Sergent Garcia - La semilla escondida

Mit tegyünk, ha a tél óhatatlanul is megtör bennünket, s ki vagyunk éhezve egy kis napfényre, melegre? Vagy esetleg igazi karneváli hangulatra vágyunk? Utazás hiányában jelentős eredményeket érhetünk el megfelelő zenék lejátszásával is - próbálkozhatunk például Sergent Garcia új lemezével.

Ahhoz, hogy Seńor Sargento Garciát közelebbről is megismerjük, kissé távolabbról kell kezdenünk. Talán rögtön Bob Marley-val. Igen, No woman, no cry s ennél persze sokkal több - róla aztán könyvtárnyi anyagot lehet találni. Aztán itt van a mai örököse, Manu Chao - na ő már közelebb áll cikkünk tárgyához. (Igen, Bongo bong és Me gustas tu). Ő már talán ismertebb, a "laza zene" legnagyobb alakja - aki a mestere annak, hogy minimális anyagokból (egy kis gitárból, rádióbetétekből no meg zseniálisan megírt dalokból) hogyan lehet kultikus lemezeket készíteni. Vele már szoros kapcsolatban van cikkünk főszereplője. Sergent Garcia is spanyol-francia, s Manu Chao nagy haverja. Ő is laza, afféle mediterrán bulizenét játszik, de más vonalon.

Garcia őrmester zenéje igazi kavalkád, díszes felvonulás, ahol kavarognak a hangszerek, stílusok és a nyelvek. Van itt salsa, mambo, rumba, reggae meg még ki tudja mi minden, hallunk itt angolt, franciát és legtöbbször spanyolt- a dalok meg pörögnek, de nagyon! Minket pedig visz magával ez a lendület - akár bulizni akarunk egy hatalmasat, akár csak elegünk van abból, hogy milyen hamar lemegy a nap - nyáron pedig maga a mámor ez a zene, akár sikerült tengerpartra jutnunk, akár nem.

Úgyhogy gyerünk, tessék ismerkedni Sergent Garciával (főképp azoknak kötelező, akiknek bejött Manu Chao), az új lemeze (La semilla escondida) a legjobb alkalom erre, hiszen afféle hibátlan mestermunka, de említhető a '99-es Un poquito quema'o, amely hasonlóan színes és változatos. Aki pedig haladó Sergent Garciából, annak kötelező a lassabb, de szintén minőségi Sin Forentas valamint az első, még annyira nem kimunkált Viva el Sargento! címet viselő nagyszerű lemez is. A most megjelent anyag viszont mindenkinek melegen ajánlható!

Tehát irány a tengerpart, a karnevál – ezzel a lemezzel kihúzhatjuk az igazi napfényig, amikor igazi mediterrán bulikat csaphatunk az Őrmester vezetésével. Útra fel!

-HZ-

2004. február 23.