Mindig újrakezdeni

Benkó Ildikó neve a mainstream popzenében járatosak számára nyilván ismerős lehet, ugyanis a nem olyan régen felbomlott Splash együttes énekesnőjeként ismerhette meg a világ a szép, szőke, fiatal lányt.

Ha lenne időm, energiám és fölös kapacitásaim, akkor boncolgatnám egy darabig, hogy a Splash nagyszerű duója miért futott vakvágányra, és miért vált szét a már megszokott páros, de ezt talán később…

A Blue (mert ez lett a neve a pop-keresztségben az új duónak) a tulajdonképpeni tagcsere, stílusváltás után állt a fényszórók kereszttüzébe, de mivel duóról van szó, nem egyedül, hanem egy Szilárd nevű szimpatikus sráccal.

Ismeretségük nem újdonsült dolog, mintegy öt éve volt az első találkozójuk, ami talán néhány perces volt csak, viszont emlék gyanánt azóta is bennük él a pillanat.

A Blue duó nem feltétlenül tipizálta a magyar poppiacon zajló folyamatokat, amelyek célja sokszor (vagy talán egyre többször) az anyagi haszonszerzés, amely nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezzel együtt a zenei „kult” is átalakuljék olyan formában, amely morális és erkölcsi mondanivalóját tekintve megfelelne az elvárásoknak.

Ildi és Szilárd bár nem olyan produkcióval állnak elő, amelyről a Melody Maker, vagy a Rolling Stone munkatársai több oldalas szakmai értekezést írhatnának, de legalább szerényen csinálják azt, amihez értenek (vagy legalábbis reméljük, hogy értenek hozzá…).

A ’Mindig újrakezdeni’ egyfajta önvallomás, kissé talán szirupos és meglehetősen ötlettelen, de legalább a vokálok és a kiállások ritmikailag és a hangfekvéseket tekintve nem hamisak. A mondanivaló nem túl komoly, igazi szórakoztató popzene – annak, aki nem ismeri Chick Corea-t, vagy a Rolling Stones-t, vagy pédául Botos Eszter-t…

Blue

Mindig újrakezdeni

Kiadja a BMG-Ariola Hungary.

Balogh Tibor

2001. július 30.