Suzanne Vega

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, június 17., 20 óra

Suzanne Vega 1959-ben született Santa Monicán, Kalifornia államban. Középiskolás éveit egy művészeti iskolában kezdte, ahol elsősorban táncolni tanult, de mivel érdeklődött a zenei világ iránt is, autodidakta módon kezdett gitározni és dalszövegeket írni –nagy hatással volt rá Leonard Cohen és Lou Reed. 19 éves korában, egy Lou Reed koncert után döntött úgy, hogy mégsem a táncos karriert választja, hanem – még mialatt főiskolás volt – inkább saját dalaival lép föl a helyi kávézókban és a greenwich village-i népi klubokban.

Az iskolát befejezve recepciósként kezdett el dolgozni, miközben a szóló énekesi pályáját próbálta egyengette. Több sikertelen próbálkozás után az A&M lemezkiadó szerződést ajánlott neki – habár előtte már kétszer elutasította. 1985 áprilisában jelent meg saját nevét viselő debütáló albuma – producere Lenny Kaye és menedzsere Steve Addabo – amin saját dalszövegeit gyűjtötte csokorba. Ezzel sikerült a nemzetközi kritikusok elismerését kivívnia, és így Suzanne lett a női énekesek új avantgarde előadónője, szövegírója. Az album az angol slágerlistákon egészen a 11. helyig jutott fel és meghozta első nagy slágerét is, a „Marlene on the Wall”-t is.

A következő évben, mialatt első albumával turnézott, londoni jótékonysági koncerten is fellépett és két felvételen is közreműködött – John Hughe „Pretty in Pink” filmzenéjében a „left of Cetre” dallal és a Smithereens „Especially for You” című albumán, mint társszövegíró és előadó a „A Lonely Place” című számban.

1987-ben, miközben második albumán dolgozott, Philip Glass „Songs of Liquid Days” albumának elkészítéséhez is hozzájárult két dallal. A második album nagy példányszámú eladásához a „Luka” c. legújabb toplistás slágere is nagymértékben hozzásegítette – ami egy gyerek szemszögéből íródott a gyermekek elleni erőszakról. A dal számos díjat nyert, jelölték a Grammy-re és az MTV legjobb női kategóriájában is. A lemez az amerikai Top 20-as, és az angol Top 10-es listára is bejutott.

1990-ben a „Days of Open Hand”, aminek Suzanne társ producere volt – vegyes fogadtatást kapott – a központi témája az önelemzés helyett, inkább a külső világ elemzése felé fordult – eltérően az előző két albumától. Még ugyanebben az évben egy szinte ismeretlen angol dance duó, a DNS, illegálisan kiadta a „Tom’s Diner” a capella számot - dance stílusban átírva - a „Solitude Standing” albumról. Hogy a kiadás mégis legális legyen, az A&M kiadó úgy döntött, hogy Suzanne Vega beleegyzésével ők is kiadják – ennek eredményeképpen a dal heteig volt az angol toplisták élén.

A következő évben Suzanne összeállította a „Tom’s Album” című lemezt, ami a „Tom’s diner” különböző feldolgozásait tartalmazta. Közreműködött a „Grateful Dead Songs” című album két számában, és elkezdte írni harmadik lemezét a „99.9F”-t, amit végül 1992 közepe felé adtak ki. Ez technikailag sokkal innovatívabb volt, mint előző munkái, az alapokat az ütős hangszerekre helyezte inkább, és a megfoghatóbb a pop és techno hangzás is.

Részt vett többek közt a Woody Guthrie emlékkoncerten New Yorkban, és a Berloni alapítvány jótékonysági koncertjén, amit Luciano Pavarottti szervezett Modenában, a leukémiás betegek megsegítésére.

Suzanne Vega 2001. szeptemberében jelentette meg öt év után új albumát, a „Songs In Red And Gray”-t, ami meglepően személyes dalok gyűjteménye. Ekkor már három éve elvált férjétől - és korábbi menedzserétől - Mitchell Froomtól, aminek hatása érezhető néhány dalon. Új életet kezdett, mint egyedülálló, 6 éves gyermekét nevelő édesanya. Ez az album, a előző öt év személyi és szakmai káoszának az eredménye. Ő maga ezt a „zűrzavar” éveinek hívja. „Az emberek, azt várták el tőlem, hogy tárgyilagos legyek, és hogy olyan karakterekről írjak, mint „Luka” vagy olyan helyekről, mint a „Tom’s Diner”. Sose tartottam magam olyannak, aki vallomásokat tesz, mindemellett az albumon három olyan dal is van, ami a válásomról szól.”

1996-2000 között két dal írt, saját elmondása szerint a kevésbé termékeny éveknek több oka is volt: elvált a férjétől, eladta a házát, kirúgta az asszisztensét, a menedzserét, újratárgyalta a lemezszerződését, illetve egy közeli barátja testvére meghalt a szeptember 11.-i tragédiában.

Suzanne Vega az utóbbi öt évben nem nagyon hallatott magáról, de ennek ellenére igen elfoglalt volt. Megírta a „ The passionate Eye: The Collected Writing of Suzanne Vega” című könyvet. Ebben dalszövegei szerepelnek. Összeállított egy CD-t kedvenc dalaival „Tried and True: The Best of Suzanne Vega”, amit az USA kivételével mindenhol kiadtak. Jótékonysági szervezeteknek dolgozott, mint az Amnesty international és a Casa Alianza,(találkozott II. Erzsébet királynővel a londoni „Casa Alianza” megnyitón, - a szervezet dél-amerikai árvákról gondoskodik) és tagja volt a volt a „Narancs díj” bíráinak, ami női írókat díjaz Angliában.

Legutolsó, sorrendben a hetedik albuma, a „Retrospective: The best of Suzanne Vega”, április 22.-én kerül világszerte a boltokba. Ezzel egyidőben indul világkörüli turnéra, áprilistól augusztusig népszerűsíti az albumot Európában és az USA-ban.

2003. május 20.