Alien Ant Farm – ANThology

Végy négy átlagos rap-metal figurát. Képzeld el, hogy egész jól játszanak a hangszereiken. Most adj hozzá jó durva rap-et, némi klasszikus power-pop-ot, és megkapod az Alien Ant Farm-ot.

Ők az elsők, akik a Papa Roach New Noize labeljéhez szerződtek, és bár legalább olyan erősek, mint a már híres haverjaik, az ő zenéjükben jobban megtalálhatók az ügyes húzások, a dallamok és ütemváltások, mintha a Cheap Tricket kevernénk a Korn-nal.

„Szeretném, ha az emberek egy kategóriában emlegetnének bennünket a Soundgardennel és a Stone Temple Pilots-szal, de nem hiszem, hogy ez lehetséges, hiszen egész másképpen szólunk. – állítja az énekes, majd folytatja: - Kölyökkoromban a Motley Crue volt a legnagyobb kedvencem, nem volt a szobámban olyan hely, ahol ne lett volna Crue poszter a falon. Nemrég felhívott Nikki Sixx, hogy elmondja, látta az egyik bulinkat, és nagyon tetszett neki. Az, hogy vette a fáradságot és megkeresett, egyszerűen hihetetlen volt!"

Az Anthology-val az 1999-es Greatest Hits koronggal megkezdett utat járják tovább, kemény, feszes dobok, kiváló refrének, és durva gitár riffek jellemzik az albumot.

Dryden Mitchell hangja a Freddy Mercury halála óta tátongó űrt is betölthetné, érzelmekkel teli, igazi hard rock torka van, könnyedén ki tudja fejezni az érzelmek teljes skáláját vele.

„Ha az emberek azt gondolják, nyálas, amit csinálunk, hát legyen, tojunk rá! – mondja. – Nem érdekel, ha a kritikusok így vélekednek rólunk, mert sohasem akartunk komolykodó zenekar lenni. Jó zenét akarunk írni, és nem tartozunk azok közé, akik úgy mennek fel a színpadra, hogy véresen komolyan gondolják, hogy szét fogják rúgni mindenki seggét.”

És valóban: az album szórakoztató, dallamos, és ugyanakkor súlyos is.

2001. október 25.