Ennio Morricone, a mester

Sokan nevezik csak Maestro-nak. Valódi neve a spagettiwestern szinonímája. 1961 óta több, mint 400 zeneszámot írt, ezek némelyike a legfülbemászóbb és legötletesebb filmzenék közé tartozik. Igen sokféle stílusban alkot, a temetési zenétől egészen a könnyed popig. Zenéjét hallhattuk már horrorfilmben, akció-thrillerben, sci-fi-ben és romantikus filmekben. Ő Ennio Morricone, aki legjobb filmzenéinek válogatásával nemrégiben Magyarországon is a toplisták élvonalába került. Ebből az alkalomból előástuk 20 további albumát, a legjobbakat és legritkábbakat, amelyek fontosak voltak Morricone pályafutása során.

Malamondo

1964

Paolo Cavara 1962-es Mondo Cane című útirajza Európában divatba hozta a „mondo” filmeket, amelyek sokkoló dokumentarista stílusban mutattak be drogokat, meztelen jeleneteket és egyéb tabukat. Miközben a filmen meztelen emberek síelnek az Alpokban, Morricone díszes, barokkos zenéje szól, amelyben a spagettiwesternekből ismerős gitárpengetés, katonás rézfúvósok és Ken Colman sanzonénekes selymes vokálja hallható.

A Fistful Of Sounds

1964

Sergio Leone híres spagettiwestern trilógiájának első részéhez írt zene. Itt kezdődött a Morricone-val való hosszútávú együttműködés. Leone-nak elsőre nem tetszett Morricone első western-zenéje, a Gunfight At Red Sands, de az RCA végül rávette, hogy felhasználja volt osztálytársa művét. Morricone szakított azzal a hagyománnyal, amely az amerikai westernekben kötelezővé tette a szimfónikus nagyzenekari műveket. Meghívta Michele Lacerenza trombitást, valamint Alessandro Alessandronit, baljós dallamot és durva, nyers elektromos gitárszólamokat alkalmazott.

Slalom

1965

Vidámság, romantika, kémtörténet. Ezen a lemezen Morricone a John Barry-féle popos bossa novától a vad, pszichedelikus zenén át a Debussy-t idéző zenekari szólamokig mindent felvonultat. A lemez eredetileg az igen ritka kétszámos 45-ös verzióban jelent meg. A most megjelent CD a címadó dal hat különböző változatát is tartalmazza, és bemutatja Bruno Niocolai játékát (ő Morricone fő karmestere, orgonistája és szerzőtársa), valamint Lucano Salce dalszerzői képességeit.

The Good, The Bad & The Ugly

1966

Leone erős szürrealizmusa és Morricone könnyed hangszerelése itt tökéletesen kiegészítette egymást. A film három címszereplőjének folyamatos mozgása miatt a filmzene demováltozata még a film felvétele előtt elkészült, így Leone a színészek mozgását Morricone zenéjéhez koreografálhatta. Jó példa erre a The Ecstasy Of Gold, amelyben a zene játssza a főszerepet. Alessandroni kiváló vokálegyüttese, a legendás I Cantori Moderni hangja megfelelő háttér a baljós eseményekhez.

Danger: Diabolik

1968

Mario Bava képregénystílusú műve pszichedelikus popzenekíséretet kapott, többek között Morricone két nagyszerű kompozícióját: az örvénylő Go Go Pad-et és a kaleidoszkóp-szerű Under Wah Wah-ot. Az eredeti master szalagok megsérültek, és (mostanáig) csak a Deep Down volt hallgatható. Tavaly azonban Olaszországban megjelent egy CD, amely a film DVD kiadásáról készült. A hangminőség így szörnyű, de legalább hallgatható.

Grazie Zia/Thank You Aunt

1968

Ebben a hátborzongató Salvatore Samperi filmben az egész filmzenét végigkíséri egy furcsa vokális refrén. „A szopránt egy gyermekkórus énekelte, és megkértem az I Cantori Moderni nőtagjait, hogy utánozzák a gyerekek hangját, és énekeljenek ők is velük.” Emlékszik vissza Alessandroni. „A végeredmény elég bizarr lett.”

Gui’ La Testa/Duck You Sucker

1968

Ez a spagettiwestern-politikai szatíra keverék továbbfejlesztette Leone és Morricone munkakapcsolatát. Hallgassuk meg a pszichedelikus Invention Per John-t, amely a Maestro a legszürreálisabb szerzeménye, vagy a Gui La Testa-t, amely a legmisztikusabb.

Gli Occhi Freddi Della Paura

1968

Morricone a Gruppo D’Improviazone Nuavo Consonanza improvizációs csoporttal együttműködve avantgarde zenét szerzett. Morricone-t lenyűgözte a kísérleti zene (például John Cage zenéje), és új zenei nyelvezetet dolgozott ki, amelyben a basszust és a dobokat speciális hangzású zongoraszólamokkal kombinálta.

La Donna Invisible

1969

Ezzel a lemezzel kezdődött Morricone pszichedelikus pop korszaka. A lemez legemlékezetesebb számai a címadó dal, amelyben Oscar Valdambrini játszik vadászkürtön, és a La Moda, amely egy 12 húros gitáron előadott flamenco szám.

The Sicilian Clan

1969

Ez a film a The Sopranos újrafeldolgozása. A főszereplő Alain Delon, a történet pedig az, hogy egy szökött gyilkos a rendőrség elől egy párizsi maffiacsaládhoz menekül. Alessandro Alessandroni egy zavarbaejtő zenei kombinációt használ (dorombot és balalajkát) Morricone egyik legfurcsább zenei motívumához. A 11 számos lemezen a legsikerültebb a Goldsmith-hatásra utaló The Jewel Store, és a háromperces Le Goff’s Theme.

Le Foto Proibite Di Una Signora Per Bene

1970

A The Forbidden Photos Of A Respescteble Lady bemutatja Morricone vonzalmát a ’gaillo’ horror és thriller műfaj iránt. (A ’gaillo’ az a piszkossárga szín, amely az olaszországi papírkötésű thrillerek védőborítását díszítette. Magyarul ponyva.) Morricone változatos zenei aláfestést írt, amely az Alegrato Per Signora gyors klubpopzenéjétől az Amore Come Dolore romantikusságáig terjed. A lemezen megtalálható a könnyed Intermezzino Pop és Secondo Intermezzino Pop is.

When Women Had Tails

1970

Az I Cantori Moderni fantasztikus jazz-es halandzsával vokálozik, Morricone pedig a Can Can Delle-lel felfedezi a pszichedelikus bossa novát. Ez a szám a valaha készült legszokatlanabbak közé tartozik. A szám még egyszer humoros formában is szerepel a lemezen, amikor zavaros női vokál és gusztustalan zajok díszítik. Ez Morricone vígjátékzenéje. Az új kiadású CD a groteszk When Women Lost Their Tails című számot is tartalmazza.

Veruschka

1971

1970 és 1971 között Morricone hihetetlenül termékeny volt: több, mint 35 filmzenét írt. Emellett még innovatív megoldásokra is futotta az erejéből, például ennek a dokumentumfilmnek az esetében, amely Veruschka Von Lendhorf modellről szól. Ezen a lemezen ismét megjelenik a ’mondo’ Morricone, olyan számokkal, mint a titokzatos La Bambola, amelyben a lágy szamba Edda Dell’Orso vokáljával keveredik, vagy az Asratto 1, amely egy avantgarde gyakorlat speciális zongorahanggal és mennydörgő dobokkal.

Spogliati, Protesta, Uccidi!/Quando L’Amore E Sensualita

1972

Ez a szép lemez a Love Is A Beautiful Thing című számmal kezdődik, amely egy Swan Robinson által előadott gospel-es ballada, amely teljesen ellentétes a film világával, amely a hetvenes évek társadalmi, faji és szexuális moráljával foglalkozik. A Quando L’Amore E Sensualita filmzene a vokális kísérletezés és a Steve Reich féle gyors dobolás miatt a The Wicker Man-t idéző ezoterikus hatású.

Sonny & Jed: Criminal Story Of An Outlaw Couple

1972

Ebben a filmben Susan George és Telly Savalas egy vadnyugati Bonnie & Clyde helyzetbe keveredik. Morricone a popzene szabályait alkalmazza a western stílusú filmzenére. Nagyon jól szól a bendzsó. A Wanted: Dead Or Alive egy húzós sunshine pop, míg a komolyabb stílusú Sweet Susan egy affektáltan érzelgős szám. Szép és szórakoztató zene.

Revolver

1973

Oliver Reed és Fabio Testi egy kemény bűnügyi thrillerbe keveredik. Morricone zenéje megszakadó dallamokkal és egyszerű zongorafutamokkal fokozza a feszültséget. Hallgassuk meg az Un Altro Bar-t, amely egy teljesen egyedi funky, xilofondallammal, és a Quasi Un Vivaldi-t, amelyben Morricone sikerrel próbálja meg ötvözni a klasszikus és rockzenét.

Válogatások

Spagettizenék, erotikus pop, pszichedelikus próbálkozások a Maestro Best Of válogatásaiban.

Spaghetti Westerns

1998

28 szám az 1964 és 1972 között készült spagettiwesternekből, például az A Gun For Ringo és az At Times Life Is Very Hard, Isn’t That Fate című filmekből. Ez utóbbi 1972-ben készült, és zenéjében az I Cantori Moderni mellett egy csodálatos harangjáték-szóló a meghatározó. A Gunfight At Red Sands című film egyik száma a spagetti-korszak egy korai képviselője.

An Ennio Morricone Dario Argento Trilogy

1994

Válogatás Argento három ’gaillo’ filmjéből: A The Bird With The Crystal Plumage-ből, a Four Flies On Grey Velvet-ből és a Cat O’Nine Talis-ből. A nyitószám, a Crystal Plumage egy félrevezetően gyengéd bossa nova altatódal. Edda Dell’Orso vokálja tényleg nyugtató hatású, mind itt, mind a Four Flies On Grey Velvet zernéjében, amely Argento harmadik thrillerje. Ez utóbbi egy pszichedelikus kísérletet is tartalmaz, hangosra kevert dobokkal és Dell’Orso remegő vokáljával.

Mondo Morricone

1996

Morricone erotikus pop korszakának bemutatása az 1966-os Wake And Kill-lel kezdődik, és az 1977-es The Cousin-nal ér véget. A hatvanas évek közismert számai, például a Le Foto Proibite Di Una Signora Per Bene is felkerültek, és olyan klasszikus tánczenék is, mint az Alegretto Per Signora. A második lemez hasonló stílusban íródott 16 ritkaságot tartalmaz.

Canto Morricone – The Ennio Morricone Songbook Vols 1-4

1998

Az első lemez a hatvanas évekkel foglalkozik, és tartalmazza a hihetetlenül pszichedelikus Deep Down-t. A második lemezen Scott Walker és Joan Baez adja elő a The Ballad Of Sacco And Vanzetti-t, és a Vamos A Matar Companeros is hallható rajta. A harmadikon Mirielle Mathieu és Astrud Gilberto hallható.

2001. szeptember 10.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster