Robbie Williams - pia nélkül

Robbie Williams sohasem titkolta, hogy az alkohol kiemelt szerepet játszik az életében. Kapcsolatuk azonban az elmúlt időszakban fordulatot vett: Robbie két hónap alatt mindössze kétszer rúgott be, és egyiket sem élvezte igazán. Természetes, hogy az első kérdés így hangzott: hogy bírja?

Robbie Williams: Azért szerettem ki a piából, mert már nem találtam benne kielégülést. Ez teljesen felhúzott, mert az italnak elvileg ez lenne a funkciója. Abbahagytam az ivást és ez nagyon jó. De nem hiszem, hogy ez ment volna a Red Bull nélkül. Elmentem egy Primal Scream bulira, és benyomtam tizenöt Red Bullt. Atyaúristen. Teljesen kiakadtam tőle. Hazamentem, bevettem két Melatonint és másnap négyig aludtam.

- A kokainnal is leálltál?

Robbie: A koksz és a pia nagyon jól kiegészítették egymást. Ha ittam, elálmosodtam, ilyenkor belőttem magam, és minden rendbe jött. De a kokain teljesen megváltoztat. Olyankor nem vagyok valami kedves fickó. A koksz rohadt egy szer, azt kívánom, bár csak sohasem próbáltam volna ki. Ha a társaság tagjai elkezdik belőni magukat, én máris húzok haza. Van otthon kábeltévém, inkább huszonnégy órán keresztül nézem az elefántokat a Discovery Channelen, mint hogy beszálljak a buliba.

- Alkoholista vagy?

Robbie: Hm. Őszintén szólva nem tudom, hogy állok. Azért ittam, hogy pörögjek. Ez most már pia nélkül is megy. Amikor ittam, nem voltam önmagam, nem tudtam kommunikálni az emberekkel. Egyetlen spontán szót sem tudtam kinyögni. "Van nálad anyag?" Ez nem valami spontán kérdés. Ez borzalmas. Az egészben az a vicces, hogy akiről a stábomban kiderül, hogy drogozik, azonnal repül a turnéról. Szóval hiába könyörögtem nekik, lószart se adtak.

- Ha most kitennék az asztalra egy gramm kokaint, hogyan reagálnál?

Robbie: Kimennék a szobából. Kibaszottul utálom a kokszot. Úgy érzed, mindent megkaphatsz, aztán iszonyatos körülmények között, iszonyatos emberek társaságában térsz magadhoz.

- Nem lehet, hogy egyszerűen csak túl sokat drogoztál és piáltál az elmúlt években?

Robbie: Mindenki egy olyan könyvvel születik, amelybe folyamatosan bekerülnek a nagy piálások meg a drog. Én még viszonylag korán kiszálltam, talán ha az előszóig jutottam. Keith Richards viszont minden bizonnyal már egy másik ember könyvét is teleírta.

- Mit gondolsz, mikor fogsz újra inni?

Robbie: Nem tudom. Szerinted mennyi idő alatt sétálnánk át a bárba?

- Meséld el, mit jelent Robbie Williamsnek lenni!

Robbie: Olyan, mint a Truman Show. Minden másodpercben a nyilvánosság előtt vagyok. Tulajdonképpen az elmúlt tíz évben nem sok közöm volt a valósághoz, és nem is hiszem, hogy valaha is visszatalálok ahhoz.

- Túlélnéd, ha megszűnne a hírneved?

Robbie: Nem hiszem. Nem akarok ismeretlen valaki lenni. Az a munkám, hogy híres legyek. Fantasztikus ajándékot kaptam, csak meg kell tanulnom használni. De nem létezik olyan iskola, ahol ezt tanítják.

- Meglehetősen boldogtalannak tűntél az elmúlt években. Mi romlott el?

Robbie: Csak átmentem ugyanazon a dolgokon, amelyeken a többi huszonöt éves. Mi a faszt keresek én itt? Mit akarnak tőlem a szüleim? Miért történt ez és ez? A Take That tagjaként nem volt időm a serdülőkorra, úgyhogy ezeket a dolgokat most éltem át.

- Nem érezted úgy, hogy a közönség valósággal várta, mikor omlasz össze?

Robbie: Benne volt a levegőben. Pont olyan volt, mint a lottó. Meg tudja tippelni valaki, Robbie mikor baszódik el teljesen?

- Vannak visszatérő rémálmaid?

Robbie: Van egy álmom, amikor egy régi házban kóválygok, éppen megöltem valakit, és a hullát a garázs mellé temettem. Gyakran álmodom erről. Talán el kéne mennem abba a házba, hogy kiderítsem, tényleg van-e csontváz a garázsnál.

- Milyen gyerek voltál az iskolában?

Robbie: Hülyén hangzik, de alig maradtak emlékeim a suliról. Ez tényleg szomorú. Nagyszerű korszak volt, rengeteget nevettünk, de egyetlen érzést sem tudok feleleveníteni, mert azóta sokminden meghalt körülöttem.

- Sok barátod volt?

Robbie: Csak egy. Őt születésemtől fogva ismertem. Olyan vagyok, mint a bátyja. Vele aztán bármiről lehet beszélni, nem kell félnem attól, hogy beperelnek. Nagyon nehéz barátokat találni egy olyasvalakinek, aki tele van pénzzel, folyamatosan utazik és mindenhol ismerik. Nem sétálhatok be csak úgy egy kocsmába.

- Érdekel, mit gondolnak rólad az emberek?

Robbie: Sajnos, igen. De szerintem ez minden kibaszott hírességgel így van. Az a legnehezebb, hogy folyamatosan arról kell beszélned, amiben hiszel, miközben el kell leplezned, hogy idegesítenek azok az emberek, akik le se szarnak téged. Mostanában főleg amiatt aggódom, hogy kihal belőlem az őszinteség.

- Kedveled a pornográfiát?

Robbie: Nem. Biztos bennem van a hiba. De mindig megszólal egy hang bennem: ez a nő valakinek a lánya, és ettől nagyon kényelmetlenül érzem magam.

- Akkor is így van ez, amikor összeszedsz valakit?

Robbie: A csajok, akik le akarnak feküdni velem, nem éppen ideális beszélgetőpartnerek. És nekem nemcsak beszélgetés kell, én egy feleséget akarok, meg gyerekeket. Nekem igazi nő kell, de csak ezeket a sikoltozó... lányokat kapom.

- Nemrég egy magazin címlapján pózoltál, és jól látszott, hogy gyűrűt viselsz. Most ez nincs rajtad. Mi történt?

Robbie: Csak annyi, hogy már nem járok jegyben.

- Kinek a döntése volt a szakítás?

Robbie: Csakis az enyém. Rendszeresen találkoztunk, majdnem egy évig tartott a dolog, aztán észrevettem, hogy nélküle is jól érzem magam.

- Gondoltál valaha is arra, hogy feleségül vedd Nicole Appletont?

Robbie: Senkit nem akarok megbántani. Ebben benne van a válasz.

- Voltál már valaha szerelmes?

Robbie: Nem. Voltak, akik teljesen lenyűgöztek, de a szerelem eddig kimaradt.

- Nehéz kijönni veled?

Robbie: Ez attól függ, melyik Robbie-t kapod a csomagból. Mert belőlem több is létezik. Csak azért, mert van pénzem és híres vagyok, még nem lettem teljesen beszűkült idióta.

- Mi történt Tania Streckerrel? Baromi jó lábai voltak.

Robbie: Ó, azok már messze járnak. Vele volt az első olyan kapcsolatom, amely tényleg megérte a felnőttkort, még ha csak három hónapig is tartott. Tényleg jókat beszélgettünk, olyanok voltunk, mint egy igazi pár. De szerintem nem kellett volna lefeküdnünk. A szex mindent elrontott.

- Gondoltál már az öngyilkosságra?

Robbie: Igen. De nem nagyon izgat. Még rengeteg dolgom van. Kell még néhány platinalemez a szobám falára. Látod, ez is csak úgy kijött belőlem. Ez a kibaszott sztárság teljesen váratlanul bukkan elő. Talán ez egyfajta védekezési mechanizmus. Tudom, hogy sokan utálják ezt, meg azt hiszik, megkomolyodtam, de nem.

2000. szeptember 13.