Hogyan tovább Backstreet Boys?

Pályafutásukat egy milliós szeszélyének köszönhetően marionett-figuraként kezdték. Időközben a Backstreet Boys tagjai kinőttek a tini életkorból, és az együttes nemrégiben létrehozójától is megvált. A fiúk nemcsak az életben, de a popvilágban is megpróbálnak felnőtté válni.

A Backstreet Boyséhoz hasonló karriert a nyolcvanas évek eleje óta számos együttes befutott. New Kids On the Block, Duran Duran, Kajagoogoo, Bros, A-ha, s legutóbb a Take That. Ezek a tinikedvencek általában három- négy évig tündököltek, aztán szinte nyom nélkül tüntek el a süllyesztőben.A visszatérés csak nagyon keveseknek sikerült. A Backstreet Boys-zal kapcsolatban is ezt jósolták. De az együttes sikergörbéje csak nem akar leszállóágba kerülni! A Backstreet Boysnak a jóslatok szerint 1998-ban el kellett volna tünnie a színről. Ehelyett akkori lemezük a harmadik legsikeresebb album volt az USA-ban a Titanic filmzenéje és Celine Dion albuma után. Világszerte 27 milliót adtak el belőle. A sikert követően az együttes megvált addigi menedzserétől, Louis Pearlmantól, s elindult a saját útján. A cél: az új albumukkal - a Millenniummal - a tinik mellett szerették volna meghódítani az idősebb korosztályokat is. Az eredmény közismert: a Backstreet Boysnak sikerült a váltás. Az együttes 1999-ben és 2000-ben is folyamatosan ünnepelhetett. A sztárgépezet működik körülöttük. The Show Must Go On! Az alábbi interjúban a fiúk a sikerről,a váltásról, karrierjük új szakaszáról mesélnek.

-Európában már régóta rendkivül sikeresek voltatok, amikor az USA-ban még senki nem ismert benneteket. Hogyan éltétek meg ezt a helyzetet?

Kevin: Nagyon furcsa volt. Amerikában senki nem fordult meg utánunk az utcán. Ezért is volt nagyon fontos számunkra, hogy végre itt is sikerünk lehessen, elvégre a barátaink, a szüleink itt élnek. Az USA-ban eleinte egyfajta underground együttesnek számítottunk. Európában már a családos emberek is ismertek bennünket, és Kanadában is játszani kezdték a dalainkat a rádióadók.

- Amerikában mások a rajongók, mint Európában?

Brian: Igen. A németek és a spanyolok sokkal hisztérikusabbak.

A.J.: Olykor az ember már fél, amikor szemtől szembe találja magát egy ilyen rajongóval.

Nick: A hardcore -rajongók akár veszélyesek is lehetnek.

A.j.: Amikor a postaládából kilopják a leveleket, vagy amikor az anyádat megrohamozzák autogrammért bevásárlás közben, akkor az már kicsit sok. Szeretnék egyszer egy ilyen rajongó fejébe belelátni, hogy vajon mi is történik benne? Valószínűleg nagyon extrém dolgok járhatnak az agyában.

- Ha közületek valaki egyedül mászkál az utcán, felismerik?

Howard: Gyorsabban felismernek, ha együtt vagyunk. De soha nem láthatnál bennünket így együtt bemenni egy bevásárlóközpontba.

- Jártok még egyáltalán bevásárolni?

Kevin: Én még sohasem volt bevásárlóközpontban.

Nick: Én délelőtt tíz órakor megyek bevásárolni, amikor a a gyerekek még iskolában vannak.

Brian: Nagyon idegesítő, hogy mindig Backstreet Boyként azonosítanak bennünket.

Howard: Én azt szeretném, ha egyszer valaki azt mondaná: Hey Howie, mi újság?, ahelyett, hogy felsikoltana:Jéééé, egy backstreet Boy!

- Egyáltalán kit engednek még a közeletekbe?

Nick: A mamáinkat és a biztonsági szolgálat embereit. /Nevet/ De nem egészen erről van szó. De elővigyázatosnak kell lennünk, amikor másokkal barátkozunk. Én már antennákat fejlesztettem ki annak felismerésére, hogy ki akar kihasználni.

- Lépten-nyomon testvérként emlegetitek magatokat. Mi a helyzet a szólókarrierekkel? Ez nem okoz feszültséget?

-A.J. Mindegyikünk azt csinálhat, amit akar. Ha valaki személyes okokból, vagy az elfáradás miatt távozni akar, megteheti. De ez nem olyan, hogy egyszercsak valaki lelép. Gyakran összeülünk, hogy megbeszéljük a dolgokat. Amig mindenki többet akar adni, mint kapni, addig menni fog a dolog.

- Beleszólnak az anyák, ha fontos döntésekről van szó?

Howard: A vicces az egészben, hogy a családjaink ezt a felhajtást sokkal lezserebben fogják fel, mint mi. A rajongók állandóan ott vannak a házunk ajtaja előtt. Anyám már be is hívta őket. Én meg jövök haza,s ott ülnek az asztalnál, kóláznak.Én pedig azt kérdeztem az anyámtól: Mama, mégis hogy képzeled? Ő azt hiszi, hogy az ő kisfia még mindig kisfiú, s azokat a szegény rajongókat, akik a ház előtt várnak az ő kisfiára, be kell hívni a házba. Anyám még mindig nem fogta fel a Backstreet Boys-zal kapcsolatos dimenziókat.

- S mi a helyzet a szólótervekkel?

Nick: Egy napon valamennyien szeretnénk szólókarriert kezdeni. De pillanatnyilag még az együttes a fontos.Lehet, hogy hamarosan megjelenik egy szólólemezem. Vagy bármelyikünké.Ennek ellenére együttesként is létezhetünk.

Kevin: Kölcsönösen megpróbálunk egymásnak kellő szabadidőt biztosítani. Hogyha egyikünk szinészkedik, vagy másoknak szöveget ír...

Nick:...vagy modellkedik...

Kevin:...ezért nem kell szétválnunk.

Brian: Mindannyian tudjuk, hogy a sikert az együttesnek köszönhetjük. Azonkivül még annyira fiatalok vagyunk, s rengeteg időnk van, hogy elérjük mindazt, amit szeretnénk.

- S mit szeretnétek elérni?

Kevin: Mindent, ami érdekel, rajongókat, pénzt...

- Ez a sorrend azt sugallja, hogy a pénz irányába fut ki a dolog. Mit csináltok a millióitokkal?

Howard: Bankba tesszük, beruházunk. Én a pénzt Floridában ingatlanba fektettem. Másoknak befektetési tanácsadója van. Az a legjobb, ha a lehető legkevesebbet kell foglalkozni ezzel a témával.

- Ez eléggé megállapodottan hangzik. Vannak még jövőre vonatkozó terveitek?

A.J.: Már felnőttek vagyunk.Amikor a karrierünk kezdetén Európába jöttünk,s fiúegyüttesként elkezdtük a pályát, fogalmunk se volt, mi is egy ilyen együttes.

Brian: De időközben megtanultuk.Jóképű srácok egy csapata, akik giccses zenét csinálnak, nem tudnak énekelni, s egy trendhullám hátára kapaszkodnak fel. Na, mi pontosan ezek nem vagyunk. S ma már mindent mi tartunk kézben.

- Ez új. Nemrégiben váltatok meg felfedezőtöktől és menedzseretektől, a multimilliomos Louis Pearlmantól.

Kevin: Louis irányítása alatt egy család voltunk, s időközben ez a családi forma már nem működött. Pearlman, Johnny és Donna Wright,a három menedzser, akiktől megváltunk, már nem dolgozott össze sem velünk, sem egymással. Eddig sem kommentáltuk a történteket, s nem is akarunk másokra rosszakat mondani.

- Pearlman nem volt ennyire „rendes". Ő azt állította, hogy nélküle semmire se vittétek volna.

Howard: Pályafutásunk legelején még egy másik menedzserrel dolgoztunk, aki nem tudott követni bennünket egy idő után. S így volt ez Pearlman esetében is.

Kevin: Pearlmant más dolgok érdeklik, s ezért kellett megválnunk tőle.

- Mi volt a konfliktus lényege?

Kevin: Mi szeretnénk művészileg fejlődni. Pearlman pénzt akart keresni. Bennünket zavart, hogy a mi pénzünkkel felépült egy cég - Trans Continental Records -, amelyben mi csak az alapokat jelentettük. Utánunk következtek más együttesek, mint az N'Sync, a Lyte Funky Ones vagy az Innosense. Ez nem tetszett nekünk.

- Négyen közületek be is perelték Pearlmant. Miért?

Kevin: A karrierünk kezdetén szerződést írtunk alá Pearlmannal, s mint minden új együttesnek, előbb bizonyítanunk kellett. Ez így helyes és elfogadott. De miután már bizonyítottunk, át akartuk dolgoztatni a szerződéseket. De nem vettek komolyan bennünket: Persze, megcsináljuk, később, holnap,holnapután - ez volt a válasz mindig. Valamennyiünknek gondja volt a szerződésünkkel, mert már nem álltak az azokban foglaltak arányban a sikereinkkel.

A.J.: Végül ki kellett rugnunk a menedzsert, hogy újra komolyan vegyenek bennünket.

- Pearlman beleszólt a magánéletetekbe is?

A.J.: Kezdetben mindig azt kellett mondanunk, hogy a Backstreet Boys tagjainak nincsenek barátnői. Pearlman azzal is fenyegetett, hogyha mégis van valakinek barátnője, az nem turnézhat a többiekkel.S nekünk akkoriban tényleg nem voltak barátnőink. De ma már miért hazudnánk. Nekem van barátnőm. Nicknek szintén. De ez teljesen normális. Kevésbé szeretnének a rajongók, csak azért, mert egyetlen embert szeretünk? Ez nem tudom elképzelni.

- Pearlman az image-t is meghatározta: Nick, a szőke sonnyboy, A.J. a rámenős pasi, Howard a romantikus latino... Minden pubertáskorú lánynak megvolt a maga kedvence.

Kevin: Valószínűleg felismert bennünk bizonyos karakterjegyeket, s aztán ezt hangsúlyozta. Ez biztos része a tehetségének.

- Időközben Pearlmannak már nincs szüksége a Backstreet Boysra. Vannak más tini együttesei, s továbbra is rendkivül sikeres azzal a gondolattal, hogy egyetlen apa sem tagadja meg kislánya kedvenc együttese CD-jének vagy poszterének a megvásárlását.

A.J.: Pearlman egy igazi gyárat épített fel. De mi szeretnénk távol tartani magunkat ettől a gyártól.

Brian: Nagyon bosszantó, hogy más együttesek egyszerűen másolnak bennünket, s most egy kitaposott úton járnak.

- Akkor átengedetitek a tini-piacot más fiú együtteseknek?

Nick: Éppen nemrégiben hallottam az egyik dalunkat Tampában,a rádióban. Ezt követően egy kis csajszi azt mondta:" Hey, ez az a dal, amit állandóan hallgat az anyám." Ez egy felnőtteknek szóló rádióadó volt, Phil Collins-dalokkal, és másokkal. Ez az az irány, amerre haladunk. Új albumunk, a Millennium is sokkal gazdagabb a régieknél.

2000. augusztus 28.