Exkluzív interjú a Police-szal - 5.

Mekkora seggfejek vagyunk!

Riporter: Oké, végül elérkeztünk az egyetlen feldolgozásotokhoz - amivel Puff Daddy óriási sikert aratott - az Every Breath You Take -hez.

Police
Copeland: Szerény véleményem szerint ez Sting legjobb száma, a legrosszabb hangszereléssel. Úgy gondolom, Sting ezt bármilyen másik együttessel megcsinálhatta volna, és tuti jobb lett volna, mint a mi verziónk -- nem számítva Andy brilliáns gitárrészét. Alapjában véve teljesen hiányzik belőle a groove. Ez tökéletesen elvesztegetett lehetőség volt. Annak ellenére, hogy milliókat kaszáltunk vele, és ez a legnagyobb slágerünk, amikor meghallgatom ezt a felvételt, azt gondolom: " Istenem, mekkora seggfejek vagyunk mindannyian!"

Riporter: Stewart, ki volt a felelős a groove-okért?

Copeland: Mindezt azért mondom, mert pontosan tudom, ki a felelős a groove-okért. És így, teljes nyugalommal a két hülye kollégámat hibáztatom mindenért!

Summers: Várj egy percet! Szerintem elképesztő az egyszerűsége. Nagyszerű gitár van benne. Ez a becsületemre válik.

Copeland: Andy, mivel mindannyian itt vagyunk, én melléd állok ebben az ügyben. Most azonnal fel kellene állnod, és azt mondanod: " Én, Andy követelem a Puff Daddy féle feldolgozásból származó összes pénzt. Mert nem Sting dalát használja, ez az én gitárriffem." Oké, Andy, átadom a stafétabotot.

Summers: (szerényen) Oké, én követelem ... a Puff Daddy-féle feldolgozásból származó összes pénzt.

Copeland: Na látod! Ugye jobban érzed magad?

Sting: Oké, Andy, itt az összes pénz. (Lecsenget néhány aprót az asztalra) Sajnos, a többit elköltöttem.

Summers: Megmondom, mi lesz, Stewart. Elveszem a te részesedésedet. Tudom, hogy Sting egy árva garast sem ad az övéből.

Copeland: Szóval Sting megjátssza a bankrablót, míg Andy és én egy fillért sem láttunk az erőfeszítéseinkért és a közreműködésünkért.

Sting: Az ... élet ... kib...tt ... kegyetlen. Én itt vagyok Tuscaniban.

Copeland: Azt hiszed, ezt mi nem tudjuk? Itt ülsz Tuscaniban a palotádban, bort kortyolgatsz, még a szőlőt is meghámozzák neked. Sting, vennél nekem is egy kastélyt Olaszországban? Csak egy kissebb chateau-t valahol!

Sting: Ezeket itt nem chateaux-nak hívják, hanem palazzonak. Kiadok neked egy szobát. (nevet)

Summers: Visszatérve a dalra: nehéz volt megcsinálni, mert Sting írt egy nagyon jó dalt, de nem volt benne gitár.

Sting: De ti nem ezt mondtátok akkor, amikor bevittem megmutatni!

Summers: Igen, volt benne egy Hammond orgona, amivel úgy hangzott, mintha Billy Preston írta volna. Nem volt meg a Police hangzása ezzel a szintetizátor- résszel. Bár őszíntén szólva nekem tetszett.

Copeland: Hát, köszönöm Istenem, hogy akkor ezt nem mondtad, mert egy sokkal jobb gitárrésszel álltál elő.

Summers: Ezen a ponton görcsösek voltunk, mint trió. Elértük teljesítőképességünk határát.

Copeland: Az arany tojást tojó tyúkunkat megfőzték. Egymás torkának estünk.

Summers: Hat hetet csak azzal töltöttünk el, hogy felvegyük a a pergődobot és a basszust. Egy egyszerű akkord volt, de nem tudtunk megegyezni, hogyan csináljuk. Akkoriban éppen együtt dolgoztam Robert Fripp-pel, Bartók muzsikájával kísérletezgettem, és kitaláltam egy új riffet. Amikor Sting azt mondta, hogy : " menj és csináld meg egymagad! ", én elmentem és csináltam valami olyasmit, amiről rögtön tudtuk, hogy valami különleges dolog.

Copeland: Igen, Sting azt mondta, hogy menj és csináld meg egymagad, de rá ne merd tenni a kezed a honoráriumomra.

Summers: De majdnem elvesztettük. Amikor felvettük Montserrat-ban, a gitár fantasztikusan szólt. Elmentünk Kanadába, hogy megmixeljük, és a hangmérnök addig-addig mixelte, amig szörnyű lett -- nagyon véznán, túl sok visszhanggal szólt. Azt mondtam, vissza kellene térnünk a demóhoz; mi remixeltük, és jóvá tettük a dolgokat. A többi már történelem.

Riporter: Sting, a dalt az elvesztésről írtad, és nagyon meglepődtél, amikor mindenki szerelmesdalként kezelte. De nem tartalmazta mind a két elemet?

Sting: Úgy gondolom, ha van benne valami, akkor az erről a kétértelműségről szól. Egyrészt ez egy baljós dal, másrészről szerelmes dal is.

Riporter: Tükrözte-e ezt a keserédes mondanivalót Andy gitárjátéka?

Copeland: Nem keserédes volt, hanem csak keserű.

Summers: Nem, nem az volt. Találtam egy brilliáns megoldást az ambivalens, keserédes mondanivaló kifejezésére. (Itt olyan technikai részletekbe bocsátkozik, amit rajta kívül szinte senki sem ért.)

Copeland: Tessék, már megint!

Sting: Nézd, az a helyzet, hogy mi egy francos rock együttes vagyunk.

Riporter: Azt akartam mondani, hogy ez egy olyan dal, ami összetett érzelmeket fejez ki olyan zenével, ami tükrözi ezeket az érzelmeket, megtévesztően egyszerű, mégis igényes módon. Ez egy Police védjegy.

Copeland: Ez egy dal az összetett érzelmekről unalmas zenével.

Summers: Három srác játszik benne - nagyon szarul.

Riporter: Oké. Elérkeztünk az utolsó jelentős kislemezetekhez, a King of Pain -hez, ami jó metaforája az egész Police jelenségnek (A fájdalom királya -- a ford.) -- beleértve ezt az interjút is.

Copeland: Stingo, mindig te képzelted magad a " Fájdalom királyának ". Akkoriban gondoltad ezt, amikor azt képzelted, hogy te vagy a Gonosz, a Sátán. Úgy éreztem, az én kötelességem, hogy megmondjam, nem te vagy a Sátán, te csak egy egyszerű seggfej vagy.

Sting: Fogd be, Stewart! Igyál egyet! Vegyél be egy Váliumot...

Riporter: Sting, te tényleg úgy gondoltad, hogy szükséged van erre a fájdalomra a dalíráshoz. De nyilvánvalóan ebből már kinőttél.

Sting: Most, hogy már nem dolgozom együtt Stewarttal, rájöttem, hogy a fájdalom nem szükségszerű. Olyan boldogan írhatok, ahogy csak akarok.

Copeland: Te dög! Sting, az volt a filozófiád, hogy ki kell tépned a szívedet ahhoz, hogy egy jó számot írj. És úgy gondolom, hogy a Police utáni munkásságod ennek szöges ellentéte.

Sting: Nem voltam egyedül a téveszmémmel. Egy csomó ember átesik azon, hogy azt gondolja, valamiféle krízisre van szüksége az íráshoz. De rengeteg feszültség halmozódott fel közöttünk, ami segített ezen

Riporter: De nem ez tette tönkre a bandát?

Copeland: Egy bizonyos pont után a feszültség elviselhetetlen lett.

Summers: Úgy gondolom, hogy teljesen összetörve búcsúztam el a bandától.

Sting: Az az elképzelés, hogy egy életreszóló karriert építsünk ki ebből a feszültségből, lehetetlen volt. Meg kellett hátrálnunk.

Riporter: Élnek a vádlottak az utolsó szó jogával, mielőtt elítélik őket?

Copeland: Sting, anélkül, hogy nyálas lennék, szerintem a szólómunkásságod, amit a bérenceiddel hajtottál végre - akiket rugdoshatsz, és akik ebbe bele is nyugodnak - tök állat.

Sting: Kösz haver, én is szeretlek. De tényleg. A helyzet az Victor, hogy tényleg bírjuk egymást. Tisztelem és ragaszkodom a fiúkhoz. Akármi történt, megtörtént. Nagyszerű idők voltak, és tényleg büszke vagyok rá. De ... hála Istennek, már nem dolgozunk egy együttesben (és nevet).

2000. szeptember 9.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster