Ákos hű maradt

Nemcsak elismerő szavakat kapott Ákos legújabb lemezének megjelenése kapcsán. Korábban az egyik internetes lap humoroldala azt feszegette, hogy szövegei csupán egymásra dobált üres, misztikus frázisok valódi tartalom nélkül. A szerzők szerint tíz perc alatt bárki alkothat hasonló szövegeket.

Például:

Messzi földről jöttem
Harag, s kín mögöttem
Vágyom egy új világra
Kristály-tisztaságra.

- Olvastad az Index humoroldalának felhívását?

- Csak mosolyogtam ezen a humorba csomagolt gorombaságon. Egyébként ha az alapfelvetés igaz - miszerint tíz perc alatt bárki írhat ilyen dalszöveget -, akkor miért nem teszik? Ha igaz, hogy csupa elcsépelt frázisból és misztikusnak ható marhaságból építkezem, akkor hol vannak a jobbnál jobb szerzők, miért nem születnek ezerszám a sikeres dalok?

- Azt azért kijelenthetjük, hogy a mondanivalódban vannak művészi értékű üzenetek, de ezeket nem kifinomult eszközrendszerrel fejezed ki... Magyarul könnyen emészthető formába öntöd.

- Pop- vagy rockzenébe öntöm a mondandómat, igazad van. A tartalmi rész sokféle formát kaphat, de a lényegen ez nem változtat. A keserű orvosságot is ostyába csomagolják, mert így könnyebb beadni a páciensnek, aki aztán meggyógyul.

- Nem visszatetsző ez a pátosz a nihilbe hajló világban?

- Az embereknek nem a nagy szavakra, hanem a nagy szavak által jelzett nagy dolgokra van szükségük. Nem tudom, kinek volt érdeke, hogy a becsület, haza és hasonló szavak tönkremenjenek. A cinizmus súlyos aknamunkát végzett a becsülettel és pátosszal szemben, lerombolta a szavak hitelét. Hogy szükség van-e az emelkedett hangnemre? Csak meg kell nézni a lemezeladásokat.

- A kritikusok nagyobb fórumot kapnak, mint a többség? Betudható ez néhány "mindennelelégedetlenvagyok-mostaztánodamondok" stílusú újságírónak?

- Ők aztán megtanulták, hogy hogyan kell hallatni a hangjukat. Én azonban jobban hallgatok arra a bő harmincezer kritikusra, akik megveszik a lemezeimet.

- Klipet rendezel, verset írsz, zenét szerzel, ha jól tudom, egy musicalben színészkedtél is...

- Igen, Charles Dickens Twist Oliver című regényéből készült egy zenés darab, ennek magyar változatában alakítottam a nagy pajeszú viktoriánus rablógyilkost, Bill Sikest.

- Eközben több külföldi koncertet is adtál, angol nyelvű promóciós albumokat jelentetsz meg. Ez azt jelenti, hogy itthon már mindent elértél, nincs hová továbblépni?

- Mindent elértem, amit Magyarországon a lehetőségek kínálnak, de nem most, hanem hosszú évekkel ezelőtt. Az angol lemezeket valóban azért kezdtem készíteni, mert éreztem, hogy a hazai lehetőségek végesek, és szükségem volt valami új kihívásra. Eddig nem jártam sikerrel. A hollandiai és a barcelonai koncertek után a szakmai közönséghez eljutott az anyagom, sok gratuláló e-mailt is kaptam. A nagy kiadók holland, belga, dubai és más képviseletei puhatolóztak ugyan az album iránt, de ez inkább gesztus-értékű volt, mintsem komoly szándék. Továbbra is a hazai közönségnek készítem az angol lemezeket. Bár ebbe most nem fektetek több energiát, az ajtót továbbra is nyitva tartom. Nem vadászom rá éjjel nappal, de ha véletlenül jön a nagy lehetőség, nem fogok félreugrani.

- Az új lemez már teljes egészében a saját stúdiódban készült. Hallható lenne a különbség, ha egy nyugati stúdióban készíthetnéd a felvételeket?

- Szerintem nem, az viszont nagyon sokat számít, hogy bármikor felkelek, papucsban beslattyoghatok a stúdióba és dolgozhatok egy ötleten. Magam adom ki a lemezeimet, így nem kell határidőre dalokat írnom. A Test lemez előtt kezdtem hangszereket vásárolni, és szép lassan összegyűltek az eszközök: egy sampler, szintetizátorok, digitális keverő, mikrofonok. Most költöztetjük a felszerelést, mert kinőtte a lakásom tizenhat négyzetméteres dolgozószobáját.

- Lemezbemutató koncert?

- November 24-25-én az SAP rendezvénycsarnokban lesz, tavasszal pedig országos turnéra indulunk, négy-öt nagyvárosba szeretnénk ellátogatni.

- A vonósok is kint lesznek a színpadon?

- Nem, a vonós szekció - csakúgy mint korábban - hard disk-ről fog szólni. A zenekar ugyanis nagyon sok helyet foglal el a színpadon, rendkívül drága, és Magyarországon nincs élő rockzenére szakosodott vonóskar.

- Könnyen megkaptátok az engedélyt, hogy a BS romjai között forgassátok a klipet?

- Még gondolkodom azon, hogy tényleg ott forgassunk-e. A BS most úgy néz ki, mintha a Colosseumot vasbetonból építették volna fel. A közelben nincs áram, és rengeteg pénzbe kerülne bevilágítani a forgatáshoz szükséges területet. Az engedéllyel nem volt gond, az illetékesek sokat segítettek, hiszen én adtam legtöbb koncertet a BS-ben, szám szerint tizet.

- A megjelenés előtt egy héttel kéz alatt már kapható volt az albumod. Említetted, hogy a fodrásznál magad is láttál egy fénymásolt CD-listát a terjesztő, "Béla" telefonszámával. Mi lesz vele?

- Mindenféle hivatalos lépést megtettünk, amit ilyenkor lehet. Sajnálom, hogy ilyesmire kell időt pazarolnom, amikor a forgatástól kezdve a verseskötet és lemez elkészítéséig rengeteg más feladatom lenne.

- Sokat foglalkozol az Internettel, a honlapod fejlesztésével. Mit gondolsz, a kiadók szembe tudnak szállni az MP3 terjedésével, vagy meg kell majd adniuk magukat az új technológiának?

- A felhasználók egy nagyon fontos dolgot nem kapnak meg az MP3-tól: a kézzel fogható, birtokolható CD-t vagy kazettát. Az az érzésem, ha valakinek megtetszik egy MP3-formában megismert dal, meg fogja venni CD-n is.

- Akkor nyugszik meg a lelkünk, ha kézbe foghatjuk?

- Az ember azért vesz valamit, hogy birtokolja. A zene nagyon személyes dolog, az MP3-mal viszont nem lehet személyes viszonyt kialakítani.Lehet, hogy nem is kell, de én gyakran szégyenkeztem volna, ha az életemben fontos szerepet játszó zenékből nem az eredeti példány van meg. Ezt zenehallgatóként mondom, nem szeretnék hazabeszélni. Akkor érzem jól magam, ha zenehallgatás közben nézegethetem a borítót, olvashatom a dalszöveget, egyáltalán egy igényes körítéssel kapom meg lemezt.

- Említetted, hogy a Danubius Rádió nem vette fel a Hűséget a játszott dalok listájára. Miért?

- Náluk ez nem újdonság, ők a Keresem az utamat is csak akkor kezdték játszani, amikor a többi állomáson ismertté vált. A Juventus, a Rádió1, a vidéki adók mind játsszák már a dalt.

- Sok kritikát kaptál amiatt, hogy kicsit technós, elektronikus alapra helyezted a zenédet?

- Ez nem ma kezdődött, a Beavatás ugyanúgy elektronikus alapokra készült. A stúdióm is teljes egészében midi hangszerekre épül. Épp a mostani lemezemről mondják sokan, hogy modern, kísérletező rocklemez, legalább annyira elektronikus, mint kemény rock.

- DJ Juniort te kérted meg, hogy készítsen remixeket neked?

- Ő keresett meg, és eddig két remixet készített, az Induljon a banzáj! 2000-es verzióját és a Keresem az utam house-mixét.

- Nem piszkálnak emiatt a "hagyományos" Ákos-rajongók?

- Gondban lennék, ha minden vélemény hatással volna rám. A különböző hangok kereszttüzében egyszerrre gondolhatnám, hogy ördög vagyok és angyal, zseni vagyok és kókler, de egyik sem igaz. Az Induljon a banzáj! miatt többen nyekeregtek, de én csak ürügyet adok a vélemény-nyilvánításhoz. A vélemény sokkal inkább arról szól, aki mondja, mintsem arról, akiről mondják. Sokan azt kérdezik, hogy miért készült a Keresem az utamból az eredeti verzió mellé egy house mix. Pedig a Roxy Rádió hétszáz számból álló listáján a felmérések alapján a dal olyan dance előadókat előz meg toronymagasan, mint például Phats & Small vagy egyébb kurrens táncdalok. A jó remix úgy ad hozzá valamit egy dalhoz, hogy megtartja az eredeti értékeit.

Rusznák Gábor

2000. október 19.