Exkluzív interjú a Police-szal - 3.

Sting fúvószenekart helyettesített

Riporter: A következő albumotokat, a Zenyatta Mondatta -t (1980) úgy hallottam pokoli nehéz volt megcsinálnotok, mégis ezzel törtetek be Amerikába.

Sting: Valószínűleg ez volt a legelkeseredettebb albumunk. Akkor már óriási sikert élveztünk Anglia-szerte. Ki akartuk használni a népszerűségünket, így az albumkészítés miatt csak kis időt akartunk Hollandiában tölteni, és szerveztünk egy turnét, ami ezt követően két héttel kezdődött volna. Talán meg tudtunk volna írni egy albumot két hét alatt, de sokat veszekedtünk, ezért a reméltnél több időt vett igénybe. Még akkor is vettünk fel dalokat az albumra, amikor már turnéztunk. Elkapkodtuk. Több időt kellet volna szakítanunk rá.

Summers: Igen, de volt rajta egy csomó hihetetlenül sikeres dal: a Don't Stand So Close to Me, a Driven to Tears, a When the World Is Running Down, a De Do Do Do és természetesen a Behind the Camel, amiért Grammy-díjat kaptam. Nem beszélhetnénk erről kb. egy órán keresztül?

Riporter: A Primus mostanság vette fel a Behind the Camel feldolgozását.

Summers: Na, mit mondtam?!

Copeland: Sting nem is közreműködött ebben a számban. Andy játszott a basszusgitáron és a másik gitáron is, én meg csak azért doboltam rajta, mert senki más nem volt ott, aki tudott volna dobolni.

Summers: Hát, én csak annyit mondok, hogy a Primus jónak találta, és ÉN Grammyt kaptam érte.

Copeland: A sors iróniája pedig, hogy én is kaptam egy Grammyt , és Sting is.

Sting: Annyira utáltam ezt a számot, hogy egy napon, amikor egyedül voltam a stúdióban, megtaláltam az asztalon heverő szalagot. Elvittem a stúdió mögé és elástam a kertben. (nevet)

Copeland: De Andy nem hagyta magát. Kiásta. Ez egy igaz történet.

Riporter: A Ghost in the Machine (1981) kiadásával radikális változás következett be a hangzásvilágotokban. Hirtelen megjelentek a fúvósok és a szintetizátorok.

Copeland: Itt az ideje, hogy megint elmondjak egy idegesítő Sting-történetet. Japánban turnézunk, és Sting vett egy szaxofont, és hozzá egy ilyen "tanuljunkmegegynapalattjátszani" könyvet. Minden éjjel fújogatta, amig le nem tudta játszani a Tequila -t. Három hónappal később első alkalommal ültünk az Air Studios-ban Montserratban, hogy elkezdjük az új albumunkat, és Sting egyszemélyben fúvószenekart helyettesített.

Summers: És mi a lényeg ebben, Stewart?

Copeland: A lényeg az, hogy születésekor meg kellett volna fulladnia (és nevet)!

Történt valami a Ghost című szám felvétele közben is. Végre egy profi hangtechnikussal, High Padghammel dolgozhattunk, aki már a Genesis-szel és más nagy nevekkel is dolgozott együtt, és aki tényleg tudta, hova kell rakni a mikrofonokat. És arra is volt ötlete, hogy hova tegye a dobost - a szomszédos épületbe.

Summers: Hülye!

Copeland: Szóval, kiraktak az étkezőbe egy videomonitorral, hogy ott doboljak. Láttam őket a stúdióban, de nem hallottam, hogy mit mondanak. Ez a két zsörtölődő fickó meg egyfolytában mérgesen nézett rám a monitoron keresztül.

Sting: Nekem nagyon tetszett ez a rész. És nem néztünk rád mérgesen; füvet szívtunk.

Copeland: Tulajdonképpen az első albumunk felvétele Montserratban tök vicces volt.

Summers: A következő során ütött be a ménkü.

Copeland: Jó, oké, de jó volt. Mindannyiunknak megvolt a kis házikója a szigeten, és tök klassz volt.

Sting: Leszámítva, hogy tönkrement a házasságom.

Copeland: Hát, én és Andy nagyon élveztük. Írtunk néhány nagyszerű számot róla.

Riporter: Még több Schadenfreude. Mit tudtok mondani az Every Little Thing She Does Is Magic -ről?

Summers: Hát, azt hiszem most sértő dolgokat fogok mondani. Amikor Sting Kanadában volt, hogy demókat készítsen, azzal a törtető zongoristával dolgozott együtt.

Copeland: Nem is volt törtető!

Summers: Dehogynem, az volt. Azt is elérte, hogy eljött Montserratba, amikor felvettük a lemezünket.

Copeland: Tulajdonképpen egy az egyben olyan volt, mint mi...

Summers: Hát, jó, de neki nem volt ott semmi keresnivalója. Egyedül abban a dalban 12 zongorarészletet játszott. És mint a gitáros azt mondtam: " Mi a f... ez? Ez nem a Police-hangzás!"

Copeland: Tehát megpróbáltuk a számot Police-dallá formálni, ami azt jelentette, hogy megsemmisítettük Sting addigi hangszerelését. Egyébként is ez volt az alapvető politikánk. Dobjuk el Sting hangszerelését, tartsuk meg a szövegeit és az éneket.

Tehát megpróbáltuk lassabban játszani, mint ahogy a demón volt hallható; kibróbáltuk a " rama-lama " punk verziómat. Andy megpróbálta fejére állítani az akkordokat. Több időt töltöttünk ezzel az egyetlen egy számmal, mint az összes többivel. Egy reggel, amikor a legelviselhetetlenebbül éreztem magam, azt mondtam: "Oké, vegyétek elő Sting eredeti demóját és majd én megmutatom, milyen pocsék ". És Sting megállt velem szemben és a változtatásoknál egyfolytában integetett. Egyetlenegyszer játszottam el, és ez került a lemezre. Aztán Andy ugyanezt csinálta a gitárral. Mi csak szembenéztünk a zenével, és felhasználtuk Sting hangszerelését és demóját. Őrült jó!

Riporter: Az Invisible Sun volt a másik olyan dal, amit a BBC betiltott -legalábbis a videot - mert az észak-írországi problémákról szólt. A sors iróniája, hogy talán ez a legoptimistább dalotok.

Sting: A dalt Írországban írtam; abban az időben ott laktam. A belfasti éhségsztrájk idején történt. Írni akartam róla, de ugyanakkor meg akartam mutatni a fényt az alagút végén. Úgy gondolom, hogy kell lennie egy "Láthatatlan Napnak " (Invisible Sun). Nem mindig láthatod, de kell lennie valaminek, ami fényt sugároz az életünkbe.

Copeland: Számomra a dal Bejrútról szólt, ahol felnőttem, ami abban az időben lángokban állt. A szülővárosomat azzal rágalmazta a média, hogy terrorista erőd, és így bombatámadások érték. Húszezer libanoni halt meg abban az évben. És a libanoniaknak érezniük kellett a láthatatlan nap forróságát, mert megőrízték méltóságukat.

Sting: Erről szólt tehát a dobolásod?

Copeland: Igen, a tam-tam dob ezt fejezte ki. A pergődob egész másról szólt -- történetesen, " Vajon le fognak-e fektetni ma éjjel? "

Riporter: Az Invisible Sun volt az utolsó dal, amit koncerten Police-ként adtatok elő. Ez az első Amnesty turnén volt 1986-ban. Emlékszem Stingre és Bonora, ahogy a férfivécén együtt gyakorolták a vokált.

Sting: Igen, így történt, és ez egy nagyon szimbolikus pillanat volt. Felbomlottunk, majd valamelyest újraformálódtunk, hogy végigcsináljuk az Amnesty-turnét. A U2 is ott volt, és ahogy befejeztük a szettünket az Invisible Sun-nal, Bono kijött és velünk énekelt. Majd szimbólikusan átadtuk a hangszereinket a U2-nak, mert ők lettek azok, amik mi voltunk - a világ legnagyobb együttese.

Riporter: Sting, emlékszem, ahogy ott álltam a színpad mögött és megkérted Andyt és Stewartot, hogy adják át a hangszereiket a U2-nak. De még azt is hozzátetted, "és bizonyosodjatok meg róla, hogy áthangoltátok őket ".

Copeland: (nevetve) Ez egy nagyon-nagyon jó tanács -bárcsak hallottam volna!

Sting: (úgy tesz, mintha sokkolták volna a hallottak) Ez nem igaz! Sosem tennék ilyet!

Copeland: Gyerünk Sting, valdd be, valld be!

Sting: (ártatlanul) Én nem vagyok ilyen.

Copeland: Dehogy nem vagy ilyen. Mindannyian ilyenek vagyunk.

Sting: (mosolyog és az ujjaival a béke jelét mutatja) Béke és szeretet!

Summers: (nevetve) O.K., azért csináltuk, hogy segítsünk nekik a hangzásviláguk megtalálásában.

Riporter: A Demolition Man egyfajta szimbólum lett, ami megmutatta Sting meleg és simulékony oldalát. Ezt is Írországban írtad, de mi köze van hozzá Peter O' Toole-nak?

Sting: Először Grace Jones vette fel a dalt, és mi zokon vettük, hogy valaki más ér el vele sikereket. Ez arra késztetett, hogy mi is megcsináljuk magunknak. Ami Peter O' Toole-t illeti, az ő házában laktam Írországban, amikor írtam.

Summers: Lenyúltad a barátnőjét, nem?

Sting: Lenyúltam a barátnőjét, aki most az én hites feleségem.

Copeland: Trudie Peter O' Toole barátnője volt?

Sting: Nem sokáig. Túl öreg volt. Ott írtam a Demolition Man -t, és a legjobb sor az " I'm a three-line whip" (három fordulós szavazás - a ford.), amiről mindenki azt hitte, hogy az S&M-ről szól (szado-mazo -- a ford). Ismerned kell a brit alkotmányos törvényt, hogy tudd, ez mit jelent.

Copeland: Sting, annyira költői vagy. Mesélj!

Sting: Bármelyik párt is van uralmon a Parlamentben, ha egy igazán fontos szavazásról van szó, akkor elsőre megszavazzák. Ha hihetetlenül fontos, akkor kétfordulós, ha monumentálisan fontos, akkor háromfordulós a szavazás. Tehát nem a szado-mazóról van itt szó.

Copeland: Én inkább a szado-mazót részesítem előnyben. Szeretném elképzelni, ahogy ott vagy Peter O' Toole házában, bőrbe öltözve és smárolod a madárkáját. Emlékszem, hogy Sting éveken keresztül próbált rímet találni a "magic"-re, az Every Little Thing She Does Is Magic című számhoz. Úgy emlékszem, hogy az egyetlen szó, amivel elő tudott hozakodni a " tragic "-en kívül, az a " pelagic ", ami azt jelenti, hogy " sósvizi ". Ott álltam a bőrnadrágomban és a punk frizurámmal a különbséget latolgatva az édesvizi és a sósvizi hal között.

Riporter: Lássuk a következő dalt! A To Much Information (Túl sok információ) mintha megjósolta volna a jövőt, vegyük csak a CNN napi 24 órás adását...

Sting: Amint köztudott, nem vagyok valami lángelme, így nem tudok megbírkózni túl sok információval. Nagyon egyszerű ember vagyok. Olyan egyszerű örömöket szeretek, mint a kaja, a napsütés, a szex ...

Copeland: Ha már itt tartunk, ki tudnád nekünk fejteni a Tantra szex lényegét? Andy és én mindig is ezen tanakodtunk. Hogyan tudsz öt órán keresztül szeretkezni?

Sting: Az öt órában benne van a vacsora és a mozi is.

Copeland: De sosem válaszoltad meg Bob Geldof kérdését: Mit csinál Trudy ez alatt az idő alatt?

Sting: Nem tudom, mert általában a te feleségeddel csinálom, Stewart!

Summers: Állj, állj, állj! " Emberiesedjünk" (Rehumanize) vissza egy pillanatra!

Copeland: Igen, ezt a számot én írtam, és Sting, ahogy mindig is szokta, eldobta a dalszövegemet, és megírta a sajátját.

Sting: És Stewart, miről szólt a szöveged, a szerelemről?

Copeland: Ááá, nem emlékszem.

Sting: Na, gyerünk, mondd el! Miről szólt a dalszöveged?

Copeland: Azt hiszem arról szólt, hogy ... elvesztünk valahol és ... volt valami Rangoonnal is. O.K., beszéljünk másról!

Summers: Stingnek volt egy dalszöveges könyve, amin évekig dolgozott. Így ha olyan dalszöveggel álltunk elő, ami nem igazán felelt meg a könyvben írottaknak, Sting nagyon gyorsan talált helyette másikat.

Sting: Oké, itt a történet. Hét éves korom óta dalokat írok. És ebbe a könyvbe, amiről Andy beszélt, fiatal korom óta írom a szövegeket. Nos, Andy és Stewart azóta szövegírók, mióta rájöttek, hogy ezzel pénzt lehet keresni.

Copeland: Nagyon jól látod a dolgokat. Emlékszem, amikor az első albumunkon dolgoztunk, csak ezeket a punk dalokat írtam, hogy legyen mit játszanunk, majd megláttam a dalszövegírás gyönyörűségét.

Summers: Stewart és én csak úgy betévedtünk az együttesbe. Kész őrület! De én írtam a teljes Omega Mant -t. Beszélhetnénk még egy kicsit a Behind My Camel -ről?

Riporter: Kérlek, maradj csendben! One World a legrégimódibb Police-dal az albumon.

Copeland: És a kedvenc számom volt abban az időben, mert a régi idők Police hangzását hozta vissza, amikor is órákig el tudtunk játszadozni egyetlen akkorddal.

Summers: Sajnálatos módon, sosem sikerült rájönnöm, hogy melyik akkord is volt az.

Copeland: Úgy emlékszem, Stingnek gondjai voltak a " harmadik világ " (Third World) kifejezéssel. Úgy gondolta, hogy túlságosan leereszkedő, vagy valami ilyesmi. Mindig is vitáztunk olyan politikai kérdésekről, mint a hideg háború, és mindig megdöntöttem a gyenge érveit. Aztán mindig ott ült az asztalnál, magába roskadva, majd eltűnt a hotelszobájában, ahol...

Sting: Horkoltam, az igazat megvallva.

Copeland: Majd következő reggel előállt egy sorral -- csak három-négy szóból állt, de megdöntötte az én logikus érvelésemet. " Egy világ is elég! "

Sting: Stewart, nem vitatkozhatsz egy metaforával.

Summers: Van ebben egy tanulság: A metafora legyen veled!

Copeland: Stingnek volt egy dala, ami részben franciául volt. Melyik albumon volt ez rajta?

Riporter: Ez a Hungry for You című dal és a Ghost című albumon volt rajta. A franciát leszámítva, ugyanúgy hangzik, mint a többi öt egyakkordos dal az albumon.

Copeland: Ejnye, ejnye, Victor! Mi mind azért vagyunk itt, hogy piszkáljuk egymást, jól érezzük magunkat, jót nevessünk egymás kárán. De te kussolhatnál!

Riporter: Ne már! Sting írt három jó számot, és aztán valószínűleg ezt gondolta: " Oké, írok egy csomó egy riffes dalt, és ezzel boldoggá teszem Andyt és Stewartot."

Copeland: Figyelj, én mondhatom anyámra, hogy egy dagadt tehén, de te maradj csöndben, oké?

Riporter: Stewart, te még úgysem beszéltél eleget. Mondj valamit a Darkness -ről, ami talán a legjobb dalod!

Sting: Andy és én akkor most már elmehetünk?

Copeland: A Darkness egy dal a szédülésről (Vertigo). Nagyon büszke vagyok rá, és nem is sokat tudnék róla mondani, csak azt, hogy ...

Sting: A Vertigo egy Alfred Hitchcock-film!

Copeland: Ez igaz. De nem úgy, mint te Sting, én nem lopom az ötleteimet filmekből, vagy más irodalmi művekből. Én azzal a sz@rral álltam elő, amit saját magam írtam!

Summers: Könnyű neked, Stewart. Sosem olvastál könyvet - vagy néztél filmet.

Sting: Ozzy Osbourne-tól nyúlta le -Vertigo-nak hívják a labeljét.

Copeland: De nem is használtam ezt a szót a dalban. Én nem használtam ilyen Jungos szarságot!

Sting és Summers: Milyen okos!

2000. szeptember 9.