INTERJÚ NIKÁVAL

Reggel háromnegyed hatkor ágyba kapja a reggelit.Bármikor mondhatja, hogy nem tudott készülni az órára. Egész nap énekelget és táncol és ugrál a szobában.

- Mit csinálsz holnap, hogyan telik egy hétköznapod?

NIKA: Megyek suliba. Ugyanúgy telik egy napom, mint a többi velem egykorú fiatalnak. Reggel háromnegyed hatkor anyukám ébreszt fel, ágyba kapom a reggelit. Ezután fél nyolcig még tovább "pihenek" és készülődöm. Persze mindig az utolsó pillanatban indulok el. Fél kilencre járok iskolába.

- De mégis. Érzel valami különbséget magad és a többi 15 éves lány között?

NIKA: Én nem látom ezt, bár aki ezt az egészet kívülről látja, biztosan észrevehet valamit.

- A tanárok mit szólnak ahhoz, hogy énekelsz?

NIKA: Megvannak. Az egyetlen dolog, ami különleges az az, hogy én bármikor mondhatom, hogy nem tudtam készülni az órára, de persze mindig mindent be kell pótolni. :)

- Kedvenc sportod?

NIKA: Egyrészt táncolok, természetesen. Kedden és csütörtökön edzés van, amikor együtt a csapat. Ilyenkor saját és más egyéb koreográfiákat is tanulunk és gyakorolunk.

- Kedvenc dalod ?

NIKA: A Destiny's Child "Independent Women" című dala.

- Melyik a kedvenced a saját dalaid közül?

NIKA: Nincs igazán ilyen. Egy-egy dolog miatt mindegyik közel áll a szívemhez. A második lemezről talán a "Százezerszer" című nóta tetszik a legjobban. Ez egy olyan dal, amit nagyon ritkán játszunk fellépéseken. Elsősorban a szövege miatt szeretem. Én nem vagyok annak a híve, hogy mindig azt kell hirdetni, hogy az élet mennyire jó és szép.

- Kedvenc színed?

NIKA: Kék, fehér, fekete.

- Kedvenc ételed?

NIKA: Lehet édesség is.? Mert akkor a fagyi. Imádom - főleg nyáron - a gyümölcsös fagyikat, bár a sárgadinnyét nem éppen szeretem. Egyébként pedig mindegy, csak fagyi legyen. :)

- Kedvenc italod?

NIKA: Mostanában narancslevet szoktam sokat inni. Régebben a kóla volt a kedvencem, de az utóbbi időben inkább az egészséges dolgokat szeretem.

- Van valamilyen szenvedélyed?

NIKA: Igazából ez az egész, amit csinálok. Néha anyu már megőrül, hogy mindig énekelgetek és táncolok itthon, egész nap ugrálok a szobában.

- Mit utálsz a legjobban?

NIKA: Azokat az embereket, akik úgy ítélnek meg másokat, és úgy mondanak negatív véleményt, hogy nem is ismerik őket.

- Mit felejtesz mindig otthon?

NIKA: Mindig azt, amit a legfonotosabb, hogy magammal vigyek. Sokszor volt már, hogy a kapuból rohantam vissza valamiért, de azért próbálok odafigyelni a dolgokra. Az szokott lenni a baj, hogy reggelenként minden percre pontosan ki van számolva, és sosem készülök el az utolsó pillanatnál korábban.

- Mi az álmod?

NIKA: Természetesen ez a zenéléssel kapcsolatos: az, hogy nemzetközileg is ismert legyek - persze nem most, hanem sok év múlva. A másik dolog pedig az, hogy például megfogadtam, hogy egyszer ott leszek az MTV Awardson. Ehhez nagyon fontos az, hogy kitartóan és folyamatosan tegyük a dolgunkat és dolgozzunk.

- Kiknek szól ma a zenéd? Látsz bármilyen változást három évvel korábbhoz képest?

NIKA: A levelekből az derül ki, hogy egyre többen hallgatják a zenémet, és most már egy szélesebb rétegnek szól, mint korábban. Nemcsak azok a gyerekek, fiatalok írnak manapság, akik szerettek két-három évvel ezelőtt is, hanem olyanok is, akiknek csak a második album óta tetszik igazán a zeném.

- Mennyi levelet kapsz a rajongóktól?

NIKA: A levelek a kiadóba érkeznek, ahová hetente szoktunk bemenni, ekkor mindig kapok 10-20 levelet.

- Mindenkinek válaszolsz?

NIKA: Igen, igyekszem. Aki küld válaszborítékot, annak mindenképpen írok. Az szokott lenni a baj, hogy nem rögtön válaszolok, így pár hét alatt egy nagy kupac gyűlik össze.

- Fellépésen mi volt a leghúzósabb dolog, ami történt veled?

NIKA: Egyszer megbotlottam, de nem volt nagy baj, tehát nem estem le. Volt egy olyan eset is, amikor a technikus pult messze volt nagyon a színpadtól, és valami miatt nem indult el a CD. Nem tudtuk, hogy most mi lesz. Hamar el kellett dönteni, hogy még gyorsan lemegyek, vagy csinálunk valamit, amíg nincs zene. Aztán énekeltünk egy jót a közönséggel, úgyhogy nem volt különösebben kényelmetlen helyzet.

- Mobiltelefon?

NIKA: Anyuval sokat szoktam miatta veszekedni, mert igazából én "SMS-függő" vagyok. Képes vagyok fél óráig egy SMS-t írni. Mindenkinek válaszolok. Egyébként nagyon hasznos dolognak találom magát a telefont, bár nem szeretem azokat az embereket, akiknek csak azárt van, hogy elmondhassák magukról.

- Hányan tudják a számod?

NIKA: Család, ismerősök, barátok. Ezen kívül azonban az a baj, hogy talán túl sokan is. Adják-veszik a számom. Egyszer felhívott egy lány, és újságolta, hogy neki 4000 forintjába került, hogy megtudja a telefonszámom. Ez nem tudom, hogy kinek, miért jó?

- A jövőbeli zenei terveid?

NIKA: A következő kislemez, ami már a harmadik lesz a "Várlak még" albumról, a "Néha" című dalból fog készülni. Ha minden jól megy, akkor ez karácsonyra megjelenik. Ehhez készül videoklip is természetesen.

mezeicsaba

2000. november 22.