Exkluzív interjú a Police-szal - 4.

Sting-chronicity

Riporter: Elérkeztünk az utolsó albumotokhoz, a Synchronicity -hez (1983), érdekes módon a Police legmélyebb és legmagasabb pontjához. Meséljetek erről!

Copeland: Visszamentem Montserrate-ba ezzel a két hülyével. Ez volt az egyetlen olyan hely, ahol az emberek nem borultak le a lábaim előtt, ha megütöttem a dobomat. El voltam zárva a külvilágtól ezen a messzi szigeten, pont azzal a két emberrel, akik nem ismerték fel isteni tehetségemet. Sőt, meg akartak győzni arról, hogy teljesen használhatatlan vagyok. Emlékszem, egy napon Sting leültetett, hogy segítséget nyújtson életem további folytatásában. Azt mondta: " Stewart, voltál már valaha diszkóban, és észrevetted már, hogyha berakják akármelyik számunkat, mindenki leül?" Ez nem is így volt. Az igazat megvallva, az emberek a vállukon cipeltek körbe, ha megjelentem egy diszkóban.

Sting: Körbevittek? Hát erről beszéltem! Miért nem táncoltak?

Copeland: Sosem hallottam a számodat diszkóban. De ha egy liftben hallom, észreveszem, hogy az emberek állva maradnak. Jól van, csak viccelek. Mindegy, vittek már körbe diszkóban egy dalod hallatán a Dream of the Blue Turtles című szólóalbumodról, mert azt hitték, én írtam.

Summers: (sóhajt) Teljesen összezavarodtam!

Sting: Stewart, minden alázatosságommal könyörgök, bocsáss meg. Sajnálom.

Copeland: Jól van, elfogadom a bocsánatkérésed.

Summers: Hű, ez meleg volt. Visszatérhetnénk a Behind My Camel -re?

Riporter: Van valakinél valamilyen drog, hogy ezen átsegítsen? Esetleg tylenol?

Summers: Egy Viagra jól jönne.

Riporter: Erről jut eszembe, a Synchronicity egy ősi görög szexuális szokásról kapta a nevét, vagy nem?

Summers: Eredetileg szerintem Sting-chronicity-nek nevezték.

Copeland: Az egész album felvételekor pocsék atmoszféra uralkodott. Utáltuk és nem tiszteltük egymást. Vagyis én tiszteltem őket, de nagyon szarul éreztem magam.

Summers: (szarkasztikusan) Ez különös, én úgy éreztem, hogy rengeteg szeretet halmozódott fel a szobában.

Sting: De Stewart, én kedveltelek...

Copeland: Alig tudtam játszani a hangszeremen. A dobverőmet sem tudtam tartani.

Sting: ... csak a képedet nem tudtam elviselni. (nevet)

Copeland: Bárcsak elmondtad volna ezt akkoriban.

Sting: Nagyon sajnálom -- nem tudtam.

Copeland: Ott ültem egyedül az izolált szobában, néztem az idióta társaimat a monitoron. Azt kérdeztem: " Na, milyen volt ez a felvétel?" És láttam, hogy Sting oldalra fordulva kommentál Andynek, és arról a használhatatlan dobosról beszélnek, és hogy mekkora púp a hátukon...

Sting: Sosem tettünk ilyet.

Copeland: ... ez a pocsék dobos, és hogy mekkora sikert érhetnének el enélkül a gyenge link nélkül.

Summers: Jézusom, ez iszonyatosan elidegeníthetett. Mert ez mind igaz volt!

Riporter: Tehát hogyan egyeztethető össze a Synchronicity I a Synchronicity II -vel?

Copeland: Én is erről kérdeztem Stinget, de nem mondta el a kapcsolatot. Egyikünk sem emlékszik arra, hogy melyik melyik. Az egyetlen módja, hogy megkülönböztessem őket, hogy a Sych I -ben van egy tök jó Sting rész, az a "dunga dung dung " izé, amiért mind a mai napig én kapom az elismeréseket. Az emberek azt gondolják, hogy én játszom valamilyen ütős hangszeren, és én nem világosítottam fel őket.

Sting: Imádtam ezt a részt. És megtarthatod az elismeréseidet, bébi.

Copeland: A Wrapped Around My Finger -ben van az a klasszikus sor, hogy "things they would not teach me of in colledge " (" azok a dolgok, amire nem tanítanak meg a főiskolán "). Sting, én csak azt akarom mondani, hogy jártam főiskolára és megtanultam az egész jungista szarságot. Ez csak Pszich 101. Nem volt benne számomra semmi misztikum.

Sting: Akkor meséld el, Stewart!

Copeland: A Szinkronizmus az általános tudatalattiról szól, ami összeköt bennünket. Ha van rajtam egy piros nyakkendő és ha történetesen rajtad is az van, akkor az nem véletlen, mert az a kötelék tehet róla, amit nem látunk a felszínen. Olyasmi, amit nem tudunk mérni, de ott van. Ez a Pszich 101.

Riporter: Sting, akarod ezt kommentálni?

Sting: Nem, nem. Én egy egyszerű ember vagyok. Egy egyszerű ember a hatalmas tuscanai villámban, szóval nyugodjatok le!

Copeland: Folytasd, írd meg egy három szavas aforizmában, és kápráztass el minket!

Sting: (hangosan, hátra szólva) Kész van már a Jacuzzim? Nagyon boldog vagyok a millióimmal, és ti meg bekaphatjátok! (nevet)

Riporter: A Synchronicity II a legjobb dal a Loch Ness -i szörnyről, ami egy első helyezett albumon eddig megjelent. Meséljetek!

Sting: Ez két különálló, de összehangolt eseményről szól. Az egyik a Loch Ness -i szörny ...

Copeland: ... ami megegyezik ...

Sting: ööö ... a péniszemmel?

Copeland: Igen! Talán egy kicsit túlzol, egy kicsit nagyobbítod a dolgokat, de nem érdekes. Emlékszem, csomót vitatkoztunk a dal tempójáról.

Riporter: Várjatok egy percet! Sting, tényleg, mivel egyezik meg a Loch Ness-i szörny?

Copeland: A péniszével, már megválaszolta a kérdést.

Sting: Igen, a farkammal! Ez is egy hatalmas, rejtőzködő szörny Britannia északi részéről.

Copeland: Ami a nyálkából bújik elő, és még senki se látta.

Sting: És a japánokat lenyűgözi!

Copeland: És aminek a fényképe egy csomó pénzt megér!

2000. szeptember 9.