Lou Bega, az úriember

Bega Lajos (ahogyan szólította őt egy finom, grunge-hc-metalt játsszó gitáros barátom) nem fiatal zenész.

Bár életkora nem haladta meg a 26-os álomhatárt, ettől függetlenül orgánuma, technikai tudása és a megjelenése az ötvenes évek amerikai fekete plebs-ét idézik, vagyis nemes egyszerűséggel szólva a fekete drug-store tulajdonosét.

A Mambo No. 5 szerzője köztudottan mambo (és általában latinos zenei) őrült, amit az új, Ladies and Gentlemen című nagylemezről kimásolt maxinál ismét tapasztalhatunk. A korong a már megszokott módon több feldolgozását tartalmazza ugyanannak a remekműnek.

Mert attól függetlenül, hogy egyrészt hazánkban lerágott csont (és mellőzött, mostoha távoli rokon) a mambo (illetve a cha-cha-cha, mivel a Gentleman az), Lou Bega azzal az egyszerű zsenialitással készíti el az ilyen feldolgozásokat (ez pl. Perez Prado-tól származik), amellyel ezeket el lehet készíteni.

Nincs könnyű helyzetben, mert nagyon ügyesen kell táncolnia az igénytelen kommersz és a jó érzéssel eltalált „old-dance-mix” határmezsgyéjén, és Lou Bega az utóbbinak tesz eleget. Olyan egyszerűséggel és puritán vidámsággal teszi mindezt, hogy nem lehet nem meghallgatni legalább kétszer. Aztán később, több különböző tömény italnemű elfogyasztása után egy buliban arra eszmélni, hogy egy vadidegen, de az örömtől visítozó lányt táncoltatunk, csapkodjuk a szoknyáját, és a későbbiekre gondolván a pult irányába pislogunk.

Lou Bega: Gentleman (maxi)

Kiadja a BMG.

A nagylemez nemsokára kapható.

Balogh Tibor

2001. július 10.