A Back II Black új életet kezd

A Back II Black csapat jól érzi magát. András kapott egy felkérést, hogy az idei MTV Music Awardsra írjon egy nyitányzenét a táncshowhoz. Végül megvették, és az ő nyitányzenéjét hallhatta mindenki, aki nézte a gálát.
A vidám és optimista fiúk további nagy terveket is szőnek. Azt mondták, az utolsó nagylemezük megjelenése óta új életet kezdett a csapat, mintha a nulláról indultak volna. Erről is beszélgettünk Bebével, az énekessel és Glatz Gáborral, a zenekar dobosával.

- Bebe, viszonylag régóta, bő egy éve a zenekar énekese vagy. Korábban egy másik együttesben énekeltél. Hogyan kerültél át a Back II Blackhez?

Bebe: - Ez egy meglehetősen gyors folyamat volt. Az előző producer megvált tőlem, és szinte három óra különbséggel már a Back II Blacknél voltam. Természetesen mielőtt bekerültem volna közéjük, próbáltunk is, hogy felmérjük egymást, mennyire tudunk együtt dolgozni, kinek milyen elképzelései vannak, és milyen a hangom egyáltalán. Végülis mellettem döntöttek, aminek nagyon örültem, mert végre azt csinálhatom, amit régen is. Egykor klubzenéket játszottam, és a Back II Blackban most jól érzem magam, hiszen önmagamat adhatom.

- Jelenlegi aktuális albumotok az Ülünk a téren. Ebből három számból maxi lemez is készült, a negyedik folyamatban van?

Gábor: - Igen, a nagylemez május 2-án jelent meg, ami tíz dalt tartalmaz. Az ölelj át című maxi különlegessége, hogy az András - a zenekar gitárosa - énekli ezt a dalt. Ez abszolút illik az egyéniségéhez, és egy egyszerű felépítésű dalt. Mindezek mellett személyes élményei is fűződnek a dalhoz, és többek között ezért is szerette volna felénekelni. Egy videóklipp is készült ehhez a számhoz, ami már látható a TV csatornákon.

- Mi a helyzet a fellépésekkel?

Gábor: - Mi mindig is élőben játszottunk, de természetesen eljárogattunk haknizni is. Hazudik az, aki azt mondja, nem lép fel diszkókban. De az biztos, egy élő koncert alkalmával derül ki, hogy mit tud a zenekar. Minket hál' Istennek sokan szeretnek, így mindig rengeteg felkérésünk van. Ahhol mi fellépünk, ott fel tudjuk állítani a mércét is, hiszen szinvonalas zenét játszunk.

Bebe: - Nekem az a véleményem, hogy az embereket már egyre inkább nem érdeklik a playback-hakni fellépések. Azok a rajongók, akik járnak Back II Black koncertekre, már rendszeresen megkérdezik, hogy élő fellépés lesz, vagy csak playback. Ha ez utóbbi, akkor lényegesen kevesebben vannak jelen, mint amikor élőben játszik a zenekar.

Gábor: - De szerencsére elenyésző számban járunk haknizni, mert valójában az album zenei felépítése miatt nem igazán ilyen jellegű fellépésekre való. Tudatosan kerüljük ezeket a koncerteket, és mondjuk tíz koncertből úgy 3 - 4 playback.

- Külföldi fellépéseket is terveztek?

Gábor: - Elképzelhető, hogy Anglia szóba kerül, ugyanis kikerült egy albumunk, és meglehet, hogy majd klubokban és egyetemi bulikon fellépünk. Csak idő kérdése. Ezen kívül, a nyáron volt egy Osibisa koncert Balatonfüreden, ahol mi is felléptünk. Itt a menedzsmentnek megtetszett a dalaink és felkért minket, hogy készítsünk el egy angol nyelvű lemezt is. Talán lesz belőle valami.

- Milyen híretek van még, amiről nem tudunk?

Gábor: - Szinte senki sem tudja, hogy András kapott egy felkérést, hogy az idei MTV Music Awardsra írjon egy nyitányzenét a táncshowhoz. Végül megvették, és az ő nyitányzenéjét hallhatta mindenki, aki nézte a gálát. Ez nem kis dolog.

- Karácsonyra készültök valami meglepetéssel?

Bebe: - Az Ölelj át című maxi végülis részben ezért készült, mert karácsonyi hangulata van.

- Tudjátok már, hol töltitek a Szilveszter éjszakát?

Gábor: - A csapat tervez egy nagy bulit az SAP-ben, ami a Budapest Sportcsarnok mellett található. Jelenleg mindenki itt lép fel, akinek lehetősége nyílik, vagy a népszerűsége engedi. Elvileg mi itt lépünk fel Szilveszterkor, lemezbemutató nagy koncertet adunk, nagy felhajtással. A szervezők valami olyasmit terveznek, hogy bár a belépőjegy drága lesz, azért az összegért annyit ehet-ihat az ember, amennyi beléfér. Tavaly ez a Közgázon volt, most átteték egy nagyobb helyszínre.

- Általában hol láthatnak titeket a rajongók?

Gábor: - Pesten csak ritkán játszunk, egy-egy alkalommal fellépünk különböző klubbokban, és zárt körű rendezvényeken. A jövő évben szeretnénk sűrűbben fellépni Pestenis, de mindennek eljön a maga ideje.

- Mennyi időtök marad a magánéletre, szórakozásra?

Bebe: - Egy-egy koncert igen nagy fizikai erőlétet kíván, kevés időnk és energiánk marad az esti kiruccanásokra. Számunkra a fellépések bulizásoknak is számítanak, így különösebb igényünk nincs is erre.

De a Tamás - a zenekar basszusgitárosa - hobbija a vadászat. Ha leterít egy vadat és időnk engedi, összeülünk nála és vacsizunk. Egyébként nagyon jól főz.

- Közeleg a tél, hamarosan talán leesik az első hó. A téli sportokkal hogy álltok?

Gábor: - Én dobos lévén nem nagyon merek síelni, mert szükségem van a kezemre, lábamra is, nem lenne túl hasznos, ha történne valami. Régebben síeltem, de egyszer nekimentem egy sziklának, és azon a telet szinte végig fekve töltöttem. Utána meg valahogy leszoktam róla. Hobbi szinten kosaraztam is, és egyszer kiment a bokám. Ekkor már zenekarban játszottam, és teljesen le kellett állnunk. Így megfogadtam, hogy óvatosan sprtolok. Ebben a csapatban csak a Tamás síel rendszeresen. Egyszer egy síútból hazatérve az ő szeme alatt is volt egy monokli.

- Mikor pihenitek ki a 2000. évet?

Bebe: - A január egy holt időszaknak számít, egy-két hetet biztos pihenéssel töltünk, illetve egy kicsit lazább lesz a tempó.

Gábor: - Nekem 8 éve nem sikerült nyaralni menni vagy telelni.

- Optimistán néztek a jövőbe? Pozitívan látjátok a magyar könnyűzenei műfaj fejlődését?

Gábor: - Mi alapvetően optimisták vagyunk. A mi zenénk nem kifejezetten „befutós" sláger zene, amit a rádióban folyton játszanak. A dalok azért születtek, és azért olyanok, amilyenek, mert mi így gondoljuk. Ha nem azért születik egy nóta, mert a zenész vagy a zeneszerző így gondolja, hanem azért, mert „kajálni fogja a nép", akkor az már régen rossz. Éppen ezért sokaknak nem kéne ebben a szakmában működniük. Viszont van egy zenekar, a 4YOU, akik viszonylag új zenekarnak számítanak, és szerintem nagyon tehetségesek. Ha minden együttes és csapat ilyen szinvonalas lenne, mint ők, nem lenne ennyi felesleges termék ebben a szakmában. Azok, akik napról-napra ugyan azt játszák, és a számaik közt szinte semmi különbség nem hallható, ők szerintem csak arra törekszenek, hogy eladják a zenéiket és jó esetben nagyot „kaszálnak". Ezt egyáltalán nem értékelem, hiszen ennek a szakmának a művészeti oldalát is meg kéne tartani. Mi úgy határoztunk, hogy nem megfelelni akarunk valakinek, hanem azt csináljuk, ami nekünk jól esik. Természetesen van egy bevételi oldala is a dolognak, amit igyekszünk elérni, de nem minden áron. Nem selejt zenét játszunk, ami mindig ugyanarról szól. Mi jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Saját szempontból optimista vagyok, mert szerintem a Back II Black mindig is az élvonalban volt. Most van egy tehetséges énekesünk, a lehetőség adott, hogy úgy használjuk ki a zenével kapcsolatos dolgainkat, ahogy annak idején elterveztük. Bebétől is nagyon sok olyan inspiráció érkezik, hogy biztosak lehetünk abban, hogy nem kell izgulnunk a jövőre nézve. Nem félünk attól, hogy eltünnénk a süllyesztőbe.

Bebe: - Az is nagyon fontos, hogy egyfajta természetes kisugárzás legyen a zenekarban, aki felmegy a színpadra. Mi azt csináljuk, amit szeretünk, és ezért semmiféle mesterkélt mosoly sincs az arcunkon.

- Mit üzentek a rajongóitoknak?

Gábor: - Vegyék a lemezt! Sajnos azt tapasztalom, hogy a fiatalok többségének nincs pénzük, vagy lusták elmenni a lemezboltba. De hozzá kell fűznöm, hogy azért is érdemes megvenni a lemezt, mert azok a dalok, amiket a rádiókban játszanak, az csak az érem egyik oldala. A lemez másik felén általában lényegesen más hangvételű dalok szólnak, amik szintén rengeteg üzenetet hordoznak, és meg szeretnénk mutatni a közönségnek. Ezeket a dalokat a koncerteken sem játszuk, és a rádiók sem adják le, így csak a lemezről hallhatóak. Ezért vegyétek a lemezt!

Varga Fruzsina

2000. november 20.