Vissza a gyökerekhez

Az "rock-ásatások" során a Philly-korszak kezdeteire vonatkozó leletek bukkantak fel a lemezboltok polcain

Philadelphia Roots

(Tizenhét sláger azokból az idõkbõl, amikor a Philly-soul épp csak útjára indult, hogy meghódítsa a jövõt.)

Két elmondhatatlanul befolyásos és hatásos zeneszerző/producer, Kenny Gamble és Leon Huff nevéhez fûzõdik a kifinomult és gazdag Philadelphia International soul stílus kialakítása, melyhez a városi Sigma Sound biztosította a megfelelõ helyszínt.

Ebben a zenében több irányzat érezteti együttes hatását; a The O'Jays gospellel dúsított szocio-politikai szónoklata, a Teddy Pendergrass-féle ködös és nyugtató zene és a The Three Degrees édeskés triója mind mind jelen vannak. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a stílus kezdetben nem volt egy tökéletesen megformált irányzat. Legalább fél évtizedes erõfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy a '60-as években kezdõ lemezkiadók foglalkozzanak velük és az MFSB nevû házi zenekarukkal. E csodás, a kisebb kiadók által megjelentetett (pl. Jamie, Phil LA Of Soul, Gamble és a Neptune)17 felvételbõl álló válogatás jelzi a városi stúdiók akkori aktivitását. A dalok közül jónéhány ismerõs, vagy majd azzá válik egy idõ után. Ennek az lehet az oka, hogy a Philly stúdió zenészei ugyanolyanok voltak, mint bármelyik másik város zenészei. Bárhol és bármilyen munkát elvállaltak és kevéssé tudták kontrolálni, hogy később mi történik a munkával? Viszont mindig tanultak valamit. Jóllehet elég gyakran elõfordult, hogy a daloknak adott címek alapján senki nem tudta, hogy mirõl van szó, azonban a szóló és a basszgitár, a szintetizátor és a dob hangzásából rögtön fel lehetett ismerni a stílust. Ezen felül szinte már hagyománnyá vált egy-egy slágert a kimerülésig "életben tartani". Cliff Nobles Love Is Alright címû dala is ilyen volt, hála Bobby Martinnak, amiért ekkora siker lett. A The Philly Sound Waiting For The Rain-je sem lehetett hasonló az MFSB, vagy a Trammps hangszereléséhez. Ezért egy Fantastic Johnny C számban szerepel ugyanazzal a címmel. Earl Young dobstílusa mostanra pedig már túlzottan beazonosítható ahhoz, hogy valaki más neve alatt is eladható lenne…Persze nem mindegyik zene ilyen zavaros. A Frankie Brunson vezette Peoples Choice nevû funky csapat I Likes To Do It címû dala a Top 40 US popslágerei között volt. Eközben a Brenda And The Tabulations folyamatosan ontotta a California Soul és a Hey Boy féle R&B slágereket 1967-72 között. Ezek közül azonban nem minden 'Philly'. A déli hangzású Willie John Ellison (Lost The Will To Live) és a Soul Brothers Six (Come A Little Closer) a Testvéri Szeretet Város-án kívülrõl érkezett a köztudatba. Csupán Philly kiadóknál jelentették meg felvételeiket. A kékszemû soul fiúkból álló Panic Buttons O Wow címû, kürthangszerelt felvételét viszont a Gamble kiadó szippantotta el egy kisebb kiadótól. Íme néhány kiemelkedõ produkció errõl a kitûnõ válogatásról: a The Corner Boys Take It Easy Soul Brother címû felvétele, ami egyúttal a Gang War és Bunny Sigler Great Big Liar zenei háttere. A nagy Bundino egyébként a Parkway számára is gyártott slágereket, most pedig a '60-as évek Marvin Gaye-jét próbálja meg feldobni. Szóval, ha eddig abban a hitben voltál, hogy a Philly Soul a Lou Rawls és Billy Paul-féle egyszerûségbõl és a The Three Degrees-féle disco összeállításokból áll, akkor nagyot tévedtél. Készülj fel arra, hogy most végre tökéletesen fel leszel világosítva.

2001. június 18.