Craig David barátokról, az első csókról, a sikerről

Öt kérdés az elmúlt év egyik meglepetés emberéhez

- Hogyan fogadják a barátaid a sikereidet?

David: Az igazi barátaim sokat segítettek és támogattak. Más barátok viszont, akik előzőleg a baráti körömhöz tartoztak, irigykedve figyelték a pályám alakulását. Ma már tudom, ők nem voltak igaz barátok, ők csak részesedni akartak a sikeremben, hogy velem együtt a reflektorfénybe állhassanak. Ez néha nagy csalódást jelentett, de végül is ma is ugyanaz a Craig David vagyok, mint a karrierem kezdetekor voltam. Csak a környezetem változott meg a sikeremmel.

- Most több barátod van, mint korábban?

David: Egyeseket a sikereim miatt elveszítettem, mások ismeretségét viszont épp a sikeremnek köszönhetem. Azt a szót, hogy barátok általában nagyon felületesen használják. Mindig sok ember vett körül, akik vagy magánemberként vagy üzletileg voltak az érdekkörömben. A kivülállók őket is a barátaimnak mondanák. Én viszont nem. A magánéletet és az üzleti életet illetve a benne szereplőket szigorúan el kell különíteni.

- Van még magánéleted?

David: Egy bizonyos pontig még tudom ellenőrizni a velem történő dolgokat. Természetesen a rajongók telhetetlenek, s nemcsak többet akarnak tudni rólam, de velem is többet együtt akarnak lenni. De van egy határ, amikor azt kell mondani, hogy elég, eddig, s netovább! Azonkivül, ha túl sok titkomat árulom el, akkor hamar unalmas lehetek. Tehát nem kell túlságosan közel engedni magunkhoz az embereket.

- Na jó, értjük a célzást. Akkor mesélj az első csókról?

David: Körülbelül 13 vagy 14 éves voltam. Egy uszodában történt meg.A legjobb barátom barátnőjének a barátnője volt. Aznap meghívtam úszni, a hajam még vízes volt, ami nem feltétlenül romantikus színezetet adott a megjelenésemnek, de a csók mégis elcsattant, s fantasztikus volt!

- Mi hiányzik leginkább, ha nem tartozkodol éppen otthon?

David: Az, hogy csak úgy egyszerűen végigmenjek az utcán, s a haverokkal találkozzam. Ezek a mindennapi dolgok. Amikor az ember csak úgy elvan, s valaminek őrül, s ezáltal olyan feldobott a lelke.

2001. február 12.