Presser Gábor - Angyalok és emberek

Négy évet kellett várni az új Presser-szólóalbumra, és íme megszületett: mély gondolatok vidámabb kiadásban. Jónéhány hónappal ezelőtt beszélgettem először Presser Gáborral, amikor is egy búskomor, zárkózott, megkockáztatom: kissé mogorva ember állt velem szemben. Ezért mérsékelt lelkesedéssel fogadtam a hírt, hogy november 7-én a Vígszínházban bemutatja új szólóalbumát. Az említett napon viszont egy mosolygós, életvidám, ironizáló Presser Gábor jelent meg a bemutatón. Jelzésnek talán elég annyi, hogy a hivatalos bejelentenivalók után az összesereglett vendégek Presser Pici vezetésével kórusban énekelték az Engem is vigyél el című dal refrénjét.

Minek köszönhetjük ezt a pozitív hangulatváltozást?

Lehet, hogy az előző interjúnk idején épp nem csináltam semmit...

A Sok hűhő semmiért zenéjén dolgoztál.

Nem hinném, hogy szándékosan voltam morcos. Most viszont, be merem vallani, nagyon büszke vagyok erre a lemeze. Örülök hogy végre megjelenhetett, örülök hogy olyan lett amilyen lett. Még mindig bennem van az élmény, amit az albumon való munka jelentett a számomra. A közönség is várta már, hogy az előző két lemez filozófáló, gyakran mélabús dalai után valami vidámabban rukkolj elő?

Külön tanulmányt érdemel az, ahogy egy cikk ráragasztotta a búskomor jelzőt a lemezeimre, majd ezt a többi lap is átvette. A Csak dalok egyáltalán nem volt mélabús, inkább irónikus. Lehet hogy nem jól ironizáltam? Úgy döntöttem, hogy az új lemezen néhány harsányabb tréfát is megengedek magamnak.

A lemez egyik dalában Hobo is énekel. Ő a hasonló orgánuma miatt került a képbe?

Az "Én sírok, ti röhögtök" egy Hobo idézet, vagy talán parafrázis, erről persze még nem tudhattok, hiszen most vettétek kézbe a lemezt. Ráadásul a dalt egy kocsmaasztalnál történő beszélgetésnek képzelem el, ami azért is agyrém, mert egyikünk sem iszik.

A lemezen fiatal zenészek is közremuködnek. Miért választottad őket?

Amellettt, hogy fiatal létükre simán hozzák a külföldi zenészek színvonalát, nagyon szeretem azt a lendületet, amit ők képviselnek a zenében.

Az első szólóalbumod 1994-ben, a második 96-ban jelent meg. Miért kellett négy évet várni a harmadikra?

A négy év alatt mindig foglalkoztam a lemezzel, amikor egy kis időt tudtam rá szakítani. Udvariassából sokmindent soroltam az Angyalok és emberek elé. Közben elkészült a 424-es LGT lemez, a Volt egyszer egy zenekar címu LGT film, megszületett néhány kevésbé látványos, de nagyon macerás színházi kísérőzene, dolgoztam Zorán albumán és megírtam az Új Balett forgatókönyvét.

A közönség ritkán láthat fellépéseken. Miért?

Nagyon nehéz ma megszervezni egy turnét, de tavasszal elindulunk egy koncertkörútra.

Nem vágysz néha arra, hogy kis klubokban, egy zongora mellett énekelj?

Dehogynem, bár ilyen helyekre nem vihetném magammal a zenészeket, és egy zongorával az én zeném nem az igazi egy zajos klubban. Szerettem volna viszont kis kamaraszínházi fellépéseket egy zongorával, sőt, eredetileg a lemezre is került volna egy dal egyszeru zongorakísérettel. Végül annyit dolgoztunk az albumon, hogy csak meghangszereltem ezt is.

Egy zenész -szándékosan nem árulom el a nevét - borzasztó sok kritikát kapott, mire egy Presser-idézettel vígasztaltam: nem szerethet mindenki. Ebben az egyben megegyezünk Presser Gáborral - válaszolta. Miben nem?

Egy zenész semmilyen módon ne kerüljön kapcsolatba a politikával - felelte. Mire gondolhatott?

Az illető valószínuleg nagyon nem ismerhetett engem. Nemcsakhogy nem vagyok kapcsolatban a politikával, hanem szándékosan távol tartom magam tőle. Nem ízlik, nem az én mufajom.

Az előző rendszerben egy zenész nem nagyon kerülhette el, hogy kapcsolatba kerüljön a politikával...

Nagyon sokan vannak, akik most hősnek állítják be magukat, miközben akkoriban a KISZ szárnyai alatt nőttek fel, és most politikai karriert is építgetnek. Mögöttem nem áll sem párt, sem politikus, és ha így lenne, én arrébállnék. A politika mindig is kereste és próbálta irányítnai a muvészeket, tiltott, turt vagy támogatott. Ma az utóbbi kettő létezik.

Rusznák Gábor

2000. november 15.