Nelly Furtado - Folklore

Nelly Furtado visszatért - pedig el sem tűnt igazán. A kanadai-portugál énekesnő két év kihagyás és egy gyermekszülés után újra dolgozni kezdett, hogy szembenézzen a nehéz "második-album" kihívással. Nos, a nemrég Folklore címmel megjelent anyag talán nem lesz akkor kereskedelmi siker, mint debütáló lemeze, a Whoa, Nelly!, de az előbb említett kihívásnak Furtado kisasszony megfelelt, sőt - az új lemez csodálatosan részletgazdag hangulati utazás, újabb nagyszerű dalokkal, amit a különböző nyelvek, stílusok és hangszerek keveredése tesz egyedivé.

No persze nem mintha az előző lemeze rossz lett volna. A 2001-es év nagy slágere volt az I'm like a bird, amely bedobta a kanadai-portugál énekesnő nevét a köztudatba. Eztán jött a még nagyobb sikerré lett Turn off the lights, amely sokakat (köztük engem is) arra indított, hogy beszerezzék az énekesnő Whoa, Nelly! című bemutatkozó albumát (mellesleg olyan sokan tettük ezt, hogy a lemez sokszorosan platina lett szerte a világon). Ráadásul nem is érdem nélküli a siker: a bemutatkozó lemez friss volt, harsányan és kamaszosan vagány. A dalokat Furtado kisasszony szerezte, s mind a dallam mind a szövegek nagyszerűek voltak, de hogy ekkora siker lett, az a lemez egyediségének köszönhető, hiszen behatárolni ezt a zenét meglehetősen nehéz. Van itt mindenfajta stílus és behatás: kicsi hip-hop, kicsi rock, kicsi word music, vonósok, reggae és még lehetne sorolni, de az eredmény mindenképpen egy egyedi, nagyszerű hangzás, amely jó értelemben vett pop-zene, amit mindenki szerethet, stílushatárok nélkül. Szerette is mindenki! Ilyen előzmények után nagy várakozás előzte meg az új albumot, amely végre itt van!

Kezünkbe véve az új lemezt, észrevehetjük, hogy az énekesnő ugyanabban a pózban fekszik, s neve ugyanolyan betűkkel van felírva a borítóra, mint a Whoa, Nelly! esetében. Mégis sokkal nőiesebben, érettebben néz ki, a belső fotók is komolyabbak: a halászháló a tengert, talán a portugál hajósokat idézheti fel. Az üzenet világos: folytatni az előző lemezt, de felnőttesebben - nézzük teljesül-e mindez!

Az első szám (One-Trick Pony) még a régi, vagány, kamaszlányos vonulatot viszi tovább, egyértelmű nyitódal, amelyben egyfajta ars poeticaként fogalmazódik meg: mi hallgatók úgysem találhatjuk ki, milyen lesz énekesnőnk, van még más is Nelly tarsolyában. Az előző album vonulatát folytató dal után felcsendülő Powerless azonban már a Folklore hangulatát képviseli. A szám ugyan nem annyira rádióbarát mint az eddigi klippes dalok, de egyértelmű kiállás Furtado kisasszony identitása mellett, tehát nem véletlenül ez lett az első kislemez. Ugyan a következő, harmadik dal (Explode) még visszakacsint a régebbi albumra, főképp szövegével, de ezzel a dallal végképp búcsút veszünk a vagány, lázadó kamaszlánytól - innen már csak az új Nelly Furtado-t kapjuk: érett, kiforrott és fület gyönyörködtető számok következnek.

Például itt van a Try, egy nagyszerű ballada, ahol énekesnőnk gyönyörűen kiengedheti hangját. Az ezt követő Fresh off the boat egy pattogó kis dal némi hindu beütéssel - igazi vásári hangulat, egészen a következő számig, mert már magával is ragad minket a bendzsóval erősített Forca, amely címéhez híven egy erőt sugározó kis himnusz. Naná, hogy ebbe a dalba egy kis portugál szöveg van beékelve, amely nagyszerűen illeszkedik a dalok hálójába. Felejthetetlen még a lemezről a Saturday című rögtönzöttnek tűnő felvétel, amelynek elnevetett éneke jókedvet lop a lemezre. Az album végén pedig vár ránk az Island of wonder, amely tényleg egy csoda, gyönyörű duett.

A jól megírt dalok mellett az album különleges hangulatában nagy szerepe van a keverésnek is. A digitális hangeffektek nagyszerűen megférnek az akusztikus hangszerekkel, sőt, egymást szorosan ki is egészítik. A hangszerek amúgy is félelmetes kavalkádjával találkozhatunk, amely magával ragadja a hallgatót. Ennyiben mindenképpen folytatása a debütáló korongnak: a stílusok keverednek, a hangszerelés ismét nagyszerű, s az énekhang sem romlott le. A különbség a dalok komolyságában, a szövegek és a tempó lassulásában érhető tetten.

Végighallgatva a lemezt ha egy szóban kellene értékelnem a hallottak azt mondanám: lenyűgöző! A Folklore méltó folytatása énekesnőnk karrierjének, a lemez nagyobb negatív pillanatoktól mentes, mély és változatos, amit rengetegszer meg lehet (és kell) hallgatni, hiszen érdemes felfedezni a dalok gazdag "feltétének" minden ízét. Nelly Furtado tehát visszatért - már nem olyan harsány és kislányos, de ez a komolyabb lemez is nagyszerűen illik hozzá, úgyhogy fedélzetre fel, s fedezze fel mindenki a Folklore-t!

-HZ-

2004. január 2.



Click to Visit

FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster