A Venus a világ közepén

Október elején jelent meg a Venus második, A világ közepén című albuma. Ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar szövegíró énekesnőjével, Varga Zsuzsával.

- Az első, Egy új érzés című CD-tek 1999 tavaszán jelent meg. Azóta igazi sztárokká váltatok. De miért kellett ilyen sokáig várnunk az új albumra?

Zsuzsa: - Tény, hogy sokáig dolgoztunk rajta. Eredetileg tavasszal jelent volna meg, de a másik lemezünk akkor ért az aranylemez közelébe, ezért úgy döntöttünk, hogy adunk neki még időt a bearanyozódáshoz. Az idő minket igazolt, hiszen azóta már 30 ezer eladott példány körül tartunk. Így nyertünk egy fél évet, több időnk jutott arra, hogy az új számok írásával, hangszerelésével foglalkozzunk. A világ közepén sokkal érettebb, de bizonyos értelemben szélsőségesebb lemez lett. Az első album készítésére visszagondolva akkor még egy kicsit bátortalanok voltunk, hiszen nem tudtuk, hogy milyen lesz a közönség reakciója. Nem tudtuk, hogy az emberek elfogadják-e, hiszen mégis csak egy élő rockzenekar vagyunk. Ezzel szemben az új lemez dalai merészebbek. A szövegekbe és a hangzásba is egy csomó olyan dolgot belevittünk, ami idehaza nem annyira megszokott, ami nem trend, és nem található meg más magyar lemezeken.

- Előtérbe kerültek a gitárok?

Zsuzsa: - Ezt nem mondanám ki kategorikusan, hiszen nagyon sokszínű a lemez. Van néhány szám, ami abszolút dübörgős, döngölős, gitáros, de vannak másfajta dalok is. A világ közepén albumváltozata olyan, mintha egy dzsesszzenekar állna mögöttem. Teljesen akusztikus, egy zongora és egy gitár kísér benne. A vokálok is sokkal kidolgozottabbak, érdekesebbek, színesebbek lettek. Ez annak is köszönhető, hogy míg az első nagylemezünket egy bérelt lakásban vettük fel, addig most a Yellow stúdióban dolgozhattunk, tehát nem voltak technikai kötöttségeink. Én is mertem komolyabb dolgokról szövegeket írni. A nóták kidolgozottsága a hangszerelésben és a számok felépítésében hallható, mindez Mörisz és Stofi munkáját dicséri.

- Érdekes, hogy az akusztikus hangzást említetted, hiszen a Régi nyárnak éppen egy remix változata hódította meg igazából az embereket.

Zsuzsa: - Erről nem mi tehetünk, és elég szomorú is vagyok azért, hogy ez így történt. Annak idején, amikor kész lett a Régi nyár, a debreceni Rádió 1-nél dolgozó kedves ismerőseink felajánlották, hogy készítenek belőle egy táncosabb változatot, ahogy azt tették a Kockahas esetében is. Hogy jobban sikerüljön, kicsit gyorsabb tempóban újraénekeltem a dalt. A Danubius Rádió ezt a változatot kezdte el játszani, aminek mi nem örültünk, mert elvileg a remixek diszkóknak készülnek. Mi hittünk benne, hogy egy élőbb, akusztikusabb jellegű dal a rádióban sokkal több embert megtalál. De a Régi nyár még mindig előfordul a rádiók játszási listáján. Lassan már én magam is kezdem unni, mert annyira régóta csak ezt játsszák. De most itt vannak az új dalok!

- Ezek között is vannak lassabb tempójú dalok?

Zsuzsa: - Igen, vannak. Épp tegnap hallgattam az Elmúlt boldogság című dalt, amely a kiadó tervei szerint karácsonyra jön ki kislemezen. Ez a dal éppen 60 BPM (vagyis másodpercenként egy ütem van benne - a szerk.), tehát nagyon lassú. Beraktam a lemezt a CD-játszóba, és megdöbbenve néztem a számlálót, mert együtt "ment" a ritmussal. Persze több hangulatot sikerült megfognunk a dalok készítése közben. A lemezen 12 dal hallható, amelyből mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt. Magyarországon bevett szokás, hogy úgy jönnek ki CD-k, hogy két-három sláger van rajtuk, amikből a maxik készülnek, a többi pedig töltelék. Sajnos akik ilyen lemezeket készítenek, úgy gondolkodnak, hogy úgyis megveszik majd a lemezt a slágerek miatt. Mi nem így írtuk a dalokat, hiszen mindegyikben a szívünk-lelkünk van benne. Mindegyik olyan, mintha a saját gyermekünk lenne. Mindegyik egy saját kis alkotás. Mindegyik közel áll a szívünkhöz, és akárhányszor hallgatom meg a lemezt, mindig más a kedvencem. Érdekesség, hogy a Stofi is dalra fakad a lemezen. Ő élő koncerteken gyakran énekelt feldolgozásokat eddig is, de most sikerült rávennem, hogy énekeljünk el egy poénos duettet. A dalt ő maga írta, a címe Szokd + a zenét. Erre úgy írtam, forgattam a szöveget, hogy a verzékben tulajdonképpen egymással feleselünk.

- Sokan úgy gondolják, hogy a Venust hárman alkotjátok, hiszen Stofi, Mörisz és te vagytok a rivaldafényben. Pedig az első lemezt is többen készítettétek...

Zsuzsa: - Az élő fellépéseken mi mindig is hatan voltunk, a Venus kezdettől fogva egy hattagú zenekar. Mindenki szerves része a produkciónak. Azért lett ez a hármas egység előrébb tolva, mert Stofi és Mörisz a zeneszerzők, én pedig a szövegíró vagyok. Egyszerűbb volt a playback fellépéseken ez a felállás. Azonban jövő tavasztól már csak élőben fogunk játszani. Szeretnénk igényes, szép és jó felállásban eljutni mindenhova, aminek elvileg megvan a lehetősége. A másik oka a hármas felállásnak az volt, hogy a riportok, a médiaszereplések alkalmával hat embert sokkal nehezebb volt mozgatni, illetve sokszor be sem fértünk volna a stúdiókba. Ez a hatos felállás egyébként két éve állandó, és most már mindenki látható a lemezborítón is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a zenekari egység mindenki számára nyilvánvalóvá váljon. Sokan még mindig velem azonosítják be a zenekart, vagyis hogy én lennék a Venus.

- Élő zenekar vagytok, amit gondolom egy lemezbemutató koncerten is megerősítetek.

Zsuzsa: - Egyelőre nem tudok konkrét dátumot mondani, de mi folyamatosan koncertezünk, járjuk az országot. Nyáron szinte valamennyi fesztiválon ott voltunk, minden nagyobb szabadtéri rendezvényen felléptünk. Szerintem folytatódik ez a jól bevált dolog, mindenhova szeretnénk elmenni, ahova hívnak minket. Nagyobb szabású lemezbemutató koncert pedig lehet, hogy januárban lesz, egy hasonló buli keretében, mint tavaly volt a SOTE-n. Egy nagyobb szabású Petőfi Csarnok-, vagy Budai Parkszínpad-beli koncertre még nem gondolunk, bár a menedzserünk, Hamza Zoli már pedzegette a dolgot. Lehet, hogy tavaszra vagy nyárra össze tud állni majd egy olyan hosszabb műsor, mindenféle showelemmel, amit érdemes kivinni egy nagyobb színpadra is. A fellépések terén egyébként 2001 március 31-én befejezzük a playback szerepléseket, és akkortól kizárólag csak élőben lépünk majd a közönség elé.

- Megszokhattuk már, hogy a klipjeitek nem mindennapiak. A világ közepén is egy érdekes helyen készült.

Zsuzsa: - Ez a klip minden szempontból felülmúlja az eddigi videóinkat. Most először mertük rábízni magunkat egy profi rendezőre. Eddigi mi magunk találtuk ki a koncepciót, de most egy fiatal rendező, Köves Károly Krisztián írta a forgatókönyvet is. Elég kevés pénzből kellett összehoznunk az előző klipeket, most azonban egy nagyobb szabású dolgot sikerült elkészítenünk. A felvételek többsége a 15 év után ismét megnyílt Fővárosi Állatkert pálmaházában készült, óriási díszletek között. A történet szerint egy modern istennőt alakítok, aki egy térkép szanaszét szálló darabjai segítségével toborozza össze a Venus zenekart. Egy 14 méter magas pálma lombjainál éneklek, a jelmezem és a sminkem pedig szintén nagyon látványosra sikeredett. A bal kezemre négy órán át festették az egzotikus motívumokat, az ujjaimat pedig óriási karvalykörmök díszítették. Az arcomat fátyol fedte, ami alatt kék üveggyöngyöket viseltem. Egyszóval nagyon jó lett a klip, ajánlom mindenkinek!

Winter
winter@zene.net

2000. október 25.