem is imponálna annyira a kürtfújó vándor életstílusa, aki éppen egy vasalatlan, gyűrött nyakú inget aggatott föl egy fogasra az öltözőben, persze olyan helyre, ahol mindenkinek kiböki a szemét.

S most, ahogyan tekintetével végigpörgeti a kérdőívet, a nagyapó egy játszi "Mi a franc?" grimaszt vág és kényelmesen elterpeszkedik egy bőrülésben. Majd a menye, aki egyben menedzserasszisztense is, perdül-fordul és rögtön egy csésze frissen főzött kávéval tetézi a sztár komfortérzetét.

- Igaz-e az, hogy John Lennon walesi buzinak nevezte Önt, és hogy verekedésbe keveredtek a Thank Your Lucky Starts TV show-ban.

Nos, valóban így nevezett, de nem kezdett el verekedni. Én csak ücsörögtem ott, míg a Beatles épp próbált, és amikor meglátott így szólt: "Héj, te welszi buznyák!" Mire én azt mondtam, "Mit akarsz te nyomorult fasirt? Gyere ide, ha kell valami.", aztán megmutattam neki a bakancsomat. Később Gordon Mills, a menedzserem felvilágosított, hogy neki ilyen a humora, és csak cukkolni akart. Ugyhogy aztán nevettünk az egészen - illetve ő mindenféleképp nevetett.

- Történt Önnel bármi is az iskolában, amire még most is úgy emlékszik vissza, hogy "Atyaisten ez aztán fura dolog volt"?

Az egész állati fura volt, úgy, ahogy volt, öttöl tizenöt éves koromig. Az alsó tagozatban még rendben volt minden, de aztán ahogy a dolgok kezdtek nehezedni, egyre furcsábbakká is váltak. Szerintem diszlexiás vagyok. Még manapság is ilyen problémákkal kell szembesülöm, amikor valakinek a nevét próbálom meg leírni, pedig még azt is tudom, hogy írják. A közepén kezdem el a szót és közben visszafele haladok. Ez persze soha nem került nyilvánosságra. Abban az időben a tanároknak még nem volt szemük az efféle dolgokhoz. Hát nem kaptunk valami fényes oktatást.

- Melyik a kedvenc Manic Street Preachers albuma?

Általában mindegyiket szívesen hallgatom, elég nehéz dolog csak úgy kiemelni közülük egyet. Nem nagyon hiszem, hogy van olyan daluk, ami nem tetszett volna. James Dean Bradfieldnek remek, magas hangja van, egy kicsit más ez a hang, mint amit én szeretek. Egyébként pedig nagyon tisztán artikulál.

- Hogyan ünnepelte a 60. születésnapját?

Éppen egy ausztráliai és új zélandi turnémat fejeztem be, Los Angelesben voltam. Őszinte legyek, elég kevés szabadidőm van, de erre az alkalomra mindenképp szakítottam egy kis időt, amit a feleségem, az édesanyám és a lánytestvérem körében töltöttem. Csak így; szépen, kedvesen. Nem is mentem el sehova, a teámat szürcsölgettem. Nem akartam nagy felhajtást csak azért, mert mások úgy akarnák. Ezt várják a nagy mókázóktól, amint betöltik az 50-et és a 60-at. De az tetszett, amit a britek csináltak, megünnepelték helyettem az eseményt a TV-ben. Mindenesetre jobb volt, mintha személyesen jelen kellett volna lennem.

- Önt Elvis a jó barátjának tekintette, mégis számos riport (főleg a ‘80-as években) alapján az lehet az olvasó érzése, mintha gúnyt űzne a Királyból?

Soha nem tettem ilyet és fogalmam sincs, hogy juthatott ilyen dolog bárki eszébe. Kétségtelen, hogy gyűlölöm azokat a dagadt fazonokat, akik egy fehér öltönybe és napszemüveg mögé bújva teszik nevetségessé a Legendát. És az a vicc, hogy ezt néhányuk még komolyan is gondolja. Elmondhatom, hogy nagyon jól ismertem Elvis Presleyt, sokkal jobban, mint akármelyik másik előadó valaha.

- Elvist Ön mint drogfüggő, szexmániást vagy mint a rock'n'roll Királyát ismerte?

Ő volt a rock'n'roll királya.

- Olvasta-e valaha Henry Fielding Tom Jones című regényét?

Igen. Sőt még a mozifilmet is láttam, mind a kettő nagyon tetszett. Rajtam kívül csak ezt a Tom Jones-t ismerem és nem bánom, ha ez jut rólam az emberek eszébe.

- Tanúsítani tudja a Maine homár elhíresült, nemi vágyat fokozó csodatevő hatását?

Hmmm. Nos, van egy szakállas vicc az osztrigával kapcsolatosan. Ismered? "Nem is igaz, amit az osztrigáról állítanak. Tegnap este megvolt vagy egy tucat, de sajna, ebből csak hat működött." Talán ez a helyzet a homárokkal is.

- Mit érzett, amikor a könyvében Mary Wilson (és mások is) Önt szexpartnerként nevezte meg?

Nos, ha csak ennyi a mondanivalójuk, akkor elmehetnek a fenébe.

- Van-e valami titkos praktika, amivel a hangját "köszörüli" egy-egy fellépés előtt?

Nincs semmi ilyesmi a tarsolyomban. Sőt mi több, még csak el se kerülön a füstös helységeket.

- Támadtak-e hátsó gondolatai Cerys Matthews-zal kapcsolatosan a Baby, It's Cold Outside videojának forgatásakor?

- Naná, kinek ne támadtak volna? Legfőképp akkor, amikor fönn állt a trónuson. Kezdetben én ülök rajta, majd jön a nő és végül ő bitorolja az egészet. Szóval föláll, a lábai szétválnak, nekem meg kiesnek a szemeim…he-he…egyre csak bámulom. Ha még egy ilyen helyzetben sem indulna be a szexuális fantáziád, akkor valami nagy gond van veled.

- Megőrzött akár csak egyet is a színpadra bedobált bugyogók tömkelegéből?

Nem, nincs bugyi gyűjteményem. Ha-ha. Ez az egész játék arról szól, hogy eldobnak valamit, én fölszedem és aztán majd jönnek hozzám, hogy visszaadjam. A mai napig él ez a dolog.

- A Reload című albumon erősem úgy hangzik, mintha elnyomná az összes többi énekest (talán Heather Small az egyetlen kivétel). Ilyen módon próbálja bizonygatni, hogy Ön bármilyen mai sztárocskát lepipál zeneileg?

Ez nem így van. Ha valakivel duettet énekelsz, nincs értelme versengeni, hogy ki fogja leénekelni a másikat. Amikor a Never Tear Us Apart című számot énekeltük Natalia Imbrugliával, a producer helyre is rakott egy kicsit: " Tom, próbálj egy kicsit barátságosabban és kevésbé agresszíven viselkedni. Értsd meg, Natalia hangja mély és meleg…nagyon szembetűnő, amikor megpróbálod elnyomni." Mindamellett nagyon jó volt, hogy ezek a fiatalok velem akartak énekelni és még jól is sült el a dolog.

- Eszébe jutott már valaha, hogy egy walesi nyelvű albumot csinál?

Nos, én inkább az angolt tekintem az elsődleges nyelvnek, amit használok. Nem is beszélem folyékonyan a walesit. Amennyiben pedig nem vagyok tökéletesen tisztában a szavak jelentésével, addig képtelen vagyok a megfelelő hangsúlyt és érzelmeket belevinni a dalokba. Egyszer énekeltem olaszul, nem volt valami elsöprő sikere.

- Igaz-e a hír, hogy Ön megvásárolta azt a piros, nyilvános londoni telefonfülkét, ami az utcája közepén állt és ahová a különböző nőkkel rejtőzött? Majd később az egész cuccot az amerikai lakásába vitette?

Jelen pillanatban a fülke raktáron van. Korábban a Bel Air-en levő házam úszómedencéjének szélén tartottam, természetesen egy amerikai telefonnal a belsejében. Ezt a házat Nic Cage-nek adtam el, aki éppen Supermant alakította Tim Burton oldalán. Ő azt mondta, hogy jó lesz neki, ebben fogja gyakorolni a gyors ruhaváltást. Azon kívül be is volt betonozva a padlóba, úgyhogy ott hagytam. Majd Cage átalakíttatta a medence környékét, így visszakaptam a fülkémet.

- Igaz-e az a híresztelés, hogy Joe Meek egyszer kikezdett Önnel, erre lekevert neki egyet?

Igen, a Holloway Road-on levő stúdiójában próbálkozott, mire én jól megfenyegettem. De tulajdonképpen nem ütöttem meg. Felröppent a levegőbe, akárcsak Peter Pan a nagy köpönyegével. Én még ilyet nem láttam. Ez a fickó egyébként csinált pár jó dalt,bár nem hiszem, hogy ő írta volna a saját számait. Inkább jó érzékkel komponálta őket. Érdekes. Egyszer én is énekeltem egy önéletrajzi ihletésű dalát, a Lonely Joe-t.

- Folyton csak turnézik. Mikor van egy kis szabadideje és ha van, akkor azt mivel tölti?

Ha LA-ben vagyok, ott csak pihenni szoktam. Az időjárás általában mindig szép arrafelé. Délelőttönként a medencében úszkálok, délután meg jöhet az edzés. Legfeljebb csak ebédelni megyek valahová, vagy néha egy kis esti szórakozásra. Olyan sokat vagyok úton, hogy nincs is igazán hobbim. Valamikor régen még az éneklés volt az, de már régóta ez a munkám is.

- Bosszantja-e Robbie Williams személye, és gondol-e arra, hogy ha Ön 30 évvel fiatalabb lenne, mutathatna neki egy-két dolgot?

Nem idegesít különösebben. Kedvelem, tehetséges figura, egy showman. Jókat ír és ami még fontos, hogy jó gyerek.

- Igaz-e az a hír, hogy Ön és fia, aki egyben a menedzsere is, a saját készletből viszik a walesi keserű sört a világkörüli utakra?

Ez így nem igaz. Nem visszük magunkkal. De Walesben folyton ezt isszuk, én főleg Brian spéci sörét szeretem, amit Skull Attack-nek (koponya elleni támadásnak) neveznek. Mondhatom, nagyon jó az anyag. Az egyetlen probléma az a sörrel, hogy hízlal. Szégyen…pedig úgy szeretem a sört! Kicsit jobban oda kell figyelnem, ezért iszom inkább bort mostanság.

- Ennyi év elteltével is még mindig élvezi Vegast?

Vegas egy nagyon pöpec hely. Most már jóval nagyobb a páratartalom, mint régen volt, hála a sok medencének és pázsitöntöző készüléknek. Már csak egy show van egy este, régebben még kettő volt. Vigyázni kell a száraz levegővel. Amikor az emberek a 60-as évek Vegasára gondolnak, főleg Dean Martin, Sammy Davis és Sinatra jutnak az eszükbe. Jól ismertem Sinatrát. Rajtuk kívül Elvis, Aretha Franklin is sűrűn mutatkoztak, szóval rengeteg rock'n'roll énekes. Ma pedig jóformán már mindenki ott játszik, még a Stones is.

- A felesége nem bánja, hogy Ön ennyire sikeres?

Nem, hisz tudja, hogy mennyire imádok énekelni. Amennyiben az ember ilyen dalokat énekel úgy, ahogyan én teszem, arra ez lesz a reakció. Ha a feleséged, vagy a barátnőd eléggé szeret, akkor meg fogja érteni ezeket a dolgokat. ez van.

- Mekkora a szerszámja?

Az attól függ. (mosoly)

- Gondolt már a tisztességes megöregedésre?

Nem. Megmondom, mit fogok tenni. Ha már nem fogok tudni úgy énekelni, ahogyan szoktam, akkor hagyom majd abba. De azt nem hiszem, hogy lesz benne egy szemernyi elegancia is.

2001. február 22.