Slipknot – Iowa

Már a borító lapozgatásakor baljós érzelmek kerítettek hatalmukba, nem tudom megmagyarázni miért, én ilyet még sohasem éreztem. Azután elolvastam a CD-n szereplő idézetet, az első sora valahogy így hangzik:

„Nyugi, vége van, hozzám tartozol, megtöltöm a szád mocsokkal…”

Na, ekkor gondoltam, hogy „ajjaj, ezek zúzni fognak ezerrel”, és milyen igazam lett.

Az Iowa nem csak hogy az első igazán nagy albuma a nu-metal érának, ez a lemez „A” legjobb.

Megkockáztatom, hogy tíz év múlva, amikor már egy másik – újnak kikiáltott – stílus lesz a toppon, a Slipknot jelen albumát fogják a nu-metal kötelező olvasmányának tartani.

Van abban valami hátborzongató, ahogy az énekes, Corey Taylor az összes dühét és bosszúságát beletuszkolja a dalokba, ahogy az agyontorzított gitárok együtt szólalnak meg a kegyetlenül durva és halál pontos ritmus-szekcióval.

Nagyot tévednek azok, akik a Slipknotra azt mondják, ők a KISS és a Gwar csecsein felnövekvő nemzedék, pusztán az ősök másolásából élnek, és semmi eredeti nincs bennük.

Igenis van.

Kezdhetném sorolni, hogy mi, de nem fogom, azért se, hallgassátok meg!

2001. szeptember 20.