Alanis Morissette – So-called Chaos

A napokban megjelent Alanis Morissette legújabb, immár negyedik stúdióalbuma, amely a So-called Chaos nevet kapta. Címével ellentétben az új lemez nem nevezhető kaotikusnak, éppen ellenkezőleg: mindenféle sallangtól mentes, igazi Morissette-számok sorakoznak rajta. A szövegek, a hangszerelés és a dallamok Alanistől elvárhatóan nagyszerűek, nem csalódunk.

A kanadai énekesnő kétségkívül tiszteletet érdemel: ő írja a számok szövegeit, a zenét és részt vesz az albumok hangzásának kialakításában is – sajnos manapság ez már ritkaság. Az eredmény nem maradt el: ő napjaink egyik legjelentősebb női dalszerző-előadóművésze, fáradozását óriási siker koronázza, és a lemezeladási mutatók is őt igazolják. Alanis hangja és szövegvilága mára védjegy lett.

Az új album sokkal jobban sikerült, mint a két évvel ezelőtti Under Rug Swept. Hosszával, koncentráltságával inkább az első (Jagged Little Pill) albumhoz áll közelebb, hangzásában pedig a második album (Supposed Former…) sokszínűségét idézi fel: a hangszerelés és a produceri munka mindenképpen elsőrangú, profi munka.

Az új dalok szövegvilága az Alanistől megszokott: önelemzés, önirónia – s nemcsak a freudisták örülhetnek. Nagyon szellemes szövegű dalokat hallhatunk, elég, ha csak a nyitószámot említem, amelyben Alanis önnön hibái felsorolásával tanít arra, mit ne tegyünk. Ahogyan megszokhattuk, ismét a magánélete és a kapcsolatok a fő téma.

A dalok „in medias res” kezdődnek, minden felesleges bevezetéstől és kivezetéstől mentesek, átlagosan 4 perc körül mozognak. A tempó hol felpörög, hol lelassul – a tíz dal mindegyike kompakt, jól megírt, ahogy azt megszokhattuk. Az első nóta (Eight Easy Steps) egy ironikus, slágeres, pörgős szerzemény. De vannak itt gyönyörű, lassabb számok: az Excuses és Doth I Protest Too Much vagy a This Grudge, a címadó So-called Chaos pedig a sztár zaklatott életét hivatott bemutatni, a záró Everything pedig arról ad számot, hogy Alanis boldog partnerkapcsolatban él. A dalokból kiolvasható mindesetre, hogy mi is történt az előző album óta az énekesnővel.

A hangszerelés változatos: hol zakatoló dobgép festi alá a számokat, hol gerjedős gitárok nyomják fel a tempót, de például a Knees of My Bees című dal szép szitárkíséretet kap: az indiai hatások máshol is árnyalják a képet, például a So-called Chaos ütőshangszerei keleties hangzásúak – ehhez jön a mobiltelefon pittyegésére hajazó hang, s már a hangszerelés szintjén is képviselve van a nóta mondanivalója.

Nem csalódunk tehát, az új Alanis Morissette album ugyan nem éri el Jagged Little Pill és a Supposed Former színvonalát – de azok a korongok zseniálisak voltak. Az új lemez „csak” a nagyon jó kategóriát éri el – így lesz a hónap lemeze, és ott a helye minden zenerajongó polcán!

Huber Zoltán

2004. június 9.