En Vogue - mindhalálig miniben

Az 1988-ban négyesfogatként indult En Vogue a Funky Divas (1992) és az EV3 (1997) című albumukkal késztették hörgésre a férfinépet. Dawn Robinson lelécelése után Terry Ellis, Maxine Jones és Cindy Herron trióalakzatba ment át, és ez ellen szerencsére senki nem emelt kifogást. A hölgyek legújabb albuma Masterpiece Theatre címmel jelent meg.

- Az En Vogue a kilencvenes évek legszexisebb lánycsapata volt. A Spice Girls, a TLC és társai rengeteg ötletet vettek át önöktől. Ez idegesítő, vagy inkább hízelgőnek találják?

Maxine Jones: Természetesen ez nagyon jó érzés. Persze, nem mi találtuk fel a lánybandákat, hanem a The Supremes és a csodálatos Diana Ross.

Terry Ellis: Ami a szexis megjelenést illeti: amikor tíz éve belevágtunk, arról álmodtunk, amiről minden bakfis: hogy jó cuccokban flangálhassunk. Egyszerűen jó bulinak tartottuk, hogy minden férfi megbámul minket. Ma már sokkal konzervatívabb vagyok.

- Hogy lehet akkor, hogy a Riddle című daluk videoklipjében a létező legminibb szoknyákban jelentek meg?

Ellis: Engem sokkolt az ötlet, amikor a rendező előállt vele. Lehet, hogy máskor egyszerűen megtagadtam volna a dolgot, most viszont csak annyit mondtam: ide a harisnyámat, és vágjunk bele!

- Az En Vogue név még mindig arra kötelezi önöket, hogy a világ legdivatosabb női legyenek?

Ellis: Természetesen ez is benne van a pakliban. Pedig én alapjában véve igazi farmer-őrült vagyok, legszívesebben nem is viselnék mást. Csak a közönségünk ezt nehezen emésztené meg.

- Tényleg azt gondolja, hogy senki nem venné a lemezeiket, ha ezentúl csak nadrágban lépnének fel?

Ellis: A kezdetektől fogva egy nagyon markáns képet alakítottunk ki magunkról. Így indultunk, és most már kénytelenek vagyunk megfelelni az elvárásoknak. Esszük, amit főztünk.

Jones: Ez persze néha nagyon megterhelő tud lenni. Órákba telik, mire úgy nézünk ki, ahogyan a videoklipekben látnak minket.

- Ugyanolyan fontos a smink mint a zene?

Ellis: Mi egy szerepet játszunk. Színészetté változtatjuk a zenét.

Jones: Az utóbbi időben rengeteget próbáltunk. Mindenki az utcai ruhájában, farmerben, tornacipőben, satöbbi. Semmi sem jött össze. a koreográfusunk teljesen kétségbe esett. Elrontottuk a tánclépéseket, teljes volt a káosz. A harmadik napon aztán elővettük a fellépőruháinkat. Abban a pillanatban minden megváltozott, ráéreztünk a dolog hangulatára, az eleganciájára. Három nap bénázás után a dolog egy csapásra működni kezdett.

- Hogyan jellemeznék azt a szerepet, amit a koncerteken és a klipekben játszanak?

Ellis: Ezek a nők erősek és öntudatosak, van mondanivalójuk, és nem lehet őket átvágni. Ha belépnek egy szobába, azonnal abbamarad a beszélgetés.

- A magánéletben is dívákként viselkednek?

Ellis: Egyáltalán nem. Nem játsszuk meg magunkat.

- 1992-es Funky Divas című albumuk eddigi legsikeresebb lemezük. Tetszett önöknek a címválasztás?

Ellis: Végül is elment. A producerek találták ki, szerintük passzol hozzánk. A díva szónak persze van egy negatív mellékzöngéje is, de aztán megértettük, hogy itt szó sincs ilyesmiről. Tudni kell azt, hogy a producereink tisztelik a nőket, rajonganak az anyjukért, a feleségükért. Dalokat írtak nekünk, hogy azokat öntudatos nők adják elő.

Jones: Ezek a szövegek egyáltalán nem álltak távol tőlünk. Mindannyiunk életében volt egy kis En Vogue. Számlákat kellett fizetnünk, voltak szerelmi bánataink, és csak magunkra számíthattunk. Az olyan dalok, mint a You're never gonna get it, nagyon is a lelkünkből szóltak.

- Mindhárman a harmincas éveik közepén járnak. A zenei világban ez ma már szinte öregnek számít. Soha nem tanácsolták önöknek, hogy fiatalabbként adják el magukat?

Jones: Igaz, hogy a fiatalság ma az egyik legjobban eladható dolog. De azt se felejtsük el, hogy minél érettebb vagy, annál szexisebbnek látszol.

Ellis: A nőknek büszkéknek kellene lenniük a korukra. Akarjuk vagy sem, mindannyian megöregszünk, miért ne lehetne büszkén viselni azt, ami úgyis elkerülhetetlen?

- Kik a példaképeik?

Jones: Csodálom az olyan erős nőket, mint Oprah Winfrey vagy Tina Turner. Tisztelik önmagukat, öntudatosak és függetlenek.

- Mi a véleményük Hillary Clintonról?

Jones: Remélem, szenátor lesz belőle New Yorkban. Saját karriert épít, kőkeményen harcol a céljaiért. Tudja, mit akar.

Ellis: És egy percig sem hagyja, hogy Bill irányítsa. Sőt, inkább fordítva történik a dolog. Igen, Hillary egy igazi díva.

2000. augusztus 17.