a.d. studio - A Nap szerelmese

a.d. studio: A Nap szerelmese

A héten jelent meg az a.d. studio vadonatúj, A Nap szerelmese című albuma. Ennek ürügyén beszélgettünk Goodwill Gyurival, a zenekar billentyűs, dobos, szövegírójával versekről, sikerről, és a csapat eddigi történetéről.

- Tegnap kaptam meg a kiadótól a lemezeteket, az országban talán elsőként, így még csak bele-bele tudtam hallgatni. Érdekes címe van: A Nap szerelmese. Miért ezt választottátok?

- Erre sokfajta kincstári válasz lehetséges, de nem fogok ilyet adni rá. A címet én adtam, mivel én vagyok az a.d. Studió szövegírója, Auguszt Bárió pedig a zeneszerzőnk. A Nap nem csak a fénynek a szimbóluma, hanem az ember belső énjének is. Amikor az ember először igazán találkozik ezzel a belső énnel, azt szokták mondani, aki nem befelé halad az kívül reked. Én ott találtam meg a nyugalmamat belül, Istennél. Ebben az esetben a Nap szerelmese egyértelműen azt jelenti, hogy az ember az alvó istenséget önmagában és az emberekben is felfedezte.

- Másrészt viszont az a.d. studio dalaiban sok szó esik a szerelemről. Így gondolom ez is inspirál.

- Valóban így van, bár még nem beszéltem erről így, hogy nincsenek itt a fiúk mellettem. A szerelmet tartom annak a húzóerőnek itt a földi életben, ami a legtöbb örömet adja önzetlenül az embereknek. Talán azért is beszélek erről ilyen sokat, mert engem nagyon foglalkoztatnak ezek az emberi kapcsolatok, és megpróbálom a szerelem több oldalát is bemutatni egy dalon belül is.

- Rendhagyó módon egy verssel indul a lemez.

- Négy vers hallható az albumon. Hármat én szereztem, egyet pedig Bario, az énekesünk. Valóban saját versekről van szó, és ami a legnagyobb öröm számomra, hogy neves színművészek adják elő őket. Rengeteget segítettek, és annyira lelkesek voltak, hogy nagyon sokat köszönhetünk nekik. Bács Ferenc, Gáti Oszkár és Jordán Tamás színművészek mondják el ezeket a verseket. Talán kicsit meglepő módon ezzel is indul az album, sokan óva intettek minket ettől, de nem nagyon hallgattunk rájuk. Úgy gondolom, hogy a zenének, és főleg a popzenének egy kicsit fütyülve tanítva kellene ilyen dolgokat belopnia az emberek fejébe. Másrészt nem csak a popzenészek, de sajnos a színészek nimbusza is csökkent az elmúlt időkben, ami miatt szintén aktuálisnak éreztük a közös munkát.

- Annak ellenére, hogy a CD-n nincs multimédiás rész, azért teljes kerek multimédiás élményt kínál. A zene és a dalok mellett vannak rajta versek, a borítón pedig Bárió festményei is megtalálhatók. Mit tudsz róla, mikor, és milyen indíttatásból nyúlt ő az ecsethez?

- Úgy tudom, hogy gyerekkora óta párhuzamosan ment nála a zene és a festészet. Aztán végül is a zene választódott ki, mint a fő csapásvonal. Egyébként ő nagy Beatles-rajongó. Amikor a zenekar pörgősebb korszakát élte, akkor a festegetés háttérbe szorult, azonban ahogy a mesebeli hét éves szünetünk bekövetkezett, akkortól ismét egyre erősebben jelentkezett benne a festészet iránti vonzalom. Őt ez nyugtatja meg, ez kapcsolja ki. Viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy tartok is tőle egy kicsikét, hogy nem fog-e váltani, mert egy picit úgy érzem, hogy mintha a festészet lenne az elsőszámú dolog, amifelé megy.

- Ha már szóba hoztad a hét éves mesebeli szünetet, akkor annak idején miért hagytátok abba, és miért pont '98-ban gondoltátok úgy, hogy érdemes újra összeállni és visszatérni ebbe a körforgásba?

- 1989-90 környékén, a rendszerváltás előtt egyetlen lemezkiadó létezett Magyarországon, a Hungaroton. Szinte alig hittük el, hogy egyszer lehet egy lemez, ami csak a miénk, hiszen akkoriban nagyon nehéz volt lemezszerződéshez jutni. Mi '91-ben kaptunk egy ilyen lehetőséget egy akkor alakult cégtől. Nagyon hamar ismertek lettünk, elnyertük egy fesztivál közönségdíját, ahol a szakma is a második helyre rangsorolt minket. Aztán az Álmaimban Amerika című dalunk nagyon-nagy sikert lett. Úgy egy-másfél év után azonban észrevettük, hogy ha átvitt értelemben a pénz nem is, de a siker deformálja az ember egyéniségét. Még ha nagyon oda is figyel, akkor is előfordulhat, hogy nem vesz észre bizonyos dolgokat magában, amiben változik. Nagyon nehéz kontrollálni a rajongást. Az A.D. Studio az Álmaimban Amerika lemezből közel 700 000 darabot adott el. Akkoriban olyan színtű - nem szeretem ezt a szót, de most használnom kell - rajongás volt körülöttünk, hogy elveszett a kontroll. A végén már többet voltunk egymással, mint a családunkkal. Valahol felborult az egészséges egyensúly. Két év után el kellett azon gondolkodnunk, hogy előbb-utóbb el fogjuk veszíteni a gyerekkori barátságunkat. Úgy éreztük, hogy így nem érdemes csinálni, ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag akkor mi kihagytunk egy csomó dolgot az életünkből. Pont abban az időben, amikor 20-21 évesen mások még tanultak, magánutakon jártak. Utána remek érzés volt például diplomát szerezni, különböző területeken kipróbálni magunkat. Jimkó például mindig szeretett volna operatőr lenni, és azóta ő is megvalósította ezt az álmát. Jó érzés volt '98-ban visszatérni. Nagyon hiányzott a zene, és nagyon sok egyeztetés kellet hozzá, bár mi szerzőként közben is dolgoztunk a Bárióval más előadók lemezein. '98-ra készült el egy nagylemezre való saját dalunk, amit a kiadók akkor visszautasítottak. A Páratlan párost már 1997-ben szerettük volna kiadni, de azt a választ kaptuk, hogy ilyen stílusú dal nem létezik. Egy Best Of lemezt ajánlottak, és mivel mi a kompromisszumok emberei vagyunk, belementünk. Megjelent a válogatáslemez, amiről az Álmaimban Amerika ismét utat tört. Aztán a Páratlan párost saját költségen, a saját labelcégünkkel (United Music) adtuk ki, így teljesen önállóak vagyunk. A Warnernél vagyunk labelszerződésben, de minden tiszteletem az övék azért, ahogy a lemez sorsát gondozták. Jól esett a bizalmuk.

- Belehallgatva eléggé komplexnek tűnik az anyag, a "fütyülhető slágereken" kívűl rockosabb felvételek is vannak rajta.

- Az a.d. Studio eddig megjelent albumain mindig ekkora szórással dolgozott, a stílusok között is ilyen lazasággal lavíroztunk mindig. Úgy fogalmaztuk meg, hogy amikor az ember dühös és gyűlölködik, talán a legvadabb punkdal is kevés ahhoz, hogy kiadja magából a feszültséget. De fordítva is igaz, hiszen a Kék a szeme című slágert nem énekelném el soha szerelmes hangulatban. A Nap szerelmese egy koncepcióalbum, és még inkább az lett volna, ha van időnk teljes mértékben befejezni. Úgy érezzük, még két-három dal hiányzik róla, amelyeket szerettünk volna megcsinálni, de nem volt már rá idő. Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom a verseket és a színészek bevonását. Örülnék, ha meg lehetne őket győzni arról, hogy egy közös kis mini színdarab-szerű klipben szerepeljünk együtt. Akkor úgy érezném, hogy egységbe tudjunk fogni a különböző, látszólag ellentétes művészeti ágakat. Szerintem mindez kiegészíti egymást, és összefügg. Az úgymond "fütyülhető slágerekről" pedig csak annyit, hogy ha egy Álmaimban Amerika képes akkora rést ütni az emberek fülén és szívén, hogy befogadják a többi dalt is, akkor én hiszek abban, hogy eljut hozzájuk egy olyan dal is, mint egy Maradj velem. Az új lemezen a Nyári eső két változata szerepel, és itt lehet azt hallani igazán, hogy amit fütyülünk, amit énekelünk, tulajdonképpen vers formátumban íródott. Önálló idézetre alkalmas, és egy szál akusztikus gitárral más értelmezést kap.

- Pont ezzel a dallal kapcsolatban éreztem azt, hogy ha a felszínes meghallgatáson túl oda is figyelünk a szövegekre, akkor egész különös érzéseket keltenek a hallgatóban.

- Engem is meglepett, amikor a Bárió megmutatta nekem a saját, külön felvett változatát. Ebben a teljesen más értelmezésben megdöbbentő volt visszahallanom, pedig a szövegét én írtam. Tudtam, hogy vers formátumot írok, persze a popzene szabta határokon belül, de amikor így szólalt meg, én is nagyon elérzékenyültem. Annál is inkább, mivel ő azzal ajándékozott meg engem, hogy ezt másképpen is fel lehet venni, és még ki tudja hányféleképpen.

- Többször említetted, hogy számodra a versek a legfontosabbak. Nem gondolkodsz egy saját kötet kiadásán?

- A hét éves szünet alatt gondolkodtam rajta, de bebizonyították, hogy amit én elképzeltem, és ahogy kérném, abban a formában nem működik a dolog. Mindig szerettem volna, hogy feltegyék nekem ezt a kérdést, ezért köszönöm, de most így belegondolva inkább elszomorít. Ákostól kérdezték meg, de ő sem tudott arra válaszolni, hogy megmaradnak-e vagy sem a versei. Én sem tudom. Ezen el kellene gondolkodnom. Természetesen mindegyik szövegemnek megvan a maga versalapja. Aki nagyon figyel rá, észreveheti, hogyan raktam át versbe az érzéseimet, miből írtam meg a szövegeket. A Nyári eső például egyetlen egy versidézetből született meg, abból az egyetlen mondatból fejlődött ki az egész, amelyik elindította a folyamatot.

- Annak idején hatalmas volt a rajongótáborotok, sőt egy a.d. studio klub is működött. Most hogy fogad benneteket a közönség? Az eltelt csaknem egy évtized alatt mennyiben változott a rajongás az akkorihoz képest?

- Nemrég járt nálunk egy amerikai barátunk, és a következőt mondta: milyen profi PR tevékenységet folytatunk mi, hogy több generáció látogatja a koncertjeinket. Pedig ez abszolút nem tudatos befolyásolás, ez pusztán egy magyar sajátosság. Az elmúlt hét év alatt felnőtt egy generáció, és jött egy újabb. Az irányunkban érzett rajongás talán annyiban változott meg, hogy több emberi szeretetet érzek ma. '91-ben durvább rajongási megnyilvánulásokkal találkoztunk. De lehet, hogy akkor abból is következett, mert Magyarországon az első - nagyon rossz szót mondok - "boyband" típusú csapat az a.d. studio volt. De mi inkább poénra vettük, míg a mellettünk közvetlenül egy időben alakult Manhattan zenekar inkább a New Kids On The Block mintájára alakult meg. Akkoriban amit a gyerekek újdonságként láttak a nyugati rajongóktól, egyből leutánozták, amiből borzasztó kellemetlen helyzetek adódtak Magyarországon. Néha halálfélelmünk volt a rajongástól, amikor letépkedték a ruhánkat és kocsikat borítottak fel. Akkor a közönségnek megvolt ez a spontán reakciója, ma viszont a fiúcsapatok koncertjein ezek a jelenetek irányítva vannak, sőt statisztéria mozgatja ezeket az ingletépéses történeteket.

- Az új lemez anyagát mikor mutatjátok be koncerten?

- Idén már biztosan nem. Több okból is. Mi nem vagyunk hajlandók úgy kiállni a színpadra, hogy ez csak egy értelmetlen magamutogatás legyen. Ahhoz, hogy ez igazán megszólaljon, egy komoly stáb kell. Mi ettől függetlenül tudjuk, hogyan működik idehaza a koncertezés, és ebből nem kérünk. Azt szeretném, ha egy olyan koncertet adhatnánk, amely nem egy ezer fős hakni, hanem egy olyan nagyszabású produkció, ami egy előkészített, profi munka. Legyen az egy tavaszi, vagy akár egy jövő nyári dátum.

- Melyik dalból készül majd a következő videoklip?

- Érdekes dolog történt, mert a Nyári eső úgy lett siker, hogy az albumot még meg sem jelentettük. Zseniális volt, ahogy ez elindult, de éppen ebből adódott egy kis probléma, hogy melyik dalból legyen a következő klip? Mi nagyon szerettük volna A Nap szerelmesét, de annyi rutinja már van az embernek, hogy egy gyors dallal ősszel, a nagy nyári tombolás után nem illik kijönni. Javasoltunk két lassú dalt, amire első körben azt mondták, hogy inkább mégis a gyorsabb legyen. Jó, erre rábólítottunk, és ki is adtuk a rendezőnek a forgatókönyvet. De nemrég megtudtuk, hogy a nagy hazai rádiók szelektorába azért nem került még be ez a dalunk, mert mégis inkább két lassabb nótát szeretnének játszani. Így most még nem tudjuk, hogy melyikből fogjuk a következő klipet készíteni, hiszen együtt kellene haladnia a rádiós játszásnak és a klipnek is. Én személy szerint a lassúakra voksolnék, és A szerelem törvény mellett döntenék.

Winter

2000. szeptember 17.